Hogy mi a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány dolga? Vigyázni arra, hogy az érvényben lévő törvények betartatnak-e vagy sem. Az már nem tartozik a hatáskörükbe, hogy valóban megkap-e mindent az a Magyarországon élő tb-fizető és ellátásra jogosult ember, gyerek, ami a világ egészségügyének mai fejlettsége, a tudomány mai állása szerint elérhető, és legyünk realisták: anyagilag nem túl megterhelő lenne. Kérdéseimre dr. Csehák Judit, a közalapítvány kuratóriumának vezetője válaszolt.
– A közalapítványt a kormány hozta létre. Még nincsenek egyévesek, tehát az emberek egy százalékára sem számíthatnak. A megszorítások elérték Önöket is. Kezdjük tehát egy prózai kérdéssel: Mire elég, a költségvetéstől kapott pénz?
– Valóban kevesebb pénzt kaptunk, mint tavaly. De előrelátóak voltunk, bár nem teljesen tudatosan. Azért tudtunk takarékoskodni, mert először ki kellett képeznünk a szakembereket, tehát nem tudtuk őket azonnal munkába állítani.
– Ebből az következik, hogy a jogvédők munkabérét is az alapítvány fizeti. Ez azt hiszem nem közismert.
– Természetesen mi fizetjük. Abban különbözünk más közalapítványoktól, hogy amolyan közepes nagyságú intézményként, hivatalként működünk: alkalmazottaink vannak, akik ellenőrzéssel, az állampolgárok informálásával, panaszos ügyek intézésével foglalkoznak. Azért vagyunk közalapítvány, mert ez uniós kívánalom is volt. Olyan félig civilszervezet formájában, amelynek a munkatársai nem függnek a mindenkori kormánytól.
– Mennyire lehet független, hiszen mégis csak a költségvetés adja a pénzt?
– Egyetlen civil szervezet sem tud megélni az adományokból, még a legcivilebb is állami pénzre szorul. Mi a támogatási összeg 93%-át költjük bérek, illetve azok járulékaira és a feltételek megteremtésére. Szerencsére tavaly 50 millió forint adományt kapunk. Sikerült szereznünk 50 darab számítógépet, hozzá 50 jogtiszta szoftvert és 120 mobiltelefont a jogvédőinknek. Jelentős támogatásokat kaptunk az önkormányzatoktól, a közigazgatási hivataloktól, módszertani központoktól: a jogvédőinknek igen jutányos áron sikerült irodát bérelnünk.
– Hány munkatársuk van?
– Az irodában kilencen, a kurátorok tizenhárman, a terepen pedig százhúszan vannak.
– Mennyi kellene, hogy teljesen lefedjék az országot?
– Ilyen terveket nem készítünk, mert az alapító okirat diplomatikusan fogalmaz, azt írja elő, hogy legalább, tehát az alsó határt szabja meg. A mostani létszám az alsó határ, és a szűkülő költségvetésünk nem is teszi lehetővé, hogy nagy terveket dédelgessünk.
– Milyen szívesen fogadják a jogvédőket?
– A betegjogi terepen nem volt gond, mert ők már három éve dolgoznak. Akkor az ÁNTSZ- foglalkoztatta őket, és az ÁNTSZ tekintélyének is volt köszönhető, hogy elfogadták őket, meg persze a jogvédőknek is, akik a munkájukkal ismertették el magukat. Ennél a területnél nem a jogvédő megy a beteghez, hanem fordítva. Tehát nem voltak azzal vádolhatók, hogy generálják a problémát. Az ellátottjogi és gyermekjogi képviselőnek be kell mennie az intézményekbe, tehát itt fordítva van. ?k negyedéves munkaterv alapján dolgoznak, és vannak egyéb előírások is, például hogy részt kell venniük a gondozottak önkormányzatának rendezvényein.
– Az ellátotjog területén az értelmi fogyatékosok intézményi helyzete érdekel. Nincs olyan év, hogy ne derüljön ki valami visszaélés. Ez ellen mit lehet tenni?
– Azt gondolom, hogy az ellátottjogi képviselőnek önmagában a jelenléte is komoly fegyelmező erő. Eddig csak a módszertani intézet ellenőrzött, de nem tudott a terepre annyiszor eljutni, mint mi, és más is a viszonyuk az intézményekkel, mint nekünk, az ÁNTSZ pedig csak az egészségügyi dolgokat ellenőrizte. A gondnoki rendszerrel komoly problémák vannak, ahol családtag a gondnok, ott gyakran visszaélések vannak, ahol nem, ott meg a túlterheltség a baj, és olyan hiányosságok merültek föl, amit orvosolni kell. Most, hogy lesz a hivatásos gondnokoknál egy megbeszélés, akkor ott kezdeményezni fogjuk a jogszabály módosítását.
– Az állampolgár, ha valamelyik területen jogsérelem éri közvetlenül fordulhat az alapítványhoz?
– Csak a jogvédőhöz fordulhat. Mi nem vagyunk felhatalmazva arra, hogy egyéni megbízást felvegyünk.
– De azt csak megtehetik, hogyha sok hasonló ügy előfordul, hogy körlevelet írnak a jogvédőiknek: nézzenek körül a saját területükön.
– Kezdjük azzal, hogy az alapító okirat a jogvédőt hatalmazza föl erre. Minket arra hatalmaz, föl, hogy informáljuk a hozzánk fordulót az ügyek konkrét intézésének módjáról. Ha azt látjuk, hogy valamelyik jogszabály feltétele vagy szabályai tisztázatlanok, akkor tudjuk kezdeményezni ennek módosítását akkor is, ha az önkormányzat – hatáskörünkbe tartozó -rendelkezése nem felel meg a jogszabálynak. Például, ha a saját fenntartású intézményében rosszul szabályozta a gyógyszerellátást: olyat is megfizettet, amit nem tehetne meg. Szerencsére nem vagyunk eszköztelenek.
– Hová forduljon az a szülő, akinek a betegjogi képviselője azt mondta, hogy amivel hozzáfordult, az nem az ő hatáskörébe tartozik. Konkrét leszek: a szülő azért fordult a betegjogi képviselőjéhez, mert nálunk nem végzik el azt a peptidtesztet, amivel ki lehet mutatni a szervezetben lévő glutén és kazein mennyiségét. Ez az autista gyerekek esetben fontos.
– Ez tényleg nem a jogvédő feladata, mert neki az a dolga, hogy tájékoztassa a hozzáfordulót, hogy ezt fizeti-e tb vagy sem, és azt is elmondja, ha a szülő kifogásolja ezt a döntést, akkor az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz (ETT) fordulhat. Mert az, hogy bevezetnek-e Magyarországon egy új eljárást vagy akkreditálnak-e egy gyógyszert, az az ETT-re tartozik
– Ezt a kört én már végigjártam egyszer. Az ETT csak akkor foglalkozik vele, ha magyar orvosok ajánlják, lehetőleg valamelyik tudományos társaság.
– Ez teljesen természetes. Mert valami hiába bevezetett eljárás vagy gyógyszer például Amerikában, Japánban vagy bárhol a világon, az nem menti fel a felelősség alól a magyar orvostudományi társaságokat, hogy maguk is megvizsgálják. Egy gyógyszer estében – ha az Unióban akkreditálva van – akkor a magyar gyógyszerészeti intézetnek nem lehet kifogása a bevezetés ellene, de engedélyeztetni akkor is kell.
– Ez csak egy laboratóriumi vizsgálat, amihez a gyerek pisije kell. Norvégiában megcsinálják. Norvégia az Unió tagja.
– Mindegy, bármiről van szó, nyilvánvalóan egy tudományos szaktestületnek kell erről állást foglalni.
– Ez egy róka fogta csuka, hiszen nálunk senki nem hajlandó ezzel foglalkozni, vagy ha foglalkozik vele, nem veri nagy dobra. Most hogy uniós tagok vagyunk, beülhetek a kocsimba, és elmehetek oda, ahol ezt a vizsgálatot elvégzik? Ezt kifizeti a tb?
– Ha nincs rá eu-s szabály, akkor nem. Magánemberként, fizetősen igen, akár Amerikábn is elvégeztethetem. Itthon kierőszakolni nem lehet. De ha a szakmában azt tapasztalják, hogy a szülők nem őket, hanem a külföldi kollégákat keresik föl, akkor előbb-utóbb hajlandók lesznek ezzel foglalkozni. Nekünk az a feladatunk, hogy ami a jogszabályban, törvényben biztosított tízmillió ember számára, az megvalósul-e és milyen minőségben. Évente 250 millió esetben fordulnak az állampolgárok orvoshoz, ez már épp elég feladatot ad. Mert ha a beteg mindent meg is kapott, de gondja van azzal, hogy nem megfelelő hangnemben szóltak, vagy nem kapott elég információt, és magának kellett utánajárnia, akkor nyugodtan fordulhat a betegjogi képviselőjéhez, és ehhez még a nevét sem kell adnia, ha nem akarja, hogy az orvos tudjon róla.
– Úgy emlékszem, az alapítványnak be kell számolnia tevékenységéről a parlamentnek…
– A szakminisztériumunknak tartozunk beszámolni a szakmai munkáról és a gazdasági tevékenységünkről.
– Ilyenkor javasolhatnak jogszabály-módosítást?
– Ez nem kötelességünk, de fogunk.
– Most mit fognak javasolni?
– Például most skandináv mintára azt szeretnénk, hogy ne csak a főfoglalkozásban lévők lehessenek jogvédők, hanem az önkéntesek is, természetesen csak akkor, ha elvégezték a tanfolyamunkat. Erre vonatkozóan megtesszük a jogszabály-módosításra a javaslatunkat. Ezzel még civilebbé válna a tevékenységünk, és meg tudnánk sokszorozni az erőnket.
– A jogszabály-módosításokhoz honnan szerzik az érveket?
– A jogvédők minden decemberben beszámolnak a munkájukról, a területükön tapasztaltakról, a szakreferensek pedig negyedévente, és nekünk az esetek feldolgozása után rálátásunk és információnk van. De fölvettük a kapcsolatot a civil jogvédő szervezetekkel is, például a MEOSZ-szal, a Lánc Szövetséggel, és arra a megállapításra jutottunk, hogy közösen lépünk fel, ha valahol módosításra van szükség.
Ferenczy Ágnes