Dabason élek a családommal, a fiaim most 8 és 10 évesek. Mindketten a koruknak megfelelően fejlődtek, legalábbis mi így gondoltuk. Amikor a nagyobb fiam iskolába ment, hirtelen dadogni kezdett, és nem találta a helyét, képtelen volt beilleszkedni. Pszichológushoz kerültünk, majd pár hónappal később beutalót kaptunk az I.sz. gyermekklinika gyermekpszichiátriai osztályára. 1,5 órás beszélgetés után már szinte világos volt a diagnózis: autizmus, pontosabban Asperger-szindróma. Nem akartam hinni a fülemnek, teljesen lefagytam. Azóta persze tudom, hogy voltak ennek apró jelei, amit vagy nem vettünk észre, vagy nem voltak zavaróak a mindennapi életünkben.
Majd jött a reménytelennek tűnő küzdelem: hogyan tovább. A budapesti fejlesztő központokban több hónapos várólisták, helyben pedig nincs specifikus szakember. Kell-e logopédus, gyógytorna, pszichológus, autogén tréning? Minden szakember jót akar, de honnan tudjuk mi, szülők, melyikre van igazán szüksége a gyereknek?
Szívesen megosztom tapasztalataimat, mert hiszem, hogy nagy szükségük van lelki támogatásra azoknak a családoknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek. Már az is segít, hogy tudják, nincsenek egyedül a problémáikkal!