Segít-e a homeopátia az autistáknak?

“Csodának azt tekinti az ember, amit sohasem tapasztalt, ami ismeretei szerint ellentmond a természet törvényeinek. Sok csodának tetsző dologban az ismeretek hiánya dominál.” (Kristóf Attila) 

A múlt év végén, december 11-én szakmai napot tartott egyesületünk, melyen megismerhettük, hogy mi az a homeopátia, és ami még fontosabb: segíthet ez a gyógymód az autistáknak. Az előadó dr. Kálmán Eszter, gyógyszerkutató orvos, aSimile című homeopátiás szaklap főszerkesztője, hét éve homeopátiával foglalkozó orvos volt. A Richter Gedeon Vegyészeti Rt.-nél dolgozott, kutatási területe a központi idegrendszerrel volt kapcsolatos. Homeopátiás ismereteit osztrák, német és angol szaktekintélyektől tanulta. Rendszeres kapcsolatban áll a homeopátia nemzetközi intézményeivel, művelőivel. Az alábbiakban az ő előadását ismertetjük, törekedve, bár el nem érve a teljességet. 

Előadásának első részében megismerkedhettünk a klasszikus homeopátia rövid történetével, alapelveivel. Arra a kérdésre, hogy régi vagy új-e a nálunk csupán néhány éve (ismét) alkalmazott gyógymód, a következőt tudhattuk meg: A meisseni születésuSamuel Friedrick Hahnemann¹ 210 évvel ezelőtt kezdte meg homeopátiával kapcsolatos kísérleteit. Vizsgálati eredményeinek rendszerezését követően hamarosan betegeken is sikerrel alkalmazta új tapasztalatait, és tanítványai révén terjedni kezdett a homeopátia Németországban. 1817-ben már elkezdték használni a homeopátiás szereket Magyarországon is, majd mind több európai országban terjedt tovább az új gyógymód. Az 1931-es magyarországi kolerajárványkor Bakodi József² kezelt kolerás betegeket homeopátiás szerekkel, és betegeinek csupán 30%-a esett áldozatul a járványnak, szemben az országos 70%-os halálozási aránynyal. Neves közéleti személyiségeknek, mint pl. Kossuthnak, Széchenyinek is volt homeopátiás orvosa (Almási Balogh Pál³), és 1848-ban a Batthyány kormány homeopátiás tanszéket létesített. 

Az 1800-as évek második felében az Amerikai Egyesült Államokban 12, homeopatákat képző egyetem működött és ezekhez klinikák is tartoztak. Nálunk a második világháború előtti években Schiemert Gusztáv (Szentágotai János édesapja) volt a kor legkiemelkedőbb homeopata orvosa, 1936-ban ő szervezte meg Budapesten aNemzetközi Homeopátiás Liga nagy sikerű kongresszusát. Rákosi Mátyás ideológiai és politikai érvek hangoztatása mellett (az arisztokrácia gyógymódja; a “fasiszta” Németországban virágzott ki) 1951-ben betiltotta a homeopátiás orvoslást. Ismereteink szerint Patay István volt az, aki minennek ellenére tovább gyógyított, csupán nem tette nyilvánvalóvá, hogy mit ad a betegeinek. 

Jelenleg Európa egyes országaiban a lakosság 20-30-50%-a igényli a homeopátiás gyógyítást, és az Európa Parlament komolyan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy ilyen nagy igény megjelenésénél a tb-támogatást kiterjeszti a homeopátiás orvoslásra is. Nálunk 1991-ben az Antall-kormány oldotta fel a négy évtizedes tilalmat, és megalakulhatott a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület⁴, amely 1993. óta folytat homeopátiás alapképzést. 

A homeopátia alapja a hasonlóság elve: valamely szer nagy adagban egy betegség tüneteit váltja ki, ugyanezen szer kis adagja pedig gyógyítja ezt a betegséget ill. mindazon állapotokat, melyekben hasonló tüneteket észlelünk. Ez az elv szemben áll az allopátiával, azaz a mással, ellentétesen ható szerek alkalmazásával gyógyító, ma közismert és általánosan bevezetett (támogatott) orvoslással. 

A homeopátia tehát az ún. simile azaz hasonlóság elvét alkalmazza, tehát azonos hatású szert használ a betegségek leküzdésében. Ezt a törvényszerűséget Hahnemann ismerte fel. Fiatal korában Erdélyben dolgozott, maláriát kapott és kinint szedett a váltóláz csillapítására. Évekkel késobb Cullen⁵ művét olvasva elfogadhatatlannak tartotta Cullen magyarázatát a kinin, azaz a kínafa kérgéből nyert kivonat hatására vonatkozóan. Hahnemann úgy vélte, a kínafa a hőmérséklet csökkentése révén javítja a maláriás beteg állapotát. Önmagán kísérletezve nagy mennyiségű kinint vett be, és azt várta, hogy testhőmérséklete lehül. (Hahnemann korában még nem tudták, hogy a lázcsillapítók a normális testhőmérsékletet nem csökkentik.) Ezzel szemben váltótáza atakutt ki. Ekkor jött a felismerése: a kinin kis adagja gyógyítja a váltólázban szenvedő maláriás beteget, nagy adagja pedig váltólázat vált ki. 

De ilyen szer a nadragulya is, amelynek nagy dózisa pupillatágulatot, kipirosodást, lángoló nyálkahártyát és delíriumot vált ki, kis dózisa pedig gyógyítja például a skarlátot. ABelladonna (a nadragulyából készített homeopátiás szer) napok alatt, és ami fontos: szövődmény nélkül gyógyítja meg a beteget. Szorongásos betegnél például az arzén (!) – az egészséges emberre mérgező hatása ellenére – kis adagban gyógyító hatású. 

Amit fontos tudni: a klasszikus homeopátiában öt különböző embert, ugyanazon betegség esetén, esetleg öt különböző homeopátiás szerrel kezelnek. A gyógyítás megkezdését mintegy kétórás beszélgetés előzi meg, melyben a homeopata orvos teljesen feltérképezia páciens testi, lelki állapotát. Ezután alapos elemzésbe kezd, amelynek során a homeopátiás kézikönyvek és saját tapasztalatai segítségével megkeresi azt a szert, ami az adott beteg tüneteire legjobban illik. (Ilyen kézikönyvek az ún. Repertórium⁶ és Materia Medica⁷. Az elobbiben a lehetséges tünetek vannak testtájak és abc szerint rendezve, az utóbbiban a homeopátiás szerek találhatók szintén abc-rendben.) 

A homeopátiás szerek alapanyagai: növények, állatok, állati testrészek, ásványi anyagok. Tejcukorban való elkeveréssel illetve alkoholban való lépésenkénti hígítással egyre hígabb keveréket illetve oldatot hoznak létre. Fontos, hogy minden hígítási lépést követően dinamizálják a szereket: a tejcukros keveréket hosszan dörzsölik, az alkoholos oldatot kemény alaphoz ütve rázzák. Hihetetlen, de így van: minél nagyobb a hígítás, a szer annál hatékonyabb. A hígítás arányát a D (decimális) vagy a C (centezimális) betűk jelzik. A betűt követő szám pedig megmutatja, hány lépésben történt a hígítás. 

A fenti módon előállított szerek hatásmechanizmusa még nem ismert. Csupán a hatásukat tapasztaljuk, az viszont 200 éve bizonyítottan egyértelmű: gyógyító!

Egy homeopátiás szer gyógyszervizsgálata úgy történik, hogy pl. ötven, önként jelentkezőnek adnak belőle. A vizsgált személy nem tudja, mikor kap placebót és mikor valódi szert. Testi-lelki tüneteiről részletes naplót vezet, majd a vizsgálatot vezető orvos összegyűjti a több kísérleti egyénnél fellépő azonos tüneteket. Adott szerhez tartozó tünetek összességét rögzítik az ún. Materia Medica című könyvekben, amelyekről már volt szó az előbbiekben. (Több jeles homeopata is írt Materia Medicát a saját tapasztalatai alapján.) 

A homeopátiás szerek alkalmazására akkor van szükség, ha a szervezet öngyógyító képessége elakad. Érdekes, hogy a homeopátiás szerek szedésének kezdetén gyakori, hogy a beteg sokkal rosszabbul érzi magát néhány napig, mint a szer szedése előtt, de azt követően tapasztalható a javulás. Ha valakit alaposan kikérdez a homeopata orvos, akkor előbb utóbb megtalálja a betegnek megfelelő szert. Mivel orvosi végzettséggel rendelkező homeopaták alkalmazzák ezt a gyógymódot, időben felismerik, mikor szükséges kiváltani a homeopátiás szereket esetleg hagyományos gyógyszerrel (pl. mikor elkerülhetetlen az antibiotikum szedése). Tehát egy alternatív vagy komplementer (kiegészítő) gyógymódról van szó⁸. 

Végülis mit várhatnak az autisták ettől a gyógymódtól? Kálmán Eszter három esetet mondott el, amelyben egyértelműen valamely homeopátiás szer segített bizonyos szinten. 

1. Mai budapesti homeopata orvos tapasztalata: egy kényszeres, diagnosztizált autista kislánynál a szerek hatására oldódtak a kényszerei, könnyebbé vált hozzáférni, megszólítani. Jelenleg normál iskolába jár, tehát integrálhatóvá vált. 

2. A Links⁹ című angol nyelvű homeopátiás szaklap tudósított egy vak indiai kislányról, akit kétévesen örökbe fogadtak Franciaországban, és ekkor került homeopata orvoshoz. Nem reagált a megszólításra, nem beszélt, csak cumisüvegből ivott és csak tejet. Három pszichiáter is diagnosztizálta nála az autizmust. Többféle homeopátiás szert kapott az évek folyamán, melyek apróbb javulásokat eredményeztek, de még mindig nem beszélt, nem akarta, hogy séta közben fogják a kezét, csak azt volt hajlandó csinálni, amit ő akart. Érdekes volt nála megfigyelni, hogy feladatvégzés közben nem viselte a dicséretet, csak ha a feladatot elvégezte. Ötéves korában egy újabb homeopátiás szert kapott, melytől először rosszabbodott az állapota, de a harmadik napon megnyugodott, és fokozatosan fejlődni kezdett. Hatéves korára számolt, mesélt, vak lévén Braille-írást tanult, és csoportjában ezt ő tanulta meg leghamarabb. 

3. A jelenleg Athénben élő magyar pszichiáter, Vassakou Kuttlik Beáta fia autista. Elvitte az ott igen ismert pszichiáter-homeopatához, George Loukas doktorhoz. Az alkalmazott szerek hatására megszűntek a fiú dühöngései, és békés, kiegyensúlyozott autista lett. Tehát a klasszikus homeopátia alkalmas pszichiátriai kórképek gyógyítására is! 

(Egyébként Vassakou Kuttlik Beáta doktornő 2000. májusában a Nemzetközi Homeopátiás Liga Budapesten megrendezésre kerülő kongresszusára hazalátogat. Érdemes lenne vele fölvenni a kapcsolatot.) 

Mit várhatunk? Agysérülést visszafordítani homeopátiával sem lehet. De a szorongást lehet enyhíteni. A Nappali álmodozók című filmben Szirmai Gábor (Lares óvoda) mondja az autizmusról, hogy ez egy mitől félsz? betegség – idézte Kálmán doktornő.Homeopátiával a félelem jól oldható. A kényszerek is. Érdekes, mintegy egybeesően kínálkozó adottság az autizmus esetében egy homeopatának, hogy ennél a gyógymódnál éppen a furcsaságok vezetnek el a jó szer megtalálásához. Ezt egy általa kezelt, nem autista kislány homeopátiás kezelésének története szemlélteti legjobban, aki a DiPerTe oltást követő éjszakákon rendkivül nyugtalanul aludt; gyakran fölsírt, gyötörte a félelem, kiverte a veríték, nem tért egészen magához, csak kapaszkodott kétségbe esve az anyjába. Az anya elmondta, hogy régóta voltak furcsaságok kislánya viselkedésében, de az oltás óta fölerősödtek. Például nem engedte, hogy hozzá érjenek, csak ha ő akarta; nem oldódott fel a játékban, hanem szorongatta kezében játékait, nehogy elvegye a testvére; direkt mindent másképp csinált, mint ahogy várható lett volna. Pisilés tekintetében szobatiszta volt, de székletét csak pelenkába volt hajlandó “kiengedni” háromnaponként. Gyakori volt az indokolatlan hangulatváltás, lábujjhegyen járt és ragaszkodott a tárgyaihoz. Homeopátiás szerrel történt kezelés után megfigyelték: jó napok sorozata következett. Szebben beszélt, de még jobban lábujjhegyezett. Apját elutasította. Bőrén piros foltok jelentek meg. 

Egy hónap elteltével újabb adag homeopátiás szert kapott, ezután rendszeres lett a széklete, kezdte lekötni a figyelmét a játék (pl. sokat épített), elengedte a kezében szorongatott tárgyakat, megszűnt a lábujjhegyezés, apjához normális gyermeki módon kapcsolódott, jobban tudott örülni az életnek. Fél év múlva óvodába került, állapota kissé visszaesett, újabb adag homeopátiás szert kapott, mely után ismét oldódtak görcsei. 

Tehát a furcsaságokat figyelve, meg lehet találni az alkalmas szert az állapot javítására, a gyermek figyelmét is ki lehet nyitni, és ezáltal pl. az autista gyermek is nyitottabbá válik a fejlesztés előtt, csökkenthetők az önpusztító jelenségek, a dühöngési hajlam, a pánikba esés. De nem elhanyagolható a szülők helyzete sem, akiket az autista gyermek a társadalomtól elszakít. A homeopátiás kezelés rajtuk is segít, oldja a sokkhatást. A gond természetesen marad, de nem nyomaszt annyira. 

Az előadást követően számos kérdést kapott a doktornő. Kiderült az is, hogy a szülök illetve szakemberek közül már sokan szedtek homeopátiás szert. Kérdeztek a homeopátiás szer és a gyógyszerek kölcsönhatásáról. Kiderült, hogy az együttes szedés bajt nem okoz, de vigyázni kell bizonyos időeltolódásra (kb. egy óra), hogy a gyógyszer ne nyomja el a homeopátiás szer hatását. Például a mentolos fogkrémmel való fogmosás is csökkentheti ezt a hatást. 

Kérdés hangzott el a homeopátiának, mint gyógymódnak a hatékonyságával (“találati arány”) kapcsolatban is. Kálmán doktornő elmondta, hogy ritkán fordul elő, hogy egy orvos nem talál megfelelő szert a beteg számára, de ilyenkor maga ajánl egy másik homeopatát. Az esetek túlnyomó többségében a szerek segítenek, jól vagy nagyon jól, de legalább egy keveset. 

Befejezésül, az egyetlen kétkedő megnyilvánulásra leszögezte: tapasztalatai és képessége meggyőzték őt a klasszikus homeopátia alkalmazásának hatékonyságáról, de gyógyítani csak az Úristennek van hatalma, minden orvos csak eszköz az ő kezében, bármilyen gyógymódról is legyen szó.