Libor Zoltán: Nappaliról álmodozók

.

Az autista embereket régebben nappali álmodozóknak is hívták. Mára ez az elnevezés jobbára feledésbe merült. Ellenben van egy mindinkább sürgetővé váló kihívás, amely az autizmussal diagnosztizált személyek számának robbanásszerű növekedésével mielőbbi megoldást kíván. Ez az autista emberek nappali ellátását biztosító intézmények kérdése. Sokan vannak, sokan vagyunk – elsősorban a szülők és az egyéb módon érintettek között – akik álmodoznak, álmodozunk ilyen nappali intézményekről a saját településeinken.

Hogy miért fontosak az ilyen intézmények, talán indoklást sem érdemlő evidencia. Röviden azonban mégis érdemes kifejteni. Az első indok az, hogy az autista emberek ugyanúgy jogosultak a nappali ellátásra, mint bármely más, egyéb fogyatékossággal élő társaik. Nagyon fontos, hogy azok az autista fiatalok, akik a köznevelési intézményekből kikerülnek, ne izolálódjanak, ne veszítsék el társas kapcsolataikat, szociális készségeiket, hiszen így évek, évtizedek munkája válhat semmivé. 

A nappali intézmények létrehozásának vannak gazdasági indokai is. Azok az autista gyereket nevelő szülők, akik ilyen intézmény híján kénytelenek a fiatalok ellátásáról önmaguk gondoskodni, jó eséllyel kiesnek a munkaerő-piacról, hiszen sok olyan autista fiatal van, aki nem képes az önellátásra, nem maradhat otthon felügyelet nélkül. A legtöbb szülő nem engedheti meg magának, hogy szakembert fizessen, aki átveszi ezt a feladatot, így nappali intézmény nélkül kénytelen a munkáját feladva ő gondoskodni a gyermekéről napközben is.

Nagyon fontos ismételten leszögezni és hangsúlyozni, hogy a bentlakásos intézmények működtetésével ellentétben a nappali intézmények működtetése jogszabályban rögzített önkormányzati feladat. Ezt az önkormányzatok leginkább az úgynevezett Értelmi Fogyatékosok Nappali Otthona fenntartásával vélik megoldani. Ezek az intézmények azonban többnyire a legjobb szándékaik ellenére sem alkalmasak szakmailag az autista emberek ellátására, hiszen itt egy, a többi fogyatékosságtól alapjaiban eltérő állapotról és szükségletekről van szó. Erre a legtöbb Értelmi Fogyatékosok Nappali Otthona sem infrastruktúráját, sem humán erőforrását tekintve nincs felkészülve, felkészítve.

Ezek tehát az alapvetések. A következőkben arra teszek kísérletet, hogy az általam legjobban ismert Kecskemét példáját bemutatva inspiráljak más önkormányzatokat, illetve érdekvédelmi szervezeteket arra, hogy hozzanak létre a településeiken autizmus-specifikus nappali intézményeket. Az igény, a szükséglet megvan rájuk, és megfelelő szándék megléte esetén megvalósíthatók ilyen intézmények országszerte. A megyei jogú városokban legalábbis bizonyosan.

Első lépésként fontos tudni, hogy minden önkormányzatnak kötelezően rendelkezni kell úgynevezett Helyi Esélyegyenlőségi Programmal. E nélkül semmilyen forrásra nem lehet pályázni. Célszerű elérni azt, hogy ebben a dokumentumban – és a Szociális Szolgáltatástervezési Koncepcióban is – szerepeljenek az autisták és az esetleges ellátási szükségleteik. Ez jelzi az önkormányzat nyitottságát és elkötelezettségét, valamint megkönnyíti a forrásszerzést, ami nagyon fontos szempont.

Források tekintetében az önkormányzatok az előző Európai Uniós ciklusban az úgynevezett Terület- és Településfejlesztési Operatív Program által biztosított összegekre tudtak támaszkodni. Ennek bizonyos részét szociális alapellátás fejlesztésére lehetett fordítani. Kecskeméten ebből épült a Csodabogár Nappali Intézmény, ahol 24 autista fiatal és 24 enyhe-közepes értelmi sérült fiatal kap ellátást. Most is lesz egy hasonló forrás, TOP Plusz a neve. Az önkormányzatok jelenleg tervezik az úgynevezett TOP Plusz Városfejlesztési Programterveket, amelyek tartalmazzák azokat a szociális beruházásokat is, amelyeket 2027-ig meg kívánnak valósítani. Arra kell törekedni, hogy ezek közé kerüljenek be az autista nappali intézmények is. 

Természetesen vannak szűk keresztmetszetek is, amik mellett nem mehetünk el említés nélkül. Ezek közül a legfontosabbak az intézmények fenntartásával, illetve a képzett szakemberek hiányával kapcsolatos aggályok.

Fenntartás tekintetében érdemes megfontolni az egyházi partnerrel történő együttműködés lehetőségét, mert a történelmi egyházaknak a Vatikáni Szerződés eredményeként jobb a finanszírozásuk. Az önkormányzat köthet velük feladatellátási szerződést is, ami garantálja a szakmai színvonalat és a jobb rentabilitást. Kecskeméten az említett Csodabogár Nappali Intézmény tisztán önkormányzati fenntartásban működik ugyan, de például a komplex hajléktalan ellátás, illetve a drogprevenció, valamint a szenvedély- és pszichiátriai beteg ellátás területén itt is egyházi partnerrel történik a szakmai együttműködés, mindkét fél, illetve – és ez a legfontosabb – az ellátottak kölcsönös megelégedésére. Az is az igazsághoz tartozik, hogy Kecskeméten az önkormányzat saját forrásból bruttó 50.000 forint bérfejlesztést valósított meg a szociális dolgozói körében 3 év alatt. Nem tűnik nagy összegnek, de ebben az ágazatban sajnos jelentős. A jó intézményi infrastruktúrával és az új szakmai kihívással együtt tud vonzó lenni a munkatársak számára.

Ezzel el is érkeztünk a másik szűk keresztmetszethez, a megfelelően felkészült szakemberek kérdéséhez, akikből sajnos a legtöbb helyen hiány van. Célszerű a Helyi Esélyegyenlőségi Programban nevesíteni a szociális szakemberek autizmus specifikus képzését, amire az említett TOP Plusz szintén teremthet forrást. Kecskeméten azt is sikerült elérni, hogy a jogszabályban előírt szakemberek másfélszerese dolgozhasson a Csodabogár Nappali Intézményben, tekintettel a speciális szükségletekre.

A végére néhány szubjektív megjegyzés, röviden. Egy önkormányzat nem engedheti meg magának, hogy ne foglalkozzon akut társadalmi igényekkel. Az autizmus ilyen, hisz a létszám egyre nő. Megfelelő nyitottsággal, empátiával lehet teljesíteni az amúgy jogszabályi kötelességeket. Ez nem afféle kegy, hanem feladat, amely a közösség egyik legsebezhetőbb részének tud jelentősen javítani az életminőségén. A helyi érdekvédelmi szervezeteknek be kell csatornázni ezeket az igényeket a városvezetők felé, a többi már rajtuk múlik. Kecskemét szerencsés helyzetben van, mert az itteni városvezetők hosszú ideje nyitottak és elkötelezettek az autista emberek iránt, és ebben az elkötelezettségben partnerük az ellenzék is. 

Ez az autizmus egyik csodája. Képes közös cselekvésre bírni amúgy az élet sok dolgáról máshogy gondolkodó embereket is. Ha ez Kecskeméten működik, más városokban sem lehetetlen. Kívánom, hogy minél több helyen legyen hasonlóan sikeres együttműködések! 

.

(A szerző az Autista a tesóm Facebook-oldal szerkesztője, civilben Kecskemét Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának főtanácsosa.)

.

Nézzétek meg YouTube csatornánkon Libor Zoltánnal készült videónkat:

Kedves Tagszervezeti Vezetők!

Ha a városodban is van igény autista személyek számára szolgáltatást nyújtó nappali ellátásra, akkor olvasd el hírünket. Itt az idő, most együtt tehetünk lépéseket!

Az önkormányzatok jelenleg tervezik a TOP_PLUSZ-3.3.2-21 HELYI EGÉSZSÉGÜGYI ÉS SZOCIÁLIS INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSE című pályázat keretében az úgynevezett TOP Plusz Városfejlesztési Programterveket, amelyekbe most bekerülhetnek azok a a szociális beruházások is, amelyeket 2027-ig szeretnének megvalósítani. Arra törekszünk, hogy új, autizmus-specifikus nappali intézmények létrehozásának igényét minél több városban megjelenítsük az önkormányzatok számára. Ne szalasszuk el a lehetőséget, lépjünk közösen!

Tagszervezeti találkozót szervezünk, ahová meghívjuk Libor Zoltánt, Kecskemét Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának főtanácsosát és Szántó Tamást, az AUT-PONT Autista Gyermekekért és Fiatalokért Alapítvány kuratóriumi elnökét.

Kérjük, töltsétek ki az alábbi kérdőívet, ha szeretnétek velünk együtt dolgozni azon, hogy minél több autizmus-specifikus nappali intézmény létesüljön Magyarországon!

Kérdőívet ITT találjátok!