A konferencián képviseltették magukat a civil szervezetek és több neves kommunikációkutató, szociológus és médiaszemélyiség. Jelen volt a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, az Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége és az Autisták Érdekvédelmi Egyesülete is. Ott volt Novák Péter (TV2), D. Tóth Kriszta (MTV), aki az Európai Unió országaiban lévő szokásjogokat ismertette. Az EU tagországaiban a fogyatékkal élők médiában való megjelenésének jogai nagyon változóak: míg az Egyesült Királyságban figyelemre méltóan védik, addig Olaszországban semmilyen joguk nincsen.
A fogyatékosoknak kellene döntést hozni az őket érintő kérdésekben, nem pedig érdekképviseleteiknek és segítőiknek. A kutató szerint a médiának nem saját közösségeikben, hanem természetes élethelyzetekben kellene bemutatnia a fogyatékossággal élő embereket. Ez cáfolhatná azt a téves nézetet, hogy a fogyatékosság betegség ? szögezte le Tausz Katalin szociológus. Nem a fogyatékosságra, hanem az emberi jellemzőkre kellene fókuszálni a fogyatékossággal élő embereknél, az értékeikre, a társadalomban betöltött hasznos szerepükre. A fogyatékos ügy társadalmi ügy, nem az egyén saját problémája ? tette hozzá.
Tausz Katalin a szegregált, csak a fogyatékosokhoz szóló műsorokkal szemben az integrált, tehát a mindenkihez szóló műsorokat tartotta szerencsésebbnek és ebben egyetértett a többi részvevő is.
Horváth Péter a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese szerint a látható médiában a legproblematikusabb terület a jelnyelvi tolmácsolás és a feliratozás hiánya. Emlékeztetett arra, hogy 1998-ban az Európa Parlament, majd 2003-ban az Európa Tanács is előírta, hogy a közszolgáltatást nyújtó médiumok híradóit és kulturális műsorait jelnyelvi tolmácsolással és feliratozással mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni.
Az Országgyűlési Biztos Hivatala által 2000-ben, illetve 2001-ben készített jelentések szerint alkotmányos visszásságot okoz a jelnyelvi tolmácsolás és a feliratozás hiánya ? fűzte hozzá. Beszámolt arról is, hogy a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségének biztosításáról szóló törvénymódosításban nemcsak a közszolgáltatás fogalmát definiálták újra, hanem meghatározták azt is, mit jelent a műsorokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés.
A közszolgáltatás és a közszolgálati műsorszolgáltatás akkor hozzáférhető egyenlő eséllyel, ha az igénybevevő, állapotának megfelelő önállósággal vagyis segítség nélkül ? használhatja, s ha a műsorokat a látási, hallási, mozgási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek is akadálymentesen befogadhatják. A médiumoknak 2010. december 31-ig kell teljesíteni a jogszabályokban olvasható követelményeket. Követendő példa lehet előttünk például Finnország, ahol a közszolgálati adók műsorainak 99%-át feliratozzák.
Horváth Péter közölte azt is, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, a saját költségvetéséből 100 millió forintot különített el a feliratozás és a jelnyelvi tolmácsolás támogatására. Ugyanakkor hozzátette: a médiumoknak, saját költségvetésükből kellene ezt a feladatot megoldani.
Hammer Ferenc, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének munkatársa szerint a digitális műsorszolgáltatás egyszerre jelent ígéretet és fenyegetést. A digitalizáció technikailag és technológiailag hihetetlen lehetőségeket kínál az akadálymentesítés megvalósításához, ugyanakkor fennáll a fogyatékossággal élőkről szóló műsorok gettósodásának veszélye, hogy csak olyan műsorok születnek, amelyek elkülönítik a fogyatékkal élőket, növelve így a kirekesztésüket.
Kudari Nóra