Miénk itt a tér! – Kulturális fesztivál és országjáró kamion Szegeden

Szeged megszépült. Ez az első benyomása az újságírónak, mikor az 1-es villamos ablakából nézi a várost, és sajnálja is, hogy városnézésre nincs idő. Sűrű a program. A Magyar Speciális Művészeti Műhely XIX. Országos Kulturális Fesztiváljának színes programja mellett a Kézenfogva Alapítvány Fogadd el, fogadj el! kampánya is a városba érkezett. Mindkét rendezvény célja az elfogadás/elfogadtatás.  

A szegedi Ifjúsági Ház tömve van. A színházterem sötétjében nem látni ki érkezett a ház körül parkoló autóbuszokkal, s ki a városlakó érdeklődő. Aztán a délelőtti program végén kigyulladó fényben fájó látni, hogy a nézőközönség nagy része az érintettek, a fogyatékos emberek és kísérőinek köréből kerül ki. “Megint egymás között vagyunk”, gondolja lehangoltan az újságíró. Pedig most nyár van, a napközis táborok (vannak még egyáltalán?) diákjai talán örültek volna a változatosságnak, hiszen remek kis előadásokat láthattak (volna). Hogy a színvonal egyenetlen? Hogy néha hamis vagy iskolás a hang? Ilyen még profi színészekkel is megesik, itt pedig az ország különböző tájain lévő lakóotthonokból, állami intézményekből, szám szerint ötvenkilencből jöttek az értelmi fogyatékos amatőr színjátszók, énekesek, táncosok, hogy jókedvűen, önfeledten megmutassák, mit tudnak. Az öt nap alatt százhúsz produkciót mutattak be. A színpad előtti kis előtérben az intézmények lakóinak kézműves munkáiból volt kiállítás. 

Az alapító visszalépett 
Herczogh Tamás, az andornaktályai intézet (Heves megye) igazgatója húsz éve alapította az egyesületet, amely nemzetközi kapcsolatokat is kiépített, nyári alkotótáborokat működtet, és akkreditált továbbképzéseket szervez az amatőr művészeti csoportokkal foglalkozó pedagógusoknak. Talán ezért is olyan fájó, hogy Herczogh Tamás két évvel ezelőtt lemondott, és kivonult az egyesület életéből, mert nem értett egyet a támogatásuk megnyirbálásával. Azóta még az ilyen ünnepi összejövetelekre sem jön el. Kár, hiánya nem csak az újságírónak tűnik fel, noha lelkes munkatársai, akiket ő “fertőzött meg”, az ő szellemében viszik tovább az általa megkezdett munkát. Talán nem véletlen, hogy a mostani fesztivált a (H)Arcaink összefoglaló névvel hirdették meg. Asztalos Zsolt, az egyesület ügyvezető igazgatója kicsit fáradtnak tűnik. Nem csoda, hiszen az ötnapos rendezvény előkészületei, és lebonyolítása igen csak nagy feladat, még akkor is, ha más intézmények munkatársai is besegítenek. Ott jártamkor például a hódmezővásárhelyi Szivárvány Lakóotthon munkatársai voltak a “recepciósok”, adtak felvilágosítást az érdeklődőknek. 

Játék szabályok nélkül 
A Kézenfogva Fogadd el, fogadj el! kampányának kamionja már ott áll a Széchenyi téren a fák hűvösében. Pordán Ákos (az alapítvány ügyvezető igazgatója) épp a szórólapokat teszi ki, Orosz Andrea, az alapítvány munkatársa a kampány szlogenjével és emblémájával ellátott trikókat, sapkákat, színes ceruzákat rakosgatja ki az asztalra. Ezek jelképes összegért megvehetők, emlékeztetőnek (Kár hogy nincs rajtuk az alapítvány címe.) Bent a kamion belsejében a számítógépen játékok, bárki játszhat vele. Készítőinek szándéka szerint az elsőnek könnyűnek tűnő játékok arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy az értelmi fogyatékos emberek nehezen birkóznak meg a mindennapi élet feladataival, mert a rejtett összefüggések előttük nem tárulnak fel, és éppen úgy érezhetik magukat, ahogyan a géppel játszó (nem értelmi fogyatékos) kiskamasz vagy felnőtt, amikor meglepetten fölfedezi, hogy a játék nem is könnyű, és készítői nem is írták le aprólékosan annak szabályait. 

Miénk itt a tér 
Menet közben persze rájön az ember, ki gyorsabban, ki lassabban, hogy a program készítői szándékosan nem árultak el mindent. A nagy képernyős tévén futó filmek, a kamion oldalfalain függő fényképek mind-mind az értelmi fogyatékos emberek mindennapjait hivatottak közelebb vinni az utca emberéhez. 

Az országjáró kamion szeptember közepén érkezik vissza Budapestre, addig 34 települést látogat meg az ország különböző pontjain, s mindig a valamilyen helyi rendezvénnyel együtt “lépnek színre”. Itt, Szegeden, a XIX. kulturális találkozó volt a közös kapocs, mert nemcsak az Ifjúsági Házban, hanem a Széchenyi téren felállított nagyszínpadon is felléptek a fesztivál résztvevői. Ennek a programpontnak a szervezők aMiénk itt a tér! összefoglaló nevet adták. A zenekarok és az énekeseik fülbemászó, slágerzenékkel szórakoztatták a megjelenteket, és akinek kedve volt táncra perdült, bemelegítésképpen az Ifjúsági Házban tartandó esti diszkóra. 

Ferenczy Ágnes