Az ASD munkacsoport tevékenységei
Az ASD Munkacsoport tevékenységei
Az ASD Munkacsoport az AOSZ-tól független, de vele együttműködő, autizmus-spektrum zavarral (ASD-vel) diagnosztizált személyek (röviden: „érintettek”) csoportja, amely célul tűzte ki a spektrumzavarral élők életkörülményei javításán túl a társadalmi elfogadottság erősítését is, melynek egyik igen fontos fundamentuma az, hogy ugyanúgy felnőttként tekintsenek a spektrumosokra, mit bármely más emberre, akár fogyatékkal él, akár nem.
Az ASD Munkacsoport – ebben a szellemben – részt vesz az AOSZ korszerű, hálózatosodás-orientált stratégiájának megvalósításában. Ennek lényege az autizmus-spektrum zavarhoz köthető helyi, elszigetelt, de közös ügyért küzdő érdekvédő és munkafeladatokat ellátó társadalmi szervezetek tevékenységének összefogása, a közös érdekvédő tevékenység szolgálata. Szeretnénk az olvasónak – személyes beszámolók révén – egy rövid áttekintést adni e cikk keretében arról, hogy mi is történt ez ügyben az elmúlt néhány hónapban.
Salgóbánya
Május 9-én Salgóbányán (Salgótarján mellett), csodálatos természeti környezetben került megrendezésre az Abigél Közhasznú Egyesület és az AOSZ szervezésében az a találkozó, ahol szülők és érintettek (utóbbiak között ketten az ASD Munkacsoport tagjai) közös műhelymunka keretében együtt tekintették át az érdekvédelem néhány érdekes és aktuális kérdését.
Mintegy kéttucatnyian foglaltuk el az egyesületnek is otthont adó egykori parasztház méretes tornácát. A délelőtt a tapasztalatcsere jegyében telt, majd az ebéd elfogyasztása után együttesen vitattunk meg olyan fontos, az érdekvédelemhez kapcsolódó kérdéseket, mint pl. a Helyi Érdekvédelmi Programok helyzete, vagy azt, hogy egyáltalán mit is értünk érdekvédelem alatt? Ez utóbbi nem csak azért fontos, mert alapvető, hanem azért is, mert kiderült, hogy szinte ahány ember, annyiféleképpen tudjuk meghatározni, hogy mi is az, amit fontosnak tartunk, fontosnak érzünk e címszó alatt. Hogy jobban megismerjük egymás nézeteit, s ki tudjunk alakítani egy konszenzuson alapuló definíciót, 4-5 fős munkacsoportokba szerveződve, majd a csoportok álláspontjait ütköztetve, megvitatva készítettünk egy közös, részletes, mindenki által elfogadható meghatározást, amely ezt követően felkerült az AOSZ honlapjára is (http://aosz.hu/wp-content/uploads/2015/08/Mi-az-%C3%A9rdekv%C3%A9delem.pdf).
Természetesen lehetőség nyílt kötetlen beszélgetésekre is, ennek során ki-ki talált magának beszélgetőpartnert, illetve csoportot (vagy visszahúzódhatott, ha kicsit pihenésre volt szüksége). Sőt, maradt még idő arra is, hogy megtekintsük a közeli Salgó várát, ahonnan bámulatosan szép kilátás nyílt a zömmel erdővel borított tájra, no meg a szomszéd várra, Somoskőre. — johnny
Élő csocsó
2015. május 15-ére a Kézenfogva Alapítvány játékos, szabadtéri vetélkedőt szervezett fogyatékkal élők és épek számára a budapesti Margitszigeten. A nap folyamán ki lehetett próbálni – többek között – a tandemkerékpárt és az élő csocsót is. Az élő csocsóba a munkacsoport tagjaival kiegészített AOSZ csapata is beszállt, három érintettel és egy önkéntes segítővel a soraik között. Ugyan a mérkőzést ez alkalommal elveszítettük, de mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. — Ujszászi Károly
Animátor képzés
Az Autizmus Alapítvány és az AOSZ együttműködése nyomán június 11-13-a között megvalósult tréning csak közvetve kacsolódik a hálózatosodás témájához, de mivel az ebben való részvételt illetve a szemléletformálást is fontosnak tartjuk, ezért – személyes tapasztalatunk alapján – röviden beszámolunk erről az eseményről is.
A tréning célja olyan animátorok képzése, akik az általános iskola felső tagozatában, illetve középiskolában speciális (osztályfőnöki) órákat tarthatnak a diákoknak. Az órákon alkalmazott módszerek lehetővé teszik, hogy a tanulók közvetlen tapasztalatokon keresztül ismerhessék meg, érezhessék át az autizmussal élők nehézségeit, tanulhassanak a segítés megfelelő módjáról, s remélhetőleg elfogadóbbak legyenek az érintett diákok irányában.
A képzés három napja egyaránt tartalmazott elméleti és gyakorlati oktatást. Csütörtökön az elméleti órák folyamán a nélkülözhetetlen háttértudást szerezhettük meg, majd pénteken az órákon végezhető játékos feladatokkal ismerkedtünk meg a gyakorlatban. E feladatokat szombaton azután magunk is elvégeztük. Mind a képzést vezetők, mind a csoporttársak visszajelzése sokat segített abban, hogy hatékonyabban, kevesebb hibával történhessen a képzés. A tapasztalatok összegzésekor derült ki, hogy nem volt olyan résztvevő, kinek ne adott volna valami hasznos, új ismeretet ez a három nap, noha sokan már rendelkeztek előzetes tapasztalattal.
Bízom benne, hogy a megszerzett tudással felvértezve úgy mutathatom be a diákoknak az autizmus-spektrum állapotot, hogy lássák: a különbözőség nem jelenti azt, hogy valaki rosszabb, vagy kevesebbet ér a másiknál (Temple Grandin után szabadon). — Tar Lilla
MAGYE Konferencia, Mohács
Június 26-án, pénteken, Mohácson került megrendezésre a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének éves, országos konferenciája. A rangos eseményen (először) külön szekciót kapott az autizmus szakosztály,
Őszi Patrícia vezetésével. Az eseményre az ASD Munkacsoport egyik tagja is meghívást kapott az FSZK Nyolc Pont Projektje keretében. A meghívott hozzá is szólt az “Autizmus és Önérvényesítés” témához, arról beszélve, hogy mennyire fontos az autizmussal élők számára, hogy a lehető legtöbb, őket érintő dologban kifejthessék független véleményüket. Kiemelte annak fontosságát, hogy az autistákkal kapcsolatos döntésekbe be kell vonni őket, mint érintetteket is, illetve bátorította a jelenlévőket arra, hogy vegyék fel a kapcsolatot autista érdekvédőkkel, és kérjék segítségüket bármilyen kérdést illetően.
A felszólalást igen pozitív visszajelzések követték. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Autizmus spektrum pedagógiája szakiránya ígéretet tett arra, hogy megteremti a lehetőségét annak, hogy az érdekvédelem figyelemkörébe tartozó témákat, jelenségeket a hallgatók a leghitelesebb forrásból, az érintettek élménybeszámolóján keresztül ismerhessék meg. További sikerként könyvelhettük el, hogy az Autizmus Alapítvány felajánlotta, hogy meglátogathatjuk a náluk működő Felnőtt Csoportot, illetve személyes kapcsolatok létesítésére és ápolására is lehetőség nyílt. — Ujszászi Károly
Nagykanizsa
A nagykanizsai önkormányzat szociális foglalkoztatója új helyre költözik és bővül. Így 17 autista és megváltozott munkaképességű ember számára jön létre új munkahely. Ezzel kapcsolatban szervezett egy családi napot az önkormányzat július első péntekjén, ahol a leendő munkatársak is jelen voltak. Ezen a családi napon vettünk részt az AOSZ-szal karöltve, mint igazi élő, “kézzel fogható” autisták, akik segítenek abban, hogy az új munkahelyet minél inkább akadálymentesen alakítsák ki autizmus szempontból. Mivel az önkormányzatnál, illetve a leendő munkatársak körében nem sokan találkoztak szemtől szembe autistákkal, nagy érdeklődés és megtisztelő figyelem kísérte a “fellépésünket”.
Mert mit is jelent az akadálymentesség auti szempontból? Azok a dolgok, amik nekünk akadályt jelentenek, nem kőből, téglából, betonból és acélból épülnek, hanem emberi viselkedésből. Nagyon sokunknak nagy segítséget jelent, ha körülötte rend van: adott időre megy munkába, ott bizonyos feladatot végez, adott időközönként megy szünetre, és az ebéd is biztosan elérkezik, amikor ott az ideje. Segít az is, ha ez a rend nem csak időben, hanem térben is megvalósul, azaz mindennek megvan a helye, és az auti dolgozó által összepakolt dolgokat más lehetőleg nem rendezi át. (Én viszonylag enyhén vagyok érintett, ún. Asperger szindrómám van, és az időbeli napirend gondolatától is rosszul vagyok, de az a ritka, hogy az egyik helyen, ahol dolgozom, ne igazítsam meg a szennyfogó szőnyegeket, ha ferdék. Önkéntelen mozdulat, amikor rájövök, hogy már megint “autistáskodom”, mindig jót mosolygok magamon.)
Mivel sokunk érzékeny a zajokra, fényekre, szagokra stb., nagy segítség, ha van egy csendszoba, ahová bemehetünk néhány percre, amikor úgy érezzük, hogy kezdünk a kiborulás határára kerülni. Ezzel a szenzoros hiperérzékenységgel, továbbá a munkába belemerüléssel függ össze, hogy ha szólnak hozzánk, pláne többen egyszerre, nem, vagy csak nehezen fogjuk tudni feldolgozni a kéréseket, információkat. Ezért is javasoltuk azt, hogy aki az auti munkatárstól szeretne valamit, tegyen egy szelet papírt egy “amint végeztél azzal, amit csinálsz, kérlek keress meg – név” felirattal a látóterébe. Hasonlóan fontos, hogy a feladatokat sorba tudjuk rendezni, ne érezzük azt, hogy elborít a tennivalók tömege, hogy lehetetlen megcsinálni.
Ezek, és hasonló apróságok nagyon sokat jelentenek nekünk, a többieknek pedig jóformán semmilyen plusz munkát nem adnak. A legtöbbünk egyébként örömmel vesz részt gyakorlatilag bármiben, amivel hasznos tagja lehet a társadalomnak. Nagyon jól esik nekünk, ha ugyanúgy értéket tudunk teremteni, mint bárki más. — Csonka Gábor