Változások a cselekvőképesség és a gondnokság szabályozásában

Az Országgyűlés 2001. IV. 17-i ülésnapján elfogadta a 2001. évi XV. törvényt, a cselekvőképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról. Az új törvényi rendelkezések jelentős – kedvező irányú – változást hoztak a gondnokoltak vonatkozásában. 

Mind a korábbi, mind az új szabályozás két esetben érinti a személy cselekvőképességét:

a) az életkor miatt: 14 év alatt cselekvőképtelen, 18 év alatt korlátozottan cselekvőképes a gyermek, belátási képességétől függetlenül. Nevében a törvényes képviselő jár el, ill. jognyilatkozatainak érvényességéhez a törvényes képviselő jóváhagyása szükséges.

b) gondnokság alá helyezéssel – belátási képesség hiánya vagy korlátozott volta miatt. A törvényes képviselő feladatait itt a gondnok látja el, csak bírósági eljárás keretében kerülhet rá sor. 

A változások az utóbbi esetre vonatkozóan igen jelentősek. 

1.) cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá az a nagykorú személy helyezhető, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége

• pszichés állapota,
• szellemi fogyatkozása vagy
• szenvedélybetegsége miatt

általános jelleggel ill. egyes ügycsoportok vonatkozásában tartósan, vagy időszakonként visszatérően, nagymértékben csökkent. A korábbi szabályozás szerint a korlátozottan cselekvőképessé nyilvánított személy érvényes jognyilatkozatot csak gondnoka jóváhagyásával tehet, az élet minden területén. Kivételt a jogszabály állapított meg, pl. önállóan köthetett olyan szerződést, amelyből csak előnye származhatott, vagy a mindennapi élet szükségleteinek fedezésére szolgáló kisebb jelentőségű szerződéseket. 

Az új rendelkezések részben fenntartják ezt az általános jellegű korlátozottan cselekvőképességet, de másrészt lehetőséget adnak a bíróságnak annak mérlegelésére, vannak-e olyan ügycsoportok, amelyek vonatkozásában az adott személy – állapota alapján – képes helyes, önálló, mindenki érdekét szolgáló döntést hozni. Ezért, ha a gondnokolt belátási képességének korlátozottsága csak részleges, minden olyan ügybenönállóan érvényes jognyilatkozatot tehet, amely ügycsoport tekintetében a bíróság – ítéletében – cselekvőképességét nem korlátozta. A bíróság különösen a törvényben meghatározott 9 ügycsoport tekintetében korlátozhatja a teljes cselekvőképességet – de ez csak lehetőség. Mindez a gyakorlatban jelentheti pl. a következőt:

Az adott személy cselekvőképességét a bíróság ítéletében korlátozza az ingó és ingatlan vagyonnal való rendelkezési jog, a tartással kapcsolatos vagyoni döntés meghozatala és az örökösödési ügyek tekintetében. Ezekben az ügyekben csak gondnoka jóváhagyásával tehet érvényes jognyilatkozatot, egyéb ügyeiben azonban önállóan dönthet. 

2.) Cselekvőképességet kizáró gondnokság alá a bíróság csak azt a nagykorú személyt helyezi, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – pszichés állapota, vagy szellemi fogyatkozása miatt -, tartósan teljesen hiányzik. Ebben az esetben a jogalkotó nem biztosít – értelemszerűen nem is biztosíthat -, olyan mértékű kedvezményeket az önálló döntésre, mint a részlegesen korlátozott cselekvőképességű személyeknél. Azonban rendelkezik arról, hogy ha a gondnokolt képes a véleménynyilvánításra, azt a gondnoknak figyelembe kell venni, s ha kötelezettségét folyamatosan megszegi, tisztségéből elmozdítható 

3.) Nagyon lényeges változás, hogy a törvény kötelező jelleggel írja elő a gondnokság alá helyezés felülvizsgálatát. Erről az ítéletben rendelkeznie kell, a felülvizsgálat időpontja nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 5 év. Tehát kevesebb lehet.

A gyámhatóságnak kell a felülvizsgálati eljárást megindítania az ítéletben meghatározott időpontig. A kereset irányulhat:

• a gondnokság alá helyezés megszüntetésére, annak fenntartására,
• cselekvőképességet korlátozó gondnokság cselekvőképességet kizáró gondnoksággá változtatására,
• cselekvőképességet kizáró gondnokság cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésre történő módosítására, ill. cselekvőképességet korlátozó gondnokság esetén a gondnokolt által önállóan gyakorolható jogkörök módosítására. 

A törvény tehát itt is lehetőséget biztosít arra, hogy figyelembe véve az időközben bekövetkezhető változásokat, az adott személy állapotának leginkább megfelelő korlátozásra kerüljön csak sor. 

4.) A gondnokká kijelölés új szabályai. 

a) a gondnokság alá helyezett, még cselekvőképes állapotában, közokiratban kijelölhet gondnokot a maga számára, ill.

b) gondnokság alá helyezést követően is megnevezheti gondnokát, ha ezek nem ellentétesek érdekeivel. 

A korábbi rendelkezés szerint elsősorban az együtt élő házastársat lehetett gondnokul nevezni. Most a gondnokjelölésre a gondnokoltnak van elsődlegesen lehetősége, s csak ha ez nem lehetséges, kerülhet a házastárs kijelölésre. Mindezek hiányában olyan személyt kell kirendelni, aki a feladat ellátására minden tekintetben alkalmas. Itt a szülőket előnyben kell részesíteni, akik – újabb fontos lehetőség -, végrendeletben vagy közokiratban haláluk esetére kijelölhetnek gyermekük számára gondnokot. Csak ezután jelölhető ki más hozzátartozó. A sorrend tehát: 

• gondnokolt saját akarata, 
• házastárs,
• szülök,
• szülök által megjelölt személy,
• hozzátartozó. 

Valamint – mindezek hiányában a hivatásos gondnok. 

A hivatásos gondnok esetében is találhatunk lényeges új rendelkezést: hivatásos gondnokul a fogyatékosokkal foglalkozó társadalmi szervezet (pl. egyesület) által a tagjai közül ajánlott személy is kirendelhető. E bekezdés fontos, új feladatot ad egyesületünknek. A szülök számára lehetővé válik, hogy az autizmus ügyét, az autisták helyzetét, sajátosságait jól ismerő és szívén viselő emberre bízzák szükség esetén gyermekük továbbbi sorsát. 

5.) Sok keserűséget, megaláztatást és felesleges fáradságot jelentett a szülők számára, hogy részletes kimutatást kellett készíteniük arról, mennyiben és hogyan használták fel gyermekük javára annak szerény jövedelmét, juttatásait. Holott tudjuk, annak többszörösét fordítja minden gyermekét őszintén szerető szülő gyermeke ellátására. E tekintetben is hozott újat a törvény, amennyiben a gyámhatóság engedélyezheti egyszerűsített számadás készítését – kivéve a hivatásos gondnokot – ha a gondnokolt jövedelmi, vagyoni viszonyai ezt lehetővé teszik. 

Összegezve: véleményem szerint igen jelentős, a gondnokolt érdekeit a korábbiakat jóval meghaladó módon képviselő és figyelembe vevő, számára nagyobb önállóságot adó jogszabály született. Mindez nagy felelősséget ró a bíróságokra, gyámhatóságokra és különösen a szakértőkre, akiknek körültekintő, alapos eljárása biztosíthatja, hogy az érintett személy csak a szükséges korlátokkal, a lehető legteljesebb életet élhesse. 

Hogy a törvény szellemisége a gyakorlatban ténylegesen megvalósul-e, és milyen mértékben, az még a közeli jövő kérdése. De a lehetőség adott, amelyet az arra jogosítottaknak kötelessége érvényesíteni. 

Adalékok a törvény előkészítéséhez 

Egyesületünk véleményét a törvény előkészítési szakaszában a törvényalkotó többször is megkérdezte. Állásfoglalásunkat megbízásunkból dr. Szilágyiné dr. Erdős Erika ésTumann Imre készítették el és 1999. márciusában eljutattuk azt az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára részére. A módosító javaslatainkat tartalmazó levelet 1999. július/augusztusi egyesületi Hírlevelünkben¹ közkinccsé tettük. Javaslataink figyelembe vétele a kormány részéről már a kezdeti szakaszban érzékelhető volt, ui. indítványunkra a személyi igazolvány átmeneti szabályozását a 13/1999/11. 1. sz. kormányrendelettel módosította.²  

Az előterjesztést az előkészítési szakaszban az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára véleményezésre elküldte egyesületünknek. A tervezetről a megbízottaink által készített összefoglaló levél az Esőember III. évfolyam, 4. számának 2. oldalán olvasható³. A javaslatokból a törvényalkotó sokat beépített a jelenleg kibocsátott, fent nagy vonalakban ismertetett törvénybe. 

Mind az Esőember fentiekben említett számai, mind pedig az 1999. július/augusztusi Hírlevél megtekinthető egyesületünk Internetes honlapján, a Jegyzetekben megadott elérhetőségeken.