Négy évvel ezelőtt a Szabad Föld Lapkiadó Rt. lelkes munkatársai látszólag csupán a segítségünket kérték az első Autizmus nap szervezésében, de mára kiderült: bedobtak minket a mélyvízbe, és tudunk úszni. Negyedszerre vágtunk bele merészen, hogy a hagyomány ne szakadjon meg.
Mindannyiszor ott lebegett fejünk felett a pénztelenség, de nem adtuk fel – és nem fogjuk a jövőben sem feladni. Már csak azért sem, mert a mostani, október 28-án megtartott, IV. Autizmus nap visszajelzései már a rendezvény alatt is pozitívak voltak, és a visszaküldött kérdőívek, valamint az azóta folyamatosan érkező vélemények szerint eddig ez volt a legjobb. Most már nemzetközi volt a kitekintés, igaz csupán a szomszédokra (de szomszédaink állnak legközelebb a szívünkhöz). És ez a jövőre nézve kötelez.
Már tavaly (sőt már az első Autizmus napon) jelezték többen, hogy szép és méltó helyszín az Uránia Nemzeti Filmszínház, csupán kicsi, mintegy 90-100 főre kényelmes, a Kávéház oszlopai pedig valakiknek mindig útban voltak, és tavaly már többen le is írták: (kapacitás tekintetében) kinőttük.
Pontosan 196-an regisztrálták magukat, de ennél sokkal több, az elfoglalt ülőhelyek alapján legalább 220-230 vendégünk volt, és voltak, akik csak a délutáni előadásokra tudtak eljönni. Telt ház volt a Tamás Alajos Közösségi Ház színháztermében. Ott volt a Duna Televízió, a közszolgálati m1, a Magyar Rádió, hívott bennünket telefonon a Danubius Rádió, hogy adásában hírt adjon rólunk. Ott volt a budapesti Helyi Téma c. újság. Kár, hogy az országos napilapok ingerküszöbét nem érte el a hír. De érdeklődő vendégek, szülők, szakemberek érkeztek a szélrózsa minden irányából: Kézdivásárhelytől Pozsonyig, Nyíregyházától Szombathelyig, Miskolctól Pécsig, Sátoraljaújhelytől Békéscsabáig, Debrecentől Zalaegerszegig..
Hadd kezdjem akkor az értékelést a szervezettséggel, mivel az egyesület mindössze három fizetett alkalmazottal dolgozott megfeszítve szeptember-október hónapban, hogy minden a helyén legyen. A terem, a technika, a kiállítás, a meghívók és persze az előadók is megérkezzenek. Az egyesület elnöksége által elhatározott témában meghirdetett programot teljesíteni tudtuk. Itt kell megköszönnünk az önkéntes segítők munkáját, a dunaújvárosi, a solymári és budapesti szülők, rokonok segítségét. A fentebb említett, a helyszínen kiosztott és visszaérkezett kérdőívek a szervezettséget túlnyomórészt kitűnőnek, de minimum jónak értékelték.
Hasonló volt az előadók felkészültségének, valamint az előadások színvonalának értékelése is, bár itt néhányan csupán “megfelelő” osztályzatot adtak. Ez annak tudható be, hogy dr. Molnár Márta (Újvidék) merészen vállalkozott arra, hogy a GFCF diétát megpróbálja tudományos oldalról, mégis közérthetően ismertetni. Ennek megfelelően az általunk közvetíteni kívánt információk újszerűségének megítéléséről is ilyen véleményeket kaptunk: “kitűnő” vagy “jó”, néhány “megfelelő”.
Leghasznosabbnak valamennyi válaszadó a környező országokról szerzett ismereteket, kiemelkedően a szlovák mintát jelölte meg. Ezt követte a diétáról szóló előadás, a Magyar Autizmus Alapítvány bemutatkozása és a két levetített film. Sokan a kapcsolatteremtést, régi ismerősökkel való találkozást emelték ki. Egy véleményt szó szerint idézek: “tanulságos: szegényebb országban nem bánnak rosszabbul az autistákkal.”
Ami nem tetszett vagy hiányzott: nem tetszett az egyik előadó száraz, monoton felolvasása; a technika ördögének jelenléte (pl. Vadas Laci filmjének bemutatásakor). Nem tetszett, hogy Jandó Jenő “szép zongorajátéka alatt többen kimentek”, többen ki-be jártak-keltek és nem is figyeltek arra, hogy sokan zavartalanul szerettek volna kikapcsolódni a zongora hangjainak segítségével. Ez idő alatt nagyon zavaró volt Ugrai doktor különelőadása az udvaron, amelynek hangjai erősen beszűrődtek a legihletettebb pillanatokban. Ez az előadás – azon túlmenően, hogy nem tartozott a meghirdetett programhoz – enyhén szólva is tapintatlanság volt az előadóval szemben, aki nemcsak nemzetközi hírű zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára, hanem érintett szülő is.
A következő Autizmus nap programjára számos javaslat érkezett. Többnyire az autista gyermekek nevelésével, a szülők tájékoztatásával kapcsolatos igények jelentkeztek. Tájékoztatást várnának többen az államilag finanszírozott, felnőtt és súlyos autistákat fogadó bentlakásos intézményekről, az illetékes minisztériumi képviselőktől az akut problémák megoldásáról. Szülőket, családokat segítő szolgáltatásokról. Szívesen fogadnának táplálkozással kapcsolatos kiadványokat. Előadást a son-rise terápiáról. Nemzetközi konferenciát, a tudományos eredmények, tapasztalatok ismertetését. Feltűnő volt, hogy igen kevés szponzor segítette az Autizmus nap létrejöttét.
Tehát – nincs más választásunk – lesz ötödik is! Jubileumi! Hogy nemzetközi? Szakmai? Szülőcentrikus? Jótékonysági? Kérjük, segítsenek továbbra is, hogy még tovább léphessünk!
A IV. Autizmus napról Vadas László a helyszínen videofelvételt készített. A háromórás anyagot az érdeklődőknek, költségtérítés ellenében, DVD-n el tudjuk küldeni. Ugyancsak DVD-másolat készül a Pax Tv engedélyével a Röpködő mozdulatok c. dokumentumfilmről. Érdeklődni lehet az egyesületnél: (1) 301 9067, e-mail: autist@interpont.hu
K. A.