“Kell egy hely” – énekli, már nem is tudom ki, egy régi slágerben. Kell egy hely – gondolhatta Vadasné Tóth Mária, amikor klubot szervezett a budapesti jó képességű autistáknak Asperger Kortárs Klub néven. A fogaskerekű végállomásánál lévő Jókai Klubban havonta két alkalommal találkozik 10-12 autista fiatal.
Bár szerettem volna látni, hogyan zajlik a társastánc tanítása, sikerült lekésnem. Ötven méterrel a célegyenes előtt, ide-oda küldözgettek a jó szándékú helybéliek, pedig már az odajutásért is megküzdöttem, hiszen az Istenhegyi út fele lezárva, feltúrva.
A fiatalokat nem sokat zavarta a megérkezésem, épp mindenféle inni- és rágcsálnivalókkal, meg a hétfői (május 1.) kóspallagi túra aprólékos megbeszélésével voltak elfoglalva. Míg a klubvezető, mindennek motorja, elindítója és szervezője, Vadas Marika, a színházjegyek kiosztásával volt elfoglalva, addig én szép komótosan szemügyre vettem a helyszínt, a fiatalokat, és tetszett, amit láttam. Oldottan, vidáman beszélgettek, talán csak Dávid volt visszahúzódó, de neki hátránya volt: míg a többiek már egy éve összejárnak, ő először van itt a szüleivel.
Közben Mari csöppet megszabadul a színházjegyektől, és a körülötte lévőknek bemutat, vagy őket nekem (?) – nem tudom, erre mit ír az illemkönyv. Mátyás kétszer is megköszöni, hogy írtam róla az Esőemberben, majd aprólékosan megvitatjuk, hogy érdemes-e küzdeni a diplomáért vagy sem. Most remekül érzi magát, angolul tanul, élvezi a számítógépes tanfolyamot. Miután ezt megbeszéltük, a többiekhez fordulva még egyszer pontosítja, hogy hol és hánykor találkoznak a hétfői túra kezdetén.
Kiderül, ő lesz a túravezető és gránátkő (vagy kristály? – sajnos nem jegyeztem meg) nézőbe mennek Kóspallagra, ahová elég körülményes az eljutás. Dávid csendesen áll mellettünk, és amikor a szüleivel beszélgetek, akkor is többnyire hallgat. Ő most németül tanul, és szeretné tudni, hogy mit is akar a továbbiakban csinálni. Az egészségügyi főiskolán kifogott rajta a kémia laborgyakorlat, így hát azt abbahagyta. Most a szülők úgy gondolják, hogy a Wesley János Főiskola valamelyik szakán sikerrel vehetné az akadályokat. (Megint eszembe jut, mint már annyiszor: olyan jó lenne, ha az autistákkal foglalkozó szakemberek legalább tippeket adnának a szülőknek, hogy jó képességű, asperger-szindrómás gyerekük, hol melyik pályán állná meg a helyét. A jövőkép nekik is kell. Talán könnyebb lenne a választás és kevesebb a kudarc.)
Míg beszélgetünk a másik szobában talpalávalót húznak. A perbáli Kontáros zenekar moldvai csángó zenét játszik. Átmegyünk mi is a másik helyiségbe, ahol a fiatalokat egy kedves magas, fiatalember (a zenekar tagja) a tánclépésekre tanítgatja. Dávid is beáll a többiek közé, Vadas Laci viszont, amikor új dallam, új tánc következik, “Az előbb már voltam” felkiáltással abbahagyja az egészet. Meg kell, hogy állapítsam: a lányok (három is van belőlük), sokkal jobban élvezik a táncot, és sokkal ügyesebbek, mint a fiúk. Kontárosék jól húzzák, kedvvel zenélnek, de a fiatalok lassan hazaindulnak. Tíztől tizenegyig már kitáncolták magukat. Ez már csak ráadás.
Vadas Marika és Laci is indulna haza. Sok beszélgetésre tehát nincs időnk, de annyira még telik, hogy elismerésemet fejezzem ki a klubért. Mert nehéz dolog egy csapatot összehozni, még nehezebb olyan helyet találni, ahol havi 500 Ft/hóért befogadják őket, sőt, ha sok “idegen” van a klubban, akkor a manzárdon kapnak egy kis szobát, hogy együtt, egyedül lehessenek. A csapatba beletartoznak azok a lelkes emberek is, aki foglalkoznak a fiatalokkal, hiszen egy ilyen klubnak nemcsak az a célja, hogy néha találkozzanak egymással szülők és gyerekeik. Egy ilyen klubnak elsődleges célja a fejlesztés, amit Mari 11 pontban fogalmazott meg. Ebből csak néhány fontosat ragadok ki:
- örömtevékenységek, a szabadidő hasznos, építő jelleggel történő megszervezése, közösségi alapokon;
- integrációt segítő programok részben védett, részben ingergazdag környezetben;
- kapcsolattartási- és életvezetési készségek fejlesztése (kommunikációs tréningek elemei, szociálpedagógiai és drámapedagógiai módszerek, főzőtanfolyam, párkapcsolati tréning, viselkedési kultúra stb.);
- a mozgáskoordináció fejlesztése (rendszeres túrázás, mozgás- és táncterápia, társastánc tanulása);
- a finom mozgás fejlesztése művészetterápiás és kreativitást fejlesztő módszerek beiktatásával (kézműves foglalkozások, origami stb.).
Mindezek megvalósításában segít Torda Judit gyógypedagógus, az összekötő a klub és a fiatalok között; a kommunikációs tréner és a foglalkozások vezetője, Horváth Évapedagógus, aki matematika-fizika szakos diplomája mellett drámapedagógus, Montessoripedagógus, Gordon kommunikációs ifjúsági tréner, origami és görög táncház-pedagógus. Sokoldalúsága és az alternatív pedagógiákban való jártassága nagyon jól hasznosítható ebben a közösségben.
Az összetartó kis csapat közös nyaralást tervez a Balaton mellé. Remélem, Vadas Laci készít erről (is) egy kis filmetűdöt, amelyet a legközelebbi Autista Napon valamennyien láthatunk.
Ferenczy Ágnes