Azt már mindenki tudja Magyarországon, hogy benne kell lenni a „mainstreamben”, a fősodorban, ahhoz, hogy az emberek felfigyeljenek valakire / valamire. Az Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) minden alkalmat megragad, hogy felhívja a társadalom és a döntéshozók figyelmét arra, hogy az autisták velünk élnek, és ellátásuk megoldatlan.
Ebben az évben dr. Szabó Máté ombudsman, a fogyatékos emberek helyzetét vizsgálta, ezen belül az autizmussal élő személyek közoktatáshoz való hozzáférését. Konferenciát is rendeztek erről az ombudsmani hivatalban (l. erről Konferencia a diszkriminációról c. cikkünket). Az AOSZ ezt az alkalmat használta föl arra, hogy az ombusmani hivatallal és a Pedagógusok Szakszervezetével közösen sajtótájékoztatót tartson november 25-én, és ismertesse a média képviselőivel az autizmuskutatás adatait, valamint beszéljen a gondokról.
A sajtótájékoztatón Szilvásy Zsuzsanna, az AOSZ elnöke, Borza Beáta, az Állampolgári Jogok Biztosa hivatalának főosztályvezetője, Bognár Virágszociológus, kutatásvezető és Békési Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnökségi tagja tájékoztatta a megjelent újságírókat, illetve válaszoltak kérdésekre.
Szilvásy Zsuzsanna, hivatkozva az AOSZ kutatására, és az abból elkészült gyorsjelentésre (Autizmus – Tény – Képek), elmondta, hogy évente több száz diagnózis születik, ám az így diagnosztizált gyerekek „útközben” elvesznek. Míg az egészségügyben (OEP-adatok) tízezer 3 és 18 év közötti lakosra 16 autizmus spektrumzavarral diagnosztizált jutott 2007-ben, a közoktatásban már csak 7 autizmussal élő gyermek jutott 10 ezer lakosra. Az utóbbi adatokat már Bognár Virágtól, az AOSZ kutatását vezető szociológustól hallottuk.
Sajnos, a közoktatás (sem az óvoda, sem az iskola) nem készült föl az autisták növekvő számára, holott a diagnosztizált autisták száma évről évre nő (és nem csak Magyarországon). Azok, akik nem kerülnek be az iskolába, magántanulók lesznek. Bár Magyarországon van utazótanári hálózat, sem a díjazásuk, sem a törvény által garantált óraszám nem elegendő. (A közoktatásból kikerülők helyzete még rosszabb: nagy részüknek sem munka, sem napközi ellátás nem jut.)
Aki végigolvassa a kutatásból készült gyorsjelentést, arra a megállapításra jut: nálunk az esélyegyenlőséggel kapcsolatban megszületett törvények csak azért vannak, hogy időnként (például december 3-án, a fogyatékos emberek nemzetközi világnapján) hivatkozhassanak rájuk. Hogy aztán a gyakorlat ezzel kapcsolatban mit mutat, arról többnyire hallgatnak a hivatalból illetékesek. Az Autizmus Országos Stratégia jóváhagyása is hónapok óta valamelyik minisztérium asztalán hever, hogy amikor átment a tárcaközi egyeztetések útvesztőjén, végre a kormány elé kerüljön jóváhagyásra.
F. Á.