Az Európa Tanácsnál külön albizottság foglalkozik az autistákkal, melynek magyar delegáltja is van, Öszi Tamásné Patrícia, aki a Magyar Köztársaságot képviseli. E munkáról, valamint magáról az Európa Tanácsról, ő és Horváth Péter (ICSSZEM, főosztályvezető) tartott ismertetőt azon a beszélgetésen, amelyet az Autisták Érdekvédelmi Egyesülete szervezett.
Az Európa Tanácsot (ET) tíz ország alapította 1949-ben. Központja Strasbourgban van. Az elmúlt évtizedekben tagjainak száma 46-ra bővült (hazánk is tag 1990 óta). Ez a nagy szám mutatja, hogy erős politikai szervezetről van szó, amely a demokrácia és az emberi jogok erősítéséért és védelméért jött létre. Az ET válaszokat, megoldási lehetőségeket kíván adni a jogi, kulturális és politikai és társadalmi problémákra. Az ET-nek van Miniszteri bizottsága (a tagországok külügyminiszterei alkotják), van Parlamenti közgyűlése, vannak igazgatóságai és annak különböző egységei, albizottságai.
Az egészségügyi és egészségpolitikai témák többségével a Társadalmi Összetartozás Főigazgatóságaz (Directorat III. Cohésion Sociale) foglalkozik. A főigazgatóság alá tartozik az Egészségügyi bizottság, más néven: Európai egészségügyi bizottság (CDSP); a Közegészségügyi terület részegyezményének bizottsága (CD-P-SP); a Fogyatékos személyek rehabilitációjával foglalkozó bizottság (CD-P-RR), valamint a Pompidou csoport (a kábítószerekkel való visszaélés és azok illegális kereskedelme elleni harc).
Minket természetesen a Fogyatékos személyek rehabilitációjával foglalkozó bizottság érint, hiszen ennek egyik albizottsága foglalkozik az autizmussal. Az egy éve alapított albizottság az autista gyerekek oktatásával és integrációjával foglalkozik. Egy másik albizottságának dolga az egyetemes tervezés, itt Pandula András rehabilitációs mérnök képviseli hazánkat. Itt a cél az, hogy az emberek 90%-ának használható és jó legyen a világ, beleértve a fogyatékosság különféle fajtáiban szenvedőket is. A harmadik bizottság dolga a lakóotthonokkal kapcsolatos teendők áttekintése, itt Pordán Ákos a képviselőnk, a negyedik pedig különféle akciótervekkel foglalkozik.
Mindez nem azért érdekes számunkra, mert munkájuk során határozatot vagy törvényt fogalmaznak meg, ami ránk nézve is kötelező. Nem, az Európa Tanács “csak” irányelveket, értékeket, ajánlásokat fogalmaz meg. De az ilyen-olyan határozatokban megfogalmazottak kényszerítő erővel bírnak az ET (majd) minden tagállamára. Valahogy úgy, mint a hajdani etikai kódex, amelyben fehéren feketén leírták, hogy úri embernek hogyan illik és kell viselkedni. Ha nem e szerint cselekedett, az úri társaság megszólta és kinézte őt.
?szi Patrícia ismertette az autizmus albizottság munkáját, s azt a feladatot, amelyen jelenleg dolgoznak. Legutolsó ülésén az albizottság ugyanis úgy döntött, hogy összegyűjtik a “legjobb gyakorlatokat”, azaz a legjobb módszereket, irányelveket az autistákkal kapcsolatban. Minderre azért van szükség, hogy kidolgozhassák azokat az irányelveket, amelyek a jövőben elősegíthetik a tagállamokban élő autisták társadalmi befogadását.
A jó gyakorlatok megírását nem a képzeletre bízta az albizottság, hanem összeállított egy kérdőívet, amelyet megküldött tagjainak, köztük Magyarországnak is. Mint írják: “Ebben a dokumentumban az ASD rövidítést az autizmus spektrum zavar jelölésére alkalmazzuk, mely magában foglalja az autizmust, az Asperger-szindrómát és az atipusos autizmust. Ezt a kérdőívet az adott országban elterjedt gyakorlat alapján kérjük kitölteni. Kérjük, jelezze a regionális eltéréseket az egyes kérdések kapcsán. Az információk tehát vonatkozzanak az adott országban elterjedt általános gyakorlatra, kitérve a helyi eltérésekre. ASD specifikus szolgáltatások alatt a többségi intézményekben vagy a speciális intézményekben ellátásban részesülők programján kívüli szolgáltatások értendők.”
Úgy vélem, a legutolsó mondat értelmezésével bajban lesznek a kérdőív kitöltői. Lehet, hogy az én információim hiányosak, de csak két specifikus szolgáltatást ismerek: a gyógylovaglást és az úszást (ezeket is sok helyen az intézmény, az iskola szervezi.) Az ilyen kérdésekre meg szinte nincs is válasz:
* Hogyan támogatják, látják el tanácsokkal, információval és képzik a szülőket, hogy megszerezzék a szükséges tudást, megértést és készségeket, melyek segítségével támogatni tudják autizmussal élő gyermekük fejlődését?
* Milyen szülő- és testvértámogató szolgáltatások elérhetők? Hogyan finanszírozzák azokat?
* Milyen támogatást kapnak a szülők krízis esetén, valamint a további krízishelyzetek megelőzése céljából?
Attól tartok, a “jó gyakorlat” példái nem mi leszünk.
*
A beszélgetés végén Horváth Péter mindenkinek a figyelmébe ajánlotta: az, hogy a II. Nemzeti Fejlesztési Tervben (NFT) – mely jelentős támogatást kap az EU-tól – mi jelenik hangsúlyosan, az a civil szervezetek erősségétől, érdekérvényesítő képességétől is függ. Az NFT-ben megjelenő társadalmi összetartozás nevű program alprogramjai az egyenlő esélyű hozzáférés és a komplex rehabilitáció. Tehát a civil szervezeteknek elemi érdekük, hogy szakmailag megalapozott javaslataikkal, terveikkel megkeressék az ICSSZEM Fogyatékosügyi Főosztályát, hogy a jó tervek valóban bekerülhessenek a 2007-2013-ig tartó fejlesztések közé.
F. Á.