Ilyen még nem volt – summázta az egyik résztvevő a Mosoly Otthon Alapítvány (MOHA) és a Concorde Zrt. estéllyel egybekötött jótékonysági árverését. És tényleg nem volt. Mert a Műcsarnokban, a kétszáz fő részvételével megtartott árverés nem egyszeri jótékonyságot, hanem hároméves elkötelezettséget jelentett annál a cégnél/személynél, akinél koppant Virág Judit, galériatulajdonos, árverésvezető kalapácsa.
A Fogadj be egy művészt, fogadj be egy fiatalt elnevezéssel útnak indított program, amelyet jövőre is megismételnek, kortárs képzőművészek és lakóotthonban élő (kortárs) fiatalok támogatására szolgál. Az árverést a Műcsarnokban tartották júniusban, nem véletlenül, hiszen épp ott zajlott a Na, mi van? című kortárs képzőművészeti kiállítás. Ahhoz persze, hogy az árverés napján minden sikeres legyen, a háttérben “legalább száz ember dolgozott”, mondja Jaksity György, a Concorde Zrt. egyik alapítója, ügyvezető igazgatója, majd így folytatja: “Ez persze a munkatársaimnak nem szokatlan, hiszen nem ez az első akciónk”. Az újfajta árverés, de mondhatjuk úgy is: újfajta mecenatúra az ő ötlete. Barátait, jó ismerőseit mozgósította: “Ebbe én nagyon sok mindent beletettem: az ismeretségi körömet, a hátteremet, a goodwillemet – ha szabad ilyet mondani -, hogy sikerüljön. Azt szeretném, ha jövőre már nem azért jönnének el az emberek, mert én hívom őket, hanem azért, mert már hallottak róla, és mert jó érzés, hogy ott lehetnek.”
A támogatás három évre szól, és a pénz is kétfelé megy. Egyik fele a művészé, a másik fele a kiválasztott lakóotthoné. Amennyiért most kalapács alá került egy műalkotás, a vevő annyi pénzzel támogatja a következő három évben a művészt, illetve a lakóotthont (fele-fele arányban). Sem a lakóotthonok, sem a művészek és műveik kiválasztását nem bízták a véletlenre. Mindkettőnél szakmai zsűri bírálta el, hogy érdemes-e a lakóotthon, illetve a kiválasztott műalkotás arra, hogy bekerüljön a programba.
“A saját tapasztalatom alapján gondoltam – mondja Jaksity György -, hogy van erre igény, hiszen én is részt szoktam venni jótékonysági árveréseken, és szinte minden évben ugyanazoktól a művészektől vásárolok. Ha úgy tetszik, akkor én már megvalósítottam a magam hároméves programját.” Mielőtt még arra gondolnának az olvasók, hogy az adományozók úgyis leírják ennek a pénznek nagy részét az adóból, ki kell őket ábrándítanom: úgy százezer forintnyi írható le. Akik vettek, azért tették, mert adni nekik is öröm. Hogy ez így van, azt az is bizonyítja, hogy amikor már elfogytak a kikiáltandó tételek, a vevők közül valaki azt mondta: “De hát van még üres keret.” Az üres keretekre pedig több pénz gyűlt össze, mint az elárverezett művekre. És hogy ez a támogatási forma megmozgatta az ottlévők fantáziáját, azt az is bizonyítja, hogy az árverést követő napon, 18 oldalas powerpointos bemutatót kapott arról, hogyan lehetne tovább fejleszteni a programot.
Jaksity Györgynek az a nem titkolt célja mindezzel, hogy a művész és a műpártoló meg a támogatott lakóotthon között szorosabb szálak szövődjenek. Mert a műsorral egybekötött árverési vacsora hangulata az egyszeri, amit a következő napok rohanó tempója hamar feledtet. Itt az ismerkedés már a vacsora alatt megkezdődhetett, hiszen ott voltak az érintett lakóotthonok képviselői is. A kapcsolat a három év eltelte után is megmaradhat. Ez bizony jó lenne, hiszen a lakóotthonok fenntartásához az állam által fizetett fejkvóta és a lakók befizetése együttesen sem elég. Jaksity úr szerint az egyik lehetséges megoldás az lehetne, ha az állam többet adna. Példaként Ausztriát említi, ahol az egy főre eső állami támogatás (egy lakóotthonban élőnél) tízszerese a mienknek. Kérdésemmel: hogy néhány befektetőt nem tudna-e megkérni arra, hogy életképes fenntarthatósági modellt dolgozzanak ki a kis lakóotthonoknak – nyitott kapukat döngetek. A kérés már megtörtént, egy tanácsadó cég fiatal ambiciózus munkatársai dolgoznak a működőképes modell felállításán. Ha meglesz a modell, akkor hal mellé hálót is kaphatnak a lakóotthonok fenntartói, akik a most kapott pénzt többnyire a működésükre fordítják.
Beszélgetésünk persze nem csak az árverés és a lakóotthonok körül forgott, hiszen szóba került a Mosoly Otthon Alapítvány1 is, amely szintén kedvezményezettje volt az árverésnek, és szóba kerültek az alapítvány által támogatott programok is. Amin épp most dolgoznak, az a Flóra Alapítványhoz kötődik, amelynek bérelhető önkormányzati ingatlant kerestek – piaci alapon2. Volt olyan önkormányzat, ahonnan választ sem kaptak a levelükre, holott nem ingyen lakást, vagy ingatlan kértek, csak segítséget: üres, akár lerobbant, de bérelhető önkormányzati ingatlant. Egy, azaz egy önkormányzattal sikerült megállapodni, a III. kerületivel. Épp most hozták rendbe: a Flóra és a MOHA önkéntesei festettek, takarítottak, támogatóktól berendezést szereztek, például konyhabútort (stb.).
Öröm ilyen dolgokról beszélni, meg olyanról is, hogy itt a cégnél mindenkinek természetes, hogy az elesetteken, a rászorulókon segíteni kell (Nekem persze meggyőződésem, hogy ez “főnök függő”. Jaksity úr ezt nem cáfolja, de nem is erősíti meg.) De más dolog segíteni, és megint más dolog együtt dolgozni a fogyatékos emberekkel. Azt mondja Jaksity György, hogy meglepte annak az átvilágításnak az összegzése, amelyet a Concorde-nál végeztek arról, hogyan fogadnák a fogyatékos munkatársakat. Jobbra számított. A cégbeli el-, illetve el nem fogadás nagyjából a magyar átlag vállalatnak felelt meg: míg a mozgáskorlátozottak elfogadása 60-70 százalékos, addig az értelmi fogyatékos embereké csak 30-40 százalékos volt.
“Mielőtt bármit teszünk – vonja le a következtetést Jaksity György – szellemi akadálymentesítést kell végeznünk, hogy a munkahelyen fogadó készek legyenek arra, hogy fogyatékos emberekkel dolgozzanak együtt. Ez a vállalatnak is önérdek. Mert bizonyítottan javítja a vállalat kultúráját, bizonyítottan növeli a vállalat nyitottságát, reagálását a világra, a változásra, ami egy vállalatnak életbe vágóan fontos, Mert ha valaki nem képes a változásra, az meghal. A dolgok akkor működnek jól, ha mindenki kap. És én is kapok, ha aukciót szervezek, és a vállalat is kap, ha fogyatékos embereket foglalkoztat. Ezekben a dolgokban nagyon hiszek, és ezek a dolgok szép sorjában működnek nálunk.”
Ferenczy Ágnes
1A műveket és alkotóikat, a kikiáltási és leütési árat, valamint a támogatott lakóotthonokat megtalálják a www.mosolyotthon.hu honlapon
2A Flóra Alapítvány az új terápiás helyre költözött Budapesten, a III. kerület Gyenes utca 20-ba. A megnyitó ünnepséget 2008. október 2-án tartották.