A másodszor megrendezett Autizmus nap nyitószáma, Gálfi Anikó tanítványainak pantomimes játéka elbűvölte és jó kedvre derítette az Uránia Nemzeti Filmszínházban összegyult embereket. Mert sokan voltunk és nem csak budapestiek. Az Egészségügyi és Szociális Minisztérium (ESZCSM) képviselői is jelen voltak. Göncz Kinga, a tárca politikai államtitkára vidéken kezdte a napot, levélben üdvözölte az egybegyűlteket. Az egy óra után kezdődött sajtótájékoztatóra (és a szülőkérdések órájára) viszont megérkezett, és az Autizmus Alapítvány képviselőivel együtt (Balázs Anna, Őszi Tamásné) válaszoltak a kérdésekre.
De előbb nézzük a nap egyéb eseményeit. Végh Miklósné, az Országos Fogyatékosügyi Tanács titkára beszámolt a tanács munkájáról, ehhez kapcsolódott az egyesület alelnöke, dr. Szilágyiné dr. Erdős Erika, aki a tanácsban végzett eddigi tevékenységéről, annak nehézségeiről beszélt. Ébner Gyula, az Autista Segítő Központ vezetője ismertette a gyöngyösi – ma még kísérletnek – számító intézmény munkáját, és az írországi tapasztalatokat, amelyeket itthon is szeretnének meghonosítani. Az írek segítőkészségét mi sem bizonyítja jobban, hogy autista farmhálózatuk működésének teljes dokumentációját (a működési irányelveket és az eljárásrendet) átadták az ASK-nak anélkül, hogy ezért pénzt kértek volna. Ez annyit jelent, hogy a gyöngyösi majorság kialakításánál nem kell a nulláról indulni, az elindulás nehézségeit az írek megspórolták nekünk. Az Autizmus napjára elkészült ennek a dokumentációnak a fordítása (az ESZCSM hathatós támogatása nélkül erre nem kerülhetett volna sor), és a résztvevők ingyen megkapták a kötetet. (Ez már csak azért is jó – és köszönet érte mindenkinek, akinek része volt benne -, mert tudomásunk szerint az országban másutt is terveznek az autistáknak farmgazdaságot, ők is haszonnal forgathatják a kiadványt. De az is lehet, hogy mások ezt olvasgatva kapnak kedvet hozzá.)
Mindezek után következett Szekeres Csaba filmje, a Mami Blue, amelyből mindenki kaphatott egy kis ízelítőt egy autistát nevelő család nehézségeiből, a gyöngyösi ASK-ról és az írországi autista farmgazdaság működéséről. Ezek után következett a sajtótájékoztató, amelyen ugyan kicsit megcsappanva, de még mindig elég sokan vettünk részt. Szó volt rajta a tervezett
ápolásbiztosítás tervezett bevezetéséről (fokozatos és differenciált lesz az elképzelések szerint). Aztán volt az örök slágertéma: a foglalkoztatás, de hát ez nem az ESZCSM-hez tartozik, ám annak minden negatívuma (munkanélküliség) nála csapódik le. A harmadik Autizmus nap megrendezésénél a szervezők már biztosan meghívják a Foglalkoztatás-politikai és Munkaügyi Minisztérium képviselőit is. Felnőttek már azok a gyerekek, akiknek szülei az Autisták Érdekvédelmi Egyesületét alapították, és a mögöttük álló szülőszervezetekkel, szülőkkel együtt nagyon sok mindent elértek (korai fejlesztő, iskolai oktatás, autizmus nevesítése, nappali intézmények, lakóotthonok az autistáknak stb.) Mint Göncz Kinga mondta: ha körülnézünk az országban, már minden van, ami kell egy autistának, csak nincsen rendszerbe szervezve, ezért a tárca komplex ellátó központokat szeretne. Emellett – mint mondta – a szakemberképzésre is figyelni kell, hiszen nincs elég autizmushoz értő (például) gyermekpszichiáter; de olyan szakember is kevés van, aki a munkaképesség megállapításánál külön figyelne az autistákra.
A 2003-as évet az Európai Unió a Fogyatékkal élő személyek európai évének nyilvánította. Azzal a nem titkolt céllal, hogy a fogyatékos emberek ne legyenek “láthatatlan állampolgárok”, ne alkossanak “láthatatlan társadalmat”. (A madridi nyilatkozat fogalmaz így.) E napon, az Autizmus napján, figyeltek ránk. Jó lenne az év többi napján is.
F. Á.