Hallgatag világok
Az 1998. szeptember elején rendezett Első Osztrák Szakmai Kongresszus az Autizmusról után (lásd: itt ), 1998. októberében tartották meg Innsbruckban az Első Osztrák Autizmus Kongresszust. (A fentiekből is láthatjuk, hogy a szomszédban élénk szakmai mozgás van az autizmussal kapcsolatban, de a különböző “szekértáborok” ott sem igen vesznek tudomást egymásról.) A kongresszuson egyesületünktől Ébner Gyula vett részt.
A megnyitó előadást dr. Pelinka, az innsbrucki egyetem tanára tartotta A demokrácia és az emberi jogok a gyermekek és a fogyatékosok szempontjából címmel. Az előadó azt a problémát taglalta, hogy a gyermekek és a fogyatékosok jogi szempontból nem cselekvőképesek, tehát nem tudnak élni jogaikkal, ezért a politikusoknak kell felvállalniuk ezeknek a társadalmi rétegeknek és csoportoknak az érdekképviseletét, a többség szolidaritásérzetére hivatkozva. Emellett polgári kezdeményezések (civil szerveződések ) is szükségesek, és folytonosan ébren kell tartani a többség érdeklődését a kérdés iránt a tömegtájékoztatási eszközökön (tévé, újságok) keresztül. Az előadó úgy gondolja, hogy a kérdés megoldása csak európai összefogással lehetséges, mivel a (hozzánk képest fejlett) Ausztria sem képes az autistáknak optimális terápiákat és ellátási módszereket kialakítani. (Hát még mi!?)
A következő előadást dr. M. Preglau: Autizmus – társadalmi megbélyegzés, avagy hatékony kultúra címmel tartotta.
Fejtegetésének lényege, hogy a biológiai korlátozottság a társadalmi elfogadottságtól függően különböztet meg, azaz minél magasabb egy közösség/társadalom kulturális szintje, annál természetesebb és elfogadottabb a különbözőség.
Prof. Hackenberg a gyermek- és ifjúságpszichiátria szemléletváltozásáról beszélt, összhangban az előző előadással. Szerinte nem célszerű a diagnózisok szigorú “megkonstruálása”, mivel az egyes személyek állapota nagyban függ a környezeti kölcsönhatásoktól.
A kiemelt előadásokat ddr. Bánffy: Hallgatag világok – autizmus és terápia és mag. Leonhartsberger: Komplex érzékelésterápia címmel tartotta.
DDr. Bánffy kifejtette azt az alapvető nézetet, hogy az emberi test közvetítő eszköz (összeköttetés, kapcsoló) a külvilág és az én, az ember személyisége között. A komplex érzékelésterápia arra szolgál, hogy javítsa a test képességét a külső ingerek átvételére és feldolgozására. DDr. Bánffy vitatja azt a vélekedést, hogy az autista embereknek nincs, vagy nagyon korlátozott a szellemi képességük. E nézetnek az autista személyek szóbeli és írásbeli kommunikációja ékes cáfolata. Miért van hát az, hogy az autisták nem beszélnek maguktól és magukról? Azért, mert egy “hallgató világban” élnek.
A megoldást mag. Leonhartsberger előadása nyújtotta, aki ismertette az új, komplex Bánffy-terápiát, ami a gyermekkel való nagyon intenzív és változatos foglalkozást jelenti, s ami állapottól függően, akár napi tíz terápiaegység is lehet. Ezzel a terápiával hozzák vissza az autista gyermeket a “hallgató világból” a “beszélő, kommunikáló világba”.
Ennek a komplex terápiának a leírására az Esőember egy későbbi számában térünk ki (lásd: Bánffy-módszer*), de felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Budapesten működő FLÓRA Alapítvány ezt a módszert alkalmazza. (Lásd: itt )
*DDr. Bánffy Eszter 1999-ben Budapesten elhangzott előadása letölthető: itt