Sorozatunk 1. része IDE kattintva érhető el.
Fiús anyáknak igazi kihívás a gyermeküket szépen/vagányan/cukin felöltöztetni. A boltokban fele annyi a fiú ruha, mint a lány, és ami van, az is hagy kivetni valót maga után. Nekem mégsem ez a legnagyobb kihívás az öltözés/öltöztetés kapcsán…
II. Öltözködés
Átlagos reggelen talán minden kisgyerekes anyuka kihord lábon egy infarktust, mire a kulcs kívülről elfordul a zárban, és elindul bölcsibe/oviba/suliba. A férfiak teljes nyugalomban képesek elvonulni zuhanyozni, míg álmos anyukák próbálnak kócosan, fogmosás nélkül harcot vívni a gyerekkel, hogy készülődjön. Mindenkit megnyugtatok, nálunk is szó szerint ilyen egy átlagos reggel. Én a túlélésért küzdök, míg a férjem halálos nyugalommal készülődik.
Csongi annyi mindent nem vesz fel (még erőszak árán sem), hogy az öltözködés még akkor is kihívás, ha nem időre megyünk valahova. Amit Csongi nem hord:
-beltéren hosszú nadrág
-kesztyű
-csizma/gumicsizma
-trikó
-ing
-hosszú ujjú póló
-farmer.
A legnagyobb kihívás mégsem az, hogy megtaláljuk a keresztmetszetet az évszaknak megfelelő és a Csongi által hordott ruhák között, hanem hogy gyorsabban tudjuk felöltöztetni, mint ahogy Ő vetkőzik. Igen, mi öltöztetjük, mert bár megtanult egy-egy ruhadarabot felvenni, de ennek a képességének a gyakorlását reggel csak akkor kísérelném meg, ha fel tudnék kelni hajnal 3-kor és el tudnám akkor indítani a napot. Amíg viszont erre képtelen vagyok, marad az, hogy segítünk neki. A többes szám akkor működik, ha én előző este előkészítem az ÖSSZES (!) ruhadarabot. Ellenkező esetben akkor járunk a legjobban, ha a férjem távol marad ettől a munkafolyamattól, különben porszem kerül a gépezetbe. Pár hete Beni pólóját adta rá egy rohanós reggelen Csongira. Hiába van a gyermekeink között 4 év és 5-6 ruhaméret különbség, ha egy apa öltöztet, akkor ez nem lehet akadály…
Mire észbe kaptam, ott állt Csongi „indulásra készen” feszülős haspólóban. Egyből végigfutott az agyamon, hogy ma is elkésünk/beesünk az oviba, majd nagyot sóhajtva (még mindig pizsiben, kócosan) újrakezdtem az öltöztetést…
Lehet könnyebb lenne a helyzet, ha nem vennék nekik ugyanolyan pólókat, de ez a gyengém. Annyi mindenben különböznek, hogy amikor meglátom őket „tesós egyenruhában”, elolvadok. Beni meg kifejezetten szereti, ha olyan pólója van, mint a bátyjának, hiszen hasonlítani akar rá: neki Csongi úgy tökéletes, ahogy van. Amikor pedig a kocsiba beülünk végül mind a 4-en –mindenki a saját ruhájában- és hátranézek egy utolsó ellenőrzésre, erre gondolok én is…
