Egészségfejlesztési Kutató Intézet
Ha valaki azt hallja, Egészségfejlesztési Kutató Intézet, valószínűleg nem kapja fel a fejét, és nem kezd el lázasan töprengeni, hogy mit is kell erről az intézményről tudni. Ez persze nam a tudatlanságunkat jelenti, csupán azt, hogy fiatal intézményről van szó, és munkájuk áttételesen jelentkezik mindennapjainkban. Az Egészségügyi Minisztériumháttérintézményeként működnek, alkalmazott kutatásokat végeznek, amelyek segítik a szakmai döntéshozatalt. Az intézet egyes egységei nagyjából lefedik a kormányprogramot, azaz az ott meghatározott feladatokhoz igazodnak, segítséget adva ezzel az olyan kormánydöntésekhez, mint például a gyógyszerár emelése. Ezért van például gyógyszerészeti, egészségfejlesztési kutatási egységük.
700 ember 3,5 naponta
A tény: Magyarországon annyi ember hal meg három és fél naponta, mintha ugyanilyen időközönként egy-egy Boeing-repülőgép zuhanna le, fedélzetén csupa magyar állampolgárral. Ez 700 embert jelent. Hogy a népesség mely csoportjában (vagy csoportjaiban), milyen okok vezettek a halálhoz, azaz melyek azok a rizikófaktorok, amelyeket csökkentve vagy megszüntetve tovább élhetünk, az is a kutatóintézet vizsgálódásainak tárgya.
Ez utóbbihoz tartozik a társadalmi krízishelyzetek vizsgálata. Dombainé Arany Veravezetésével azt kutatják, hogy a társadalmi krízishelyzeteknek milyen egészségügyi vetületei vannak. Ezen belül foglalkoznak a fogyatékossággal, az öngyilkossággal, az abortusszal, a romák egészségmagatartásáva.
Kanyik Csaba, az intézet munkatársa ennél a csoportnál dolgozik, kutatási területe a fogyatékosokkal kapcsolatos. Ennek során érdekes adatokat szereztek arról, hogy hány olyan nagy rendszer van, amelyi minősítést ad ki. Meg fognak lepődni, mint ahogy én is: legalább öt helyen minősítik a fogyatékost. Már pedig egy-egy bizottság véleménye megszabhatja a fejlődés irányát, és megszabhatja a fogyatékos jövendő életminőségét is.
A kutatás egyik iránya: megnézni, mennyire vannak összehangolva a bizottságok munkája. Az előzetes hipotézist több részeredmény látszik igazolni: a bizottságok munkája nem összehangolt, holott ez elengedhetetlen lenne ahhoz hogy ne bélyeget üssön a fogyatékosra, hanem a rehabilitáció, a képzés felé indítsa el őket. Bár az autisták (szerencsére) nem a legnagyobb populáció a fogyatékosok között, ellátó rendszerük mégsincs. Kanyik Csaba azt is gondnak tartja, hogy az esélyegyenlőségi törvényben nincs külön nevesítve az autizmus, ezért legtöbbször társítják valami más fogyatékossággal. Holott mint tudjuk, nem minden autista értelmi fogyatékos. Úgy véli, hogy az, amit az autisták kapcsán megállapítanak akár a tanulással, akár a pályaválasztással kapcsolatban, az a többi fogyatékosnak is jó, és mindenképpen a rendezés, az intézményrendszer kiépülése, a szakértői bizottságok munkájának összehangolása irányába hat.
-á-
Névjegy: Kanyik Csaba (31)
Szociális munkás és szociálpolitikus diplomával rendelkezem, 15 éve dolgozom sérült emberekkel.
Részt vettem Csepelen az autistákkal foglalkozó speciális fejlesztő csoport létrehozásában, illetve szakmai vezetésében.
Egy civil szervezet munkatársaként a fogyatékos gyermeket nevelő szülők munkaerőpiaci reintegrációját elősegítő program vezetőjeként tevékenykedtem. Tagja vagyok az Autisták Érdekvédelmi Egyesülete Szakmai Munkacsoportja vezetőségének, valamint aFogyatékos Gyermekek Felzárkóztatásáért Országos Közalapítvány felügyelő bizottságának, az Egészségügyi Minisztérium megbízottjaként.
A Krízishelyzetek egészségügyi vetületei elnevezésű munkacsoportnál a fogyatékossággal foglalkozó kutatásokat vezetem.