Hagyó Miklós országgyűlési képviselő, Budapest főpolgármester-helyettese, önálló határozati javaslatot nyújtott be Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének. Az AOSZ levélben tiltakozott Szili Katalinnál és Hagyó Miklósnál.

 

„Tisztelt Elnök Asszony!

A Házszabály 87.§ (2) bekezdés alapján benyújtom „a mozgáskorlátozottak parkolási igazolványára vonatkozó szabályozás szigorításáról” szóló országgyűlési határozati javaslatot. …”

 

A javaslat kiindulási pontjával egyetértünk: véget kell vetni annak, hogy életerős kigyúrt fiatalemberek hanyagul a szélvédőre csapják a parkolási igazolványt, majd, míg gyúrnak a kondi teremben, addig ott álldogál ingyen az autójuk (ezt Szegeden láttam). A tervezet két csoportra osztaná a parkolás felhasználóit: a vezetői engedéllyel rendelkező fogyatékos emberekre, és azokra, akik őket szállítják. Az előbbiek korlátlan ideig, az utóbbiak csak egy órát parkolhatnának ingyenesen. A jogosultság megállapítása az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI) feladata lenne.

Az MSZP honlapján a tervezettel kapcsolatban ez áll: „A városvezető a határozati javaslatában – amely a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségével és a Parking Kft. segítségével* került kidolgozásra – felkéri a kormányt a mozgáskorlátozott parkolási igazolványokra vonatkozó szabályok szigorítására. A határozati javaslatot egységesen támogatták a mozgáskorlátozott egyesületek, felismerve, hogy valamennyi lépés a parkolási kedvezményeket jogosan igénybe vevő mozgáskorlátozottak érdekét szolgálja.” (Forrás:http://mszp.hu/belfold/bovebben/uj-fovarosi-parkolasi-rend)

A honlap tanúsága szerint nyolc szakmai és tíz civil szervezet véleményezte a javaslatot. Hogy melyek voltak ezek, a MEOSZ-on kívül, azt nem tudjuk.

 

Néhány civil szervezeti vélemény

„Nem fogadjuk el a súlyosabb fogyatékossággal élők hátrányosabb kezelését, a szállítói és a saját vezetői jogosultságok megkülönböztetését.

Nem fogadjuk el a parkolás szelektív és időbeli korlátozását.” (Csató Zsuzsa, Csupaszívek Társasága)

 

„(a) szabályozás hátrányosan érintené az értelmi fogyatékossággal élő, halmozottan fogyatékos és autista személyeket, hiszen – fogyatékosságukból következően – az esetek legnagyobb részében e szabályok alapján ők ’csak’ szállítói jogú parkolási igazolványra lesznek jogosultak.” (Kovács Melinda, ÉFOÉSZ)

 

„Tehát ez azt jelentené, hogy aki már olyan súlyosan, vagy halmozottan fogyatékos, hogy nem képes még jogosítványt sem szerezni, nincs tulajdonában gépjármű, az fizesse meg ennek az árát? Tehát ők kevésbé jogosultak a megkülönböztetett bánásmódra, a parkolási lehetőségekre, mint az enyhébben fogyatékos sorstársaik?  Mi ez, ha nem a fogyatékos személyek közötti diszkrimináció?” (Bánszki Judit, Gézengúz Alapítvány a Szülési Károsultakért)

 

„A mozgássérültek parkoló igazolványával történő visszaélés kiszűrésével teljes mértékben egyetértünk. De úgy érezzük, hogy a visszaélések megakadályozásának nem az a módja, hogy a legsúlyosabban mozgássérült, mondhatnám magatehetetlen embereket diszkrimináció érje az ország bármely területén. A halmozottan sérült emberek nevébentiltakozunk ez ellen az eljárás ellen.” (Csereklye Györgyi és Kovács Zoltán, Halmozottan Sérültek Szülőszövetsége; az Országos Fogyatékosügyi Tanács tagjai)

 

„Az OFT működésére vonatkozó  érvényes szabályozás szerint a javaslatot a tanácsnak meg kellett volna tárgyalnia, ill. ha a határozati javaslat alapján a törvénymódosítás megkezdődik, az csak az  OFT-vel történt egyeztetés után kerülhet a parlament elé.… A jelenlegi javaslat minden elemében diszkriminatív, mert fenntartja a fogyatékossági típusok egymás közötti megkülönböztetésének gyakorlatát. Tehát hátrányos megkülönböztetést követ el, amikor a parkolási kedvezmény biztosításátés szabályozását nem minden fogyatékossági típusra vonatkozóan a sajátosságok figyelembevételével kívánja kialakítani. Meggyőződésem, hogy ez a megkülönböztetés az EU joggyakorlattal ellentétes és jogellenes.” (Wisinger János, az Országos Fogyatékosügyi Tanács /OFT/ tagja)

 

Az AOSZ véleménye

Az már csak „apróság”, hogy a véleményezők körébe nem került be az Autisták Országos Szövetsége sem (emiatt a szövetség azonnal reklamált), bár a határozatról szóló véleményét megküldte az országgyűlés elnökének. A levelet dr. Szilágyiné dr. Erdős Erika jegyezte. Az alábbiakban ebből a levélből ismertetjük a legfontosabbakat.

 

„Az Autisták Országos Szövetsége (továbbiakban AOSZ) reagálni kíván Hagyó Miklós képviselő úr képviselői önálló indítványára ’a mozgáskorlátozottak parkolási igazolványára vonatkozó szabályozás szigorításáról’.

Az indítvány pontos szövegét megkaptuk és az AOSZ vezetősége megvitatta.  Az első bekezdésben maga az indítványozó írja: “1. Az országgyűlés felkéri a kormányt, hogy szabályozza újra a mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványára vonatkozó rendelkezéseket, ennek érdekében a szükséges társadalmi és szakmai egyeztetéseket végezze el.”

Mivel a mozgáskorlátozottak parkolási igazolványát az általunk képviselt fogyatékossággal élő csoport is igénybe veszi, ezért úgy véljük a társadalmi egyeztetés az AOSZ-t is érinti.**

Az indítvány alapvető hibája, hogy a 2. bekezdés a) és b) pontjából számunkra az derül ki, hogy a parkolási igazolvány kizárólagos felhasználóinak a mozgásukban akadályozott emberek közül csak a mozgássérült embereket tekinti, ez pedig súlyos hátrányba hozás. A parkolási igazolvány használatára a többi fogyatékos csoport ugyanúgy jogosult. Ez a tervezet diszkriminálja például az autizmussal élő embereket, de véleményünk szerint az értelmi fogyatékosok, illetve a vak vagy látássérültek embereket is, hiszen valószínűleg ők sem fognak saját jogosítvánnyal rendelkezni, tehát eleve sokkal komplikáltabb procedúra lesz számukra a „szállító jogú” igazolványok használata.

A c) pontban foglaltakhoz a következőket fűznénk hozzá. Tételezzük fel, hogy a „szállító jogú” kártyák kiadásra kerülnek. Saját és számtalan más szülői tapasztalatból tudjuk, hogy az autizmussal élők szállítása bizonyos fejlesztő foglalkozásokra járás és az ehhez kapcsolódó parkolás nem egy órát vesz igénybe. Egy egyszerű orvosi vizsgálat is tovább tart (nem csak autisták esetében). Ha a fejlesztő foglalkozásokat vesszük alapul, még rosszabb a helyzet. Az autistákat ellátó, fejlesztő, foglalkoztató helyek többnyire centralizáltak, az érintett szülők a gyermekeket több tíz kilométerről hordják és maguk is az adott helyen maradnak a fejlesztés idejére, vagyis ott parkolnak, hogy a kezelés/fejlesztés végén gyermeküket hazavigyék. Az autistákat nevelő szülők/ellátók (szállítók) nem azért „szállítják” gyermekeiket/ellátottjaikat gépkocsin, mert az úgy kényelmesebb, hanem azért mert sok autizmussal élő ember egy átlagos tömegközlekedési eszközön tapasztalható ingermennyiséget konkrét fizikai fájdalomként élhet meg. (Épp ez az, amiért az autizmussal élőket is „mozgásában korlátozottnak” tekinti a jelenlegi jogszabály.) Az egy óra semmiképpen nem elég tehát, bár mi nem tudjuk pontosan meghatározni az időbeli korlátokat. Igen, néha lehet egy óra, de lehet akár fél nap is…

A d) és e) ponttal kapcsolatos megjegyzéseink: az autista embereknek a jogosultságát nem a háziorvos állapította meg eddig sem, hanem az a szakorvos, aki az autizmusdiagnózist kiadta, mivel ő ért az autizmushoz. Ez sajnos általában nem mondható el a háziorvosokról, de az ORSZI szakembereiről sem. Ez nem az adott orvosok hibája. Egészen egyszerűen ők ezt nem tanulták. Az autizmus nem mindig látható egyértelműen. Az ORSZI tehát nem jelent szakérői testületet autizmus esetében…

 

Összefoglalva, véleményünk szerint a tervezet ilyen formában hátrányosan érinti az

autista embereket és családjaikat, tehát így nem támogatjuk.”

 

* A MEOSZ-szal csak egyeztetett Hagyó Miklós, de, a cikkben sugalltakkal ellentétben, egyetértésről, támogatásról szó sem volt. (Szakály József, a MEOSZ irodavezetőjének közlése.)

** Az igazolvány nevével kapcsolatban érdemes lenne megfontolni Wisinger János OFT tag javaslatát. Szerinte a Fogyatékossággal élők parkolási igazolványának kellene hívni.