Az Igazságügyi Minisztérium Egyéb Polgári és Politikai Jogokért Felelős Tematikus Munkacsoportja mint Családjogi Civil Munkacsoport 2020. július 7-i ülésén megvitatták a Családjogi Szakértői Munkacsoport által előkészített munkaanyagot, amely a következő témákkal kapcsolatos tapasztalatokat és javaslatokat foglalja össze: a gyermekvédelmi jelzőrendszer működése, a kapcsolati erőszak és a gyermekkori bántalmazás elleni jogintézmények és gyakorlati érvényesülésük, a kapcsolattartás szabályozása és gyakorlata, a személyi állapotot érintő perek szabályozása és gyakorlata, a jogellenesen külföldre vitt gyermekek visszahozatalával kapcsolatos eljárások, a büntető-, polgári- és közigazgatási bírósági és hatósági eljárások közötti párhuzamosságok megszüntetése, a közvetítői eljárások tapasztalatai, valamint a kapcsolódó büntető anyagi-, végrehajtási- és eljárásjogi jogintézmények és azok gyakorlata.
A 163 oldalas munkaanyag összeállításához az AOSZ is hozzájárult azzal, hogy írásban megküldtük a jogsegélyszolgálatnál és az infocentrumban megjelenő releváns ügyek tapasztalatait, melyeket Kapitány Imola, az AOSZ elnökségének tagja, Oktatási Munkacsoportjának vezetője szóban is megerősített a Családjogi Civil Munkacsoport 2020. február 27-i ülésén való személyes részvétele alkalmával, s így bekerült a munkaanyagba több, az autizmussal élő gyermekeket közvetlenül érintő megállapítás. Ezekből idézünk a teljesség igénye nélkül:
„… az ellátórendszer nehezen tudja kezelni a felnőttkor határán álló, jellemzően ép értelmű, de komoly viselkedésproblémákkal küzdő, autizmusban érintett fiatalokat. Az ilyen fiatalok esetén komoly kihívás elé állítja a szülőket a gyermek számára megfelelő ellátási forma megtalálása. Az érintett szülők számára talán az ilyen esetekben a legjobb megoldást valamilyen bentlakásos intézmény jelentené, de jelenleg ezek csak nagyon korlátozott számban és földrajzilag is egyenlőtlen eloszlásban érhetőek el.
… az egyre növekvő számú, állami nevelésbe vétellel kapcsolatos ügy arra utal, hogy a köznevelési és szociális ellátórendszer számos esetben nem tud elegendő férőhelyet és megfelelő színvonalú szakmai ellátást biztosítani azon gyermekek számára, akik autizmusban érintettek. Emellett kiemelten fontos kérdés a 16-18. életévét betöltött autista gyermekek elhelyezése. A szociális ellátórendszer számos esetben nem tud megfelelő életpályát biztosítani ezen fiatalok számára, ami komoly terhet helyez az őket gondozó családokra, és számos esetben az adott családi közösség egyben maradását is veszélyezteti. Amellett, hogy bizonyos esetekben indokolt lehet a gyermek családi nevelése helyett az állami nevelésbe vétele, kiemelt cél, hogy minden gyermek családban, befogadó és szeretetteljes környezetben nevelkedhessen. Emiatt fontos, hogy a szakterületen érintett felek közösen találjanak megoldást a fennálló problémákra.”
Az AOSZ jogsegélyszolgálatának vezetője, dr. Kálozi Mirjam jogász a munkaanyag tervezetéhez további észrevételeket küldött írásban a 2020. július 7-i ülésre, és kérte ezek beépítését a munkaanyag végleges szövegébe:
„1./ Az igazságügyi szakértőket érintő problémák és megoldási javaslatok témakörét azzal egészítenénk ki, hogy azokban az ügyekben, ahol az érintett autizmussal élő gyermek, ott legyen lehetőség autizmus szaktudással rendelkező gyógypedagógus igazságügyi szakértőként történő bevonására, vagy akár több szakértő együttesen adhasson véleményt (pl. klinikai szakpszichológus és gyógypedagógus) , hiszen sok esetben a szülők azon vitáznak, hogy a gyermeknek milyen indokolt szükségletei vannak, milyen terápiák vagy módszerek alkalmazása szükséges, milyen iskola szolgálná leginkább a fejlődését, mely kérdések megválaszolása befolyásolhatja akár a tartásdíj mértékét is, de akár azt is, hogy a különélő szülőnek milyen feltételeket kell biztosítani, amikor a gyermekkel való kapcsolattartás körében, annak elvitelére kerül sor. Tapasztalataink szerint a megjelölt kérdések nagyon sokszor vitatémát képeznek a szülők között és a bíróság szakértő nélkül nem tudja eldönteni, hogy az egyik szülő által a másik szülőtől megkövetelt szabályok betartása, következetesség, módszerek, terápiák alkalmazása csak szülői túlféltés vagy a gyermek fejlődése érdekében szakmailag is feltétlenül szükséges és indokolt kérések. Sajnos azt tapasztaljuk az ilyen típusú jogvitákban, hogy bár nagy szükség volna gyógypedagógusi szakvéleményre, ám ilyen szakképzetséggel rendelkező igazságügyi szakértők nem találhatóak a névjegyzékben. Javasoljuk tehát ennek lehetőségének megteremtését.
2./ A kapcsolattartási problémák körében a jogsegélyszolgálatunk gyakran találkozik azzal a problémával, hogy mit tegyen az autista gyermekkel együtt élő szülő, ha a gyermek a különélő szülővel való kapcsolattartáson nem kíván részt venni, szorongással, önsértéssel vagy dühkitöréssel reagál arra, amikor erre “kötelezik” őt. A jelenleg hatályos szabályok alapján sajnos mi is csak azt tudjuk javasolni a szülőnek, hogy mindenképpen készítse fel a kapcsolattartásra a gyermeket, ugyanakkor ehhez a gyermekkel együtt élő szülő nem kap szakszerű segítséget és gyakran nem tudja, hogy egy autista gyermeket hogyan ösztönözzön erre. Erre tekintettel, ahol az anyag kitér ezen problémákra, ott külön is hangsúlyozandó, hogy ezek a fogyatékossággal élő – különösen az autista – gyermekek esetében még speciálisabban jelennek meg, így ha a jogalkotó a probléma megoldásán dolgozni kíván, akkor figyelembe kell vennie és kiemelten kell kezelnie a fogyatékossággal élő gyermekek igényeit, helyzetét is, mivel ők még sérülékenyebbek, mint a többi gyermek. Autista gyermek esetén például a szociális területen mutatkozik sérülés, így az ő vonatkozásukban különös körültekintéssel kell felmérni azt, hogy a kapcsolattartással szembeni ellenkezés miből fakad és milyen módon segíthető a különélő szülővel való konfliktusoktól mentes kapcsolattartási rend kialakítása, s ennek érdekében az együttélő szülő mit tehet, kitől kaphat segítséget.”
Hangsúlyozzuk, hogy ez a munkaanyag majdani végleges formájában is a Családjogi Szakértői Munkacsoport tagjai és a Családjogi Civil Munkacsoport ülésére meghívottak által megküldött javaslatok és észrevételek összefoglalása lesz, melynek tartalma nem tekinthető a Kormány álláspontjának, de a döntéshozói fórumok munkájához nélkülözhetetlen szakmai alapot ad.