Az Autizmus Napjának fővédnöke, a köztársasági elnök úr felesége, más elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni a rendezvényen, ezért levélben köszöntötte a megjelenteket, amelyet teljes terjedelmében közlünk.
Az Autizmus Napja alkalmából megrendezett “Nem hagyunk magadra?” rendezvény résztvevőinek
Kedves Mindannyian!
Nagy örömmel fogadtam el a megtisztelő felkérést a mai nap fővédnöki tisztére. Sajnos, nem lehetek személyesen Önökkel, ezért levélben szeretnék köszönteni mindenkit.
“Ha azt akarod, hogy gondoljanak Rád: küldj virágot,
Ha azt, hogy emlékezzenek Rád: ültess fát,
És ha azt akarod, hogy ne is tudjanak elfelejteni: nevelj embert!”
Ezzel a kínai mondással köszöntöm a szülőket, nevelőket, köszöntök mindenkit, aki a gyermekek, fiatalok nevelését fontosnak tartja, aki felelősséggel, figyelemmel és szeretettel fordul az autista fiatalok felé, aki felismeri az eltérő nevelési módszerek szükségességét. Az Autizmus Napja egész napos rendezvénye nagyszerű kezdeményezés, mert ráirányítja a figyelmet egy sok családot érintő élethelyzetre, s emellett találkozási lehetőséget és fórumot biztosít az autizmussal élők családjai számára. Ezek az alkalmak nemcsak a régi ismeretségek felelevenítésére nyújtanak jó lehetőséget, hanem új kapcsolatok kialakítására is. Hiszen nagy szükség van fokozottan kiemelt napokra, amikor egy-egy területre irányul a figyelem, az autista fiatalok családja és környezete számára azonban az év minden napja az Autizmus Napja. S mindenkinek szüksége van arra, hogy legyen kivel megosztani örömet és nehézséget. Fontos tudniuk azt, hogy adott esetben mások is küzdenek hasonló problémákkal, s van kitől tanácsot kérni, van kinek tanácsot adni.
Fontos tudniuk, hogy nincsenek egyedül.
Kedves Hölgyeim és Uraim!
Sokat gondolkoztam, hogy melyik kedves versemmel kívánjak eredményes és szép együtt töltött napot. Végül Sík Sándor egyik csodálatos költeményéből vett részlettel szeretném megköszönni mindennapi munkájukat, szeretetüket s azt az erőfeszítést, amellyel az autista gyermekek és fiatalok életét megszépítik.
“Nem, nem engedlek, fogom a kezed:
Az Isten lánca vagyok én neked.
Kötlek, magadhoz, élő kötelekkel,
Komoly, virrasztó, nehéz szeretettel. [?]
Akarom: keljen új életre benned
Alvó dala az építő igennek.
És mosolyogd rám, édes jó barát,
Az erős Isten élő mosolyát.”
(Sík Sándor: Isten lánca)