A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem 2010-es európai éve alkalmából a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet és a Magyar Szegénységellenes Hálózat rendhagyó eseményre hívta a média munkatársait.
Jómagam minden ilyen beszélgetésre azért megyek el, hogy a szakemberek figyelmébe ajánljam: foglalkozzanak azokkal a családokkal is, ahol fogyatékos ember élnek. Ez alkalommal nem statisztikai adatokkal ismerkedtünk, nem előadásokat hallgattunk, hanem a szociális és civil szervezetek képviselői, a média szakembereivel közösön, arra kerestük a választ, hogy mi kell ahhoz, hogy a szegénység hitelesen jelenjen meg a médiában; mit várnak el a szegény emberek, családok a médiától, valamint mit tudnak segíteni ebben (mindkét félnek) az érintettekkel foglalkozó civil szervezetek.
Nem könnyű kérdések ezek, és a példányszám meg a nézettség miatti öldöklő hajszában bizony nagyon sokszor a végletekre tevődik a hangsúly, miközben senki nem törődik a szegény emberek emberi méltóságával.
Három csoportra oszlottunk, csak keresztnevünk volt (se vezetéknév, se foglalkozás). Az, hogy ki melyik oldalt képviselte csak a hozzászólásából derült ki. A bevezetőben fölsorolt kérdésekre kerestük a választ, amelyet mindhárom csoport külön-külön megbeszélt egy-egy moderátor segítségével, akik a végén összegezték a csoportok legfőbb mondandóját. Néhány gondolat az összegzésből:
– tartsanak képzéseket a civil szervezeteknek, ahol megtanulhatják, hogyan kell és érdemes a sajtóval a kapcsolatot tartani;
– legyen a civil szervezeteknél egy kompetens nyilatkozó személy, aki az adott témában jártas;
– legyen sajtócímlistájuk a szervezeteknek, amit időről időre frissítenek;
– a média legyen felelősségteljesebb, ne az extrémitást keresse, ne használja ki a szegénységben élőket;
– legyenek az újságcikkek, a tévébeli tudósítások pontosabbak, közérthetőbbek: ne csak a jogszabályok nevét vagy lelőhelyét írják le, hanem közérthetően fogalmazzák meg, miről is szól;
– a média mutasson jó példákat is, és mutassa meg a kitörési pontokat (ha vannak).
Végezetül néhány vélemény a (médiát képviselő) szerző csoportjából:
Miklós, aki média oldaláról érkezett: jó lenne egy olyan újság, ami életviteli tanácsokat adna. (Egy névtelen halk közbevetése: televíziós műsor jobb lenne.)
Anita, netes újságíró: egyedi, személyre szabott exkluzív anyagokat vár a civil szervezetektől, és hogy utakat szervezzenek az újságíróknak az adott téma megismerése.
Eszter, egy szegényeket képviselő civil szervezettől: kommunikációs problémának érzi, hogy az újságírók úgy mutatják be a szegényeket, hogy elképedjenek az emberek. Ha az egész településen csak két lepukkadt, koszos ház van, akkor biztos azt fényképezik, senkit nem érdekel a többi gondozott épület. Ő maga személy szerint kiegyensúlyozott bemutatást szeretne. Úgy véli: a jól felfogott önérdeknek kellene érvényesülnie a társadalomban: ne legyen szegény ember, mert ha nincs, az mindenkinek jobb.
– y. á. –