Azt hinnénk, hogy az ápolási díjjal minden rendben, hiszen a törvény meghatározza, hogy kinek jár, illetve kinek nem. Az alábbi eset mutatja, hogy ez nem mindig van így. Szerencsére az érintett édesanya tudta, hogy érdemes harcolni az igazáért, és érdemes ehhez az országos szövetség segítségét kérni.
A törvény szerint ápolási díjra az a hozzátartozó jogosult, aki állandó és tartós gondozásra szoruló súlyosan fogyatékos vagy tartósan beteg 18 év alatti személy gondozását végzi. Az ápolási díjat jelenleg az igénylő személy lakóhelye szerinti illetékes önkormányzat jegyzője állapítja meg. (1993. évi III. törvény 40-44. §. A törvényt a sajtóban és a köznyelvben egyaránt “szociális törvényként emlegetik.)
E jogszabály ismeretében nyújtotta be igényét egy nagyközség közjegyzőjéhez az az édesanya, akinek gyermeke súlyosan fogyatékos, autista. Mivel a községben nincs lehetőség a gyermek taníttatására, ezért a közeli város bentlakásos, fejlesztő iskolájába íratták. A hétvégéket otthon tölti, ilyenkor az édesanya hozza-viszi őt. Az iskolai szünetekben is otthon van, és ha beteg, az édesanyja otthon ápolja.
Az 1993. évi III. törvény 42. § (1) bekezdés ac) pontja értelmében, a szülő akkor jogosult az ápolási díjra, ha az ápolt személynek az óvoda, a közoktatási, illetőleg a felsőoktatási intézmény látogatása, vagy a nappali ellátást nyújtó szociális intézmény igénybevétele csak az ápolást végző személy rendszeres közreműködésével valósítható meg. Az elsőfokú közigazgatási hatóság határozatában elutasította az édesanya kérelmét, arra hivatkozva, hogy napi négy órát meghaladó kereső tevékenységet végez.
Az édesanya fellebbezett, de a hatóság másodfokon is jóváhagyta a határozatot, annak ellenére, hogy az édesanya négyórás munkát vállalt (az ápolási díjat igénybe vevő személynek ugyanis csak négyórás munkaviszonya lehet), és gyermeke a kötelező tanórák időtartamát meghaladóan tartózkodik az intézményben.
A döntéssel az édesanya nem értett egyet, így a megyei bírósághoz fordult, azzal a kéréssel, hogy helyezzék hatályon kívül az első- és másodfokú közigazgatási hatóság határozatát. Erre minden alapja megvolt, hiszen a 2004. évi CXL. törvény 109. § (1) bekezdése szerint az ügyfél kérheti a hatóság jogerős határozatának felülvizsgálatát, jogszabálysértésre hivatkozással.
A Legfelsőbb Bíróság KK. 31. számú állásfoglalása szerint az ügyfél, illetve a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél, keresetében anyagi és eljárásjogi sérelemre is hivatkozhat, és arra is, hogy a határozat hozatalakor a hatóság az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezte.
A megyei bíróság az édesanya meghallgatása, és a közigazgatási iratok alapján az első és másodfokú közigazgatási hatóság határozatát hatályon kívül helyezte, arra hivatkozva, hogy a jogszabályt tévesen értelmezték.
A nagyközség jegyzőjének új eljárást kell indítania, és első fokon megítélték az édesanyának visszamenőleg is az ápolási díjat.
Az édesanyának az Autisták Országos Szövetségének jogásza, dr. Molnár Ágnes nyújtott segítséget.