Gondolatok, jegyzőkönyvön kívül

Mint “közoktatási szakértőt”, a közelmúltban felkértek egy szakmai ellenőrzésben való részvételre az egyik közoktatási intézetben. A közoktatási törvény 1999-ben történt újabb módosítása részletesen és pontosan megfogalmazza az ellenőrzés paszszusait. A paragrafusok megtartását, azok nyomon követésével bizonyítani, vagy cáfolni lehet. Igyekeztem az ellenőrzés folyamán tárgyilagosan ellátni feladataimat és a fentieken kívül a megbízó által adott szempontoknak is megfelelni.

Mindez azonban nem különösen érdekes az autista gyermekek szülei, a szakemberek, az érdekvédelmi egyesület számára. Az inspirált e cikk megírására, hogy mindarról beszámoljak, ami a megelőző tapasztalatok és a “szakmai ellenőrzés” folyamán racionálisan, de érzelmileg is felmerült bennem. 

Legelőször is: sok helyen hazánkban, hiányoznak az autizmushoz értők, a szakemberek, az önkormányzat hivatali és pedagógiai szolgáltató és szakértői bizottsági szférájában. (Van jó közoktatási törvény, vannak ellátási kötelezettségek ebből következően; vannak szülői és gyermeki jogok. Az önkormányzati döntést hozó képviselőket nem tudják jól felkészíteni a döntéshozatalra; így nem hozzák létre a megfelelő feltételeket.) 

Önkormányzati dilemmák: 

Iskola legyen-e? Tagozatként működjön-e? Melyik intézmény tagozata legyen? Hogyan épüljön fel az autistákat nevelő szervezet (a nem integrálható gyermekek esetében)? Melyik intézményt kell támogatni az integráció megvalósításában? 

Az egyenesen elképzelhetetlennek tűnik, hogy az autisták nevelésében párhuzamosan vegyen részt az önkormányzat és az OEP. “Más műfajhoz” tartoznak. 

A “valahova csatolás”, a “valaminek része tagozat” az “anyaintézetnek púp a hátán”, mert csupán hasonló intézmény, ahol nem értenek az autizmushoz. 

Az autista részlegen dolgozók is kényelmetlenül érzik magukat. (Ezek több helyen szerzett tapasztalatok.) A fenntartó és az arra illetékesek nem tudnak segíteni, egyeztetni. 

Az autistákat nevelő tagozat programját (nevelési illetve pedagógiai programját) nem, vagy kétkedve fogadják el. Autista tantervet nem írnak elő. Csak az értelmileg akadályozott, illetve a tanulásban akadályozott szinten lévő általános iskolai osztályba javasolják a gyerekeket. (Természetesen nagyon gyakori a társuló fogyatékosság.) 

Az önkormányzatok általában nagyon “költségkímélő” szemléletűek, magyarán mindent le akarnak faragni. (Talán, még az állami költségvetési támogatás által előírt és kapott összeget sem fordítják a gyermekintézmények fenntartására – tisztelet a kivételnek!) Pedig az autista gyermekek óvodai, iskolai nevelése, fejlesztése, tanítása nagyon költséges feladat. Ezért nehéz ilyen csoportot, tagozatot, intézményt létrehozni. 

Hozzáértő szakembereket 

Tehát, az eddigiekben leírt gondolataim alapján megfogalmazhatom, hogy a teljes közoktatás területén jó lenne mihamarabb a hozzáértő szakemberek körét bővíteni. Jelenleg “autistákat nevelő” szak sehol sem működik a felsőoktatásban.1 Tanfolyamok szervezhetők lennének. (Az Autizmus Kutatócsoport felkérésre rendez ilyet, valamint az Autisták Érdekvédelmi Egyesülete Szakértői munkacsoportot2 alakított, mely e tekintetben is biztosan tudna segíteni.) Fontos volna, hogy minél többen megismerjék az országban az autizmus okozta problémákat. Elfogadná őket a társadalom, megkaphatnák a szükséges ellátást, támogatást, megértést. Nagyon jó volna az új évezredben, ha alapvető szemléletváltás történne érdekükben, a társadalom és a hatalom egészében. 

Ami állandó érzelmi, lelkiismereti konfliktust okoz számomra: az a tehetetlenség, amikor több telefonáló szülőp kéri, hogy segítsek iskolába vagy intézetbe helyezni gyermekét. Sokszor nehezen vagy egyáltalán nem tudok tanácsot adni, intézményt ajánlani. A legszomorúbb az, amikor a még kezdeti stresszben lévő 4-5 éves kisgyerekek szülei rádöbbennek gyermekük állapotára. Sokszor nekik sem tudok konkrét segítséget nyújtani, tanácsot adni gyermekük ellátására. 

Kérem valamennyi kollégámat, a szakembereket, hogy segítsenek mások felkészítésében. Kérem az illetékeseket, hogy csupán a törvényben foglaltakat tartsák be, és kérjenek szakmai segítséget az autista gyermekek beiskolázási, elhelyezési, iskolaszervezési kérdéseiben. Még a döntéshozatal előtt. 

Tumann Imre 
Éltes Mátyás-díjas 
gyógypedagógiai tanár

Jegyzetek: 
1Lásd még: Fogyatékosok a felsőoktatásban 
2Lásd: Esőember 1999. III. évfolyam 4. szám Szakmai munkacsoport alakult