Egy készülő könyvet tesztelünk, ami nem kevesebbre vállalkozik, minthogy lépésről lépésre bemutassa: egy-egy problémát hogyan és mi módon, egyedül vagy mások (jogász) segítségével tudjuk-e megoldani.

Ülünk a Vadaspark Alapítvány Kórház és szakambulanciájának alagsorában. Tíz szülő és én. Dr. Halmos Szilviára, Az AOSZ szakértőjére várunk. Többen beszélgetnek, egy szülő a Cifra árnyak és denevérek c. könyvet olvassa, a másik egy vaskos Harry Potter kötetbe mélyed. Megjön Szilvia, aki a net útvonaltervezőjére hagyatkozva a Hűvösvölgyi úton kereste az alapítvány házát. Papíron ott van, de a bejárat a Tárogató útról nyílik. Később befut Petri Gábor, az AOSZ elnöke is.

Könyvet tesztelünk

Izgalmas dologgal ismerkedünk: egy készülő könyvet tesztelünk, ami nem kevesebbre vállalkozik, minthogy lépésről lépésre bemutassa: egy-egy problémát hogyan és mi módon, egyedül vagy mások (jogász) segítségével tudunk-e megoldani. A kiindulás mindig egy valós élettörténet. Van ilyen bőven Halmos Szilviának, hiszen a Kézenfogva–AOSZ–Szimbiózis által pályázat útján fenntartott antidiszkriminációs programhoz számtalan panasz, kérés érkezik.

A készülő könyv munkacíme: „Toolkit autizmussal élő személyeket érintő tipikus jogsérelmek kezeléséhez”. A toolkit angol szó (ejtsd: túlkit), annyit tesz: szerszámosláda, eszközkészlet. Kifejező magyar szó nincs rá, ezért magamban jogi abc-nek fordítom, de az eszközkészlet is jobb, mint egy újabb angol szó. (Akinek van jobb ötlete, kéretik megírni az AOSZ-nak:info@esoember.hu címre.)

Bevezetőjében Szilvia elmondja, hogy az eddig született könyvek a jogokat mutatták be, ilyen például az Iránytű (AOSZ kiadvány), amikre nagy szükség van. De a Ne hagyd magad! projekt meggyőzte őket, hogy szükség van olyan kiadványra is, amely a jogsérelmeken keresztül bemutatja azokat az utakat, amelyeket végigjárva a szülő jogorvoslatot szerezhet. Ezért a „toolkitban” mindig a konkrét esetekből indulnak ki, az esetek mellett lévő számok, betűk pedig jelzik, hová kell lapozni, merre kell továbbmenni, melyik melléklet igazít el. Egy-egy esethez több lépés is tartozhat. A jogsérelmek összeállításánál felhasználták a Ne hagyd magad! anyagait, és a szülőfórumok tapasztalatait. Minden fórum után csiszoltak, javítottak a kiadványon a szülők kérdései, tapasztalatai alapján. Mi vagyunk a harmadik szülőfórum. 

A könyv törzsanyaga öt nagy területről gyűjtötte össze a jogsérelmeket: polgári jog; munkajog; szociális terület és egészségügy; oktatás; büntetőjog. 

Ezek persze még további alterületekre oszlanak: például gondnokság a polgári jognál, vagy a rendkívüli eladósodottság a szociális területnél. Kapunk egy-egy kéziratot, és nyomon követjük, mit is lehet tenni (hogy a mi kiscsoportunk kívánsága is érvényesüljön) Szabolcs gondokság alá helyezési eljárásánál. Azután végigkövetjük a megoldási utakat az eladósodottságnál, miközben megismerjük a kedvezményeket, és megtudjuk, hogy mely eljárásnál tudunk egyedül eljárni és mely eljárásnál érdemes ügyvédi segítséget kérni. Ötleteket is kapunk a könyvből, hogy mely civil szervezetekhez érdemes fordulni (érdekérvényesítés), meg iratmintákat, amiket egy-egy eljárás során kell kitölteni, pontos jogszabályhelyeket is, amelyeket érdemes áttanulmányozni, hiszen „az ördög a részletekben rejlik”.

Megvan a válasz

Amikor tüzetesen áttanulmányoztuk, hogyan is kell használni a könyvet, az egyik szülő konkrét kérdésére keressük a választ. Nyolcéves gyermeke integrált iskolába jár, és az egyik tantárgyból intőket hoz haza. Ő ezt jogosnak tartja, de attól fél, hogy előbb-utóbb eltanácsolják a gyermeket az iskolából. Kérdése: nem kaphatna felmentést ebből a tárgyból?

Közösen végignézzük a jogi utakat, és itt derül ki nekem, hogy ilyen is van: Oktatásügyi Közvetítői Szolgálat. Honlapján (www.oksz.ph.hu) ez áll: „2004. január 1-jei hatállyal kezdte meg működését. Az Oktatásügyi Közvetítői Szolgálatot, az OKSZ-t, az Oktatási Minisztérium hozta létre azzal a céllal, hogy az oktatás szereplői számára elérhetővé tegyen, olyan korszerű vitarendezési eljárásokat, melyek jó esélyt adnak a viták hatékony, szakszerű, költségmentes megoldására.” Persze nem náluk van a megoldás a konkrét bajra, hanem a szakértői bizottság a kulcs, ami felmentést adhat bizonyos tantárgy(ak) alól, s előírhatja, hogy milyen segítséget kell kapnia a gyermeknek az iskolában.

A következő jogesetet szintén egy szülő szállítja: most 22 éves gyermeke 19 és fél éves korában kapott autizmus diagnózist. Anno nem diagnosztizálták autizmussal, bár akkor is kapott diagnózist, csak épp jóval enyhébbet. Jártak az ORSZI-nál, ahol azzal utasították el, hogy autizmusa nem olyan súlyos. Pedig csak annyit akart elismertetni, hogy gyermeke megváltozott munkaképességű. Azt mondták: nincs fellebbezés az ORSZI határozata ellen. Végigmegyünk a jogi utakon: van fellebbezés az ORSZI határozata ellen, és bírósághoz is lehet végső esetben fordulni, de ilyenkor célszerű ügyvédi segítséget kérni. Petri Gábor azt mondja, hogy már folyamatban van egy per az ORSZI ellen. A per azért indult, mert az ORSZI nem ismerte el az általa vizsgált személy autizmusát. 

Egy szülő felujjong: a könyv alapján rájött, hogy ő maga is kezdeményezheti gyermeke szakértői vizsgálatát. T. ugyanis óvodába jár, ahol „baj van” vele. Az óvónők elküldték őket a nevelési tanácsadóba, ahol azt mondták: valószínűleg autista, de persze diagnózist nem adtak, hiszen ők erre nem hivatottak. Azt pedig senki nem mondta meg neki, mi a következő lépés.

Egy szülő az utazó pedagógust keresi a könyvben. Nem találja. Szilvia örül, hiszen azért jött, hogy minél teljesebb legyen a kiadvány „szerszámoskészlete”, mely előreláthatólag idén nyáron jelenik meg. Kiadója az Autisták Országos Szövetsége lesz, kidolgozását a Fővárosi Önkormányzat támogatja.

– yá –