Postaláda

Nagyszülőszemmel 
KELL, HOGY AZ EMBEREK SEGÍTSENEK 

Örömmel olvastam, hogy a 2001. évi munkaterv szerint Tóth Csaba javaslatára megrendezik az autisták napját. Azt szeretném javasolni, hogy ne egy nap legyen, hanem legkevesebb egy hét, de egy egész hónap is kellene, hogy ez a szó, “autista”, bekerüljön az emberek tudatába. És ne olyan gondolatuk legyen, hogy ez valami idegen szó, amit éppen nem ismernek. Pl. az üzletben vásárláskor az unokám (13 éves) a pénztáránál egy kis jelenetet rendezett, hogy minek vásároltam ilyen sokat, ő bizony nem fog segíteni! A pénztárosnő ránézett és megkérdezte, hány éves, ő ezt elég büszkén meg is mondta nem sejtve, hogy miért kérdezte. Én sietve odasúgtam a pénztárosnőnek, hogy autista, mire ő két nap múlva megkérdezte, hogy ez milyen vallás vagy szekta. 
Hát igen, ez ilyen egyszerű: egy jól kinéző, egészségesnek látszó fiú, csakis neveletlen lehet. 

Mielőtt elküldték a plakátot (amit nagyon szépen köszönök) írtam egy kiáltványt: “Vigyázz, figyelj, autista!” címmel, amivel azt szerettem volna elérni, hogy az embereknek fogalmuk legyen arról, milyen nehéz az ilyen gyerekekkel. A médiákat is okolom a tudatlanságért, mert a műsornak, ami véletlenül róluk szól, nem olyan címet adnak, hogy következtetni lehetne rá. A társadalom segítségét kértem, mert ha az eladó, vagy a pénztáros, vagy az asszisztens kedvesen szól hozzájuk, mindjárt másként viselkednek. Hisz ők a környezetükben először a tárgyakat veszik észre, nem az embereket, ezért kell, hogy az emberek segítsenek az ilyen gyerekeknek.

Az a jelvény, ami a “kapcsolatot” akarja jelenteni, az elsősorban azt a célt akarja szolgálni, hogy az emberek felismerjék az autista gyermeket, elfogadják furcsaságait, s megtanulják, hogy ők maguk nem keresik a kapcsolatot velünk, nekünk kell kapcsolatba lépni velük, hogy föloldódjanak, és akkor már nincs düh, hanem egy kedves gyermek. Számtalan példát tudnék erre írni. Pl. egy alkalommal pattogatott kukoricát kért, de az eladó éppen beszélgetett. Köztudott (persze csak annak, aki ismeri az autizmust), hogy a várakozás náluk mit jelent, hogy nehezen viselik.  Semenni nem akart, sem várni, türelmetlen volt. Mire az eladó: “De rosszul vagy! Hát nem tudsz egy kicsit várni?” Az a nap már nagyon rosszul folytatódott. Az ilyen beszólás után a szülő vagy aki éppen vele van, azt sem tudja, hogy mit csináljon (menekül onnét, amíg nem késő, hogy botrány ne legyen).

Az én unokám kollégista, vasárnap estétől péntekig. Itt lakik nálam, az apja ide hozza, innét viszi autóval Iregszemcsére (60 km). Sokat van velem, sokat beszél, de nem mindig társalog velem, hanem játékaival és önmagával beszélget. Most a topográfiát szereti nagyon, és térképeket rajzol fáradhatatlanul (persze sztereotip mozgások kíséretében). Azt szeretném Önöktől megkérdezni, hogy pl. az inositalt vagy a secretint az egyesületnek – kérésre – módjában áll-e külföldről beszerezni? Vagy egyáltalán hol, és hogyan lehet hozzájutni? Mi már többfélét megpróbáltunk, és mindegyik vitt egy kicsit előre, de nem eleget. Pl. a szerotonin szint 1996. II. 11-én 2296 volt az 1120-szal szemben, 2000. 09. 25-én 1455-re lement; Ponderált, majd homeopátiás jázmint szed. Sokféle nyugtatót is kipróbáltunk, természetgyógyászatot (talpmasszázs). Most kb. másfél éve MagneB6-ot szed. 

Kedves Gazdagné Vörös Katalin! 

Tudomásunk szerint Magyarországon a secretin az autizmus gyógyítására, a magatartászavarok és egyéb pszichológiai problémákra nincs törzskönyvezve. Ennél fogva az egyesületnek nem áll módjában sem ajánlani, sem beszerezni a készítményt. Az Esőember 2000. decemberi (IV. évfolyam 4.) számában¹ Hartayné Kelemen Éva fordításában megjelent egy cikk a secretin külföldi kipróbálásáról és a tapasztalatokról, amelyek valóban jó eredményekkel kecsegtetnek. (Más számainkban is foglalkoztunk a secretinnel, de hogy miért nem próbálható ki az autistáknál, annak okairól ugyanebben a számban olvashat – a szerkesztőség.) Gyakorlatilag ez egy emésztést elősegítő, a hasnyálmirigyre ható gyógyszer. Mivel sok problémát okoz az autisztikus embereknek az emésztési és anyagcserezavarok következtében fellépő rossz közérzet, nyugtalan állapot, emiatt került a figyelem középpontjába a secretin Angliában. Akik hazánkban kipróbálták már a secretint, saját felelősségükre szerezték be egyéni orvosi háttérrel. Tapasztalatokat, információkat köszönettel várunk, és közreadjuk azokat. 

Ami az emésztést illeti, egészséges táplálkozással, úgynevezett “reformkonyha” bevezetésével sokat segíthetünk családtagjaink egészségi állapotán a holisztikus²szemlélet szellemében. 

Tisztelt Szerkesztőség! 

Egy nagymama ír Önöknek, akinek két gyönyörű unokája közül a kisebbik, Gebri Andriska, autista. Amikor megtudtuk, hogy Andriska más, mint a bátyja, nagy szomorúság és bánat érte az egész családot. Andriskával nem lehetett úgy beszélni, programokat csinálni, mint testvérével. Ő a saját kis életét élte és fájó szívvel figyeltük óvodai tevékenységét, mert bár óvodás társai, az óvó nénik nagy-nagy szeretettel foglalkoztak vele, a közösségi munkába nem tudták bevonni. Mikor kis társai tornáztak, énekelgettek – Andriska félrevonult, és onnan nézte őket. Amikor elérkezett az iskolás korszak, még ezektől a pajtásaitól is, akiket az évek folyamán többé-kevésbé megszokott, el kellett válnia, hiszen az iskolai feladatokkal végképp nem tudott volna lépést tartani. Az utóbbi években azonban hatalmas változás állt be az életében. Budapest XIII. kerületében, a Váci út 57. szám alatt működő Általános Iskola – amelynek jelenlegi igazgatója Locsmándi Alajos -, Speciális fejlesztő csoportjába Andriska is felvételt nyert. Szép, tiszta, kulturált, családias környezetben, felkészült és lelkes oktatógárda neveli ezeket az gyermekeket. Az ő segítségükkel Andriska szépen beilleszkedett az új közösségbe, és pár év leforgása alatt igen szép eredményeket ért el írásban, olvasásban, számolásban, rajzolásban sokat fejlődött, kézimunkában, sőt még a zenetudományba is “belekóstolt”. 

Andriska a nyári szünetnek ugyanúgy örült, mint a normál iskolába járó társai. Kerékpározott, úszott, labdázott, kirándulásokon vett részt, és még egy Csongrád megyei kis faluban is járt, ahol a háziállatokkal ismerkedett. De amikor megkezdődött az új tanév, reggelenként örömmel készülődött iskolájába. Tanulni akar, és szívesen végzi a rábízott feladatokat. Az új évadban talán még intenzívebben kezdődött el a vele való foglalkozás. Most külön szakkörre jár, ahol szövést, festést és hasonló feladatokat végez, majd a tanultakat otthon a családnak is “bemutatja”. 

Andriska most 11 éves, fejlődése láttán úgy érzem, másoknak is meg kellene ismernie ezeket a tanárokat, nevelőket, hiszen Andriska – és többi kis társának fejlődése – elsősorban nekik köszönhető. Az osztályfőnök: Fleischer Mária Terézia (Majt – néni), a gyermekfelügyelő: Laczi Ildikó. A zeneterápiát vezető tanárnő: Tomcsányi Judit, a szenzoros terápiát irányító tanárnő: Dlabig Ágnes, valamint Szabóné Károlyi Tímea ésHomor Veronika nevelők. A napközit vezető tanárnő Nagy Edit. 

Köszönet munkájukért!