Az egész világon április másodika az Autizmus napja. Az Egyesült Nemzetek (ENSZ) határozott erről. A szakemberek szerint 67 millió embert érint az autrizmusspektrum zavara. Nálunk „csak” 60 ezert.
Emlékeim szerint Tóth Csaba (TóCsa), autista gyermeket nevelő miskolci szülőtől hallottam először, hogy kellene minden évben egy napot tartani az autistáknak. Javaslatát helyeselték a jelenlévők, aztán nem történt semmi. 2002-ben a Szabad Föld Könyvkiadó szeptember 13-át, azt a napot, amelyen bemutatták a sajtónak és az érintetteknek Bánki Róza és Borzák Tibor általuk kiadott könyvét, a Nappali álmodozókat, elnevezte az Autisták napjának. Ma is megvan az a fehér póló, amelyre a könyvborítón álldigáló kisfiút nyomták. Attól kezdve az AÉE majd AOSZ minden ősszel megtartotta az autisták napját, ami nem igazán törte át a média ingerküszöbét.
2007-ben az ENSZ is lépett: kijelölte április 2-át az Autizmus napjának. A hír olyan későn jött, hogy igazán felkészülni sem lehetett rá. Ebben az évben az Autisták Országos Szövetsége és tagszervezetei már készültek rá, és számos rendezvénnyel hívták föl magukra a figyelmet. „Segítségükre” volt a magyar filmforgalmazás is, tavaly mutatta be a holland rendező,Nick Balthazar BenX című filmjét, amit nemcsak az AOSZ sajtótájékoztatója után, hanem az ország több más városában is levetítettek e naphoz kapcsolódóan. Az AOSZ megfelelő hírverése, az MTI Sajtószolgálatának eljuttatott közleménye megtette hatását. Talán soha ennyi helyen egyszerre: újságban, tévékben (közszolgálatiban és kereskedelmiben), interneten nem volt szó ennyiszer az autistákról, az autizmusról. (Ha valaki kíváncsi a sajtóvisszhangra az Esőember honlapján megtalálhatja: Autizmus a médiában címmel:http://esoember.hu/content/view/976/).
Sajnos, volt miről beszélnie Szilvásy Zsuzsannának, az AOSZ alelnökének, Petri Gábornak, az AOSZ ügyvezető titkárának és Czuny Zsuzsának, a Mosoly Otthon Alapítvány ügyvezetőjének, például a Szociális és Munkaügyi Minisztérium valamelyik fiókjában elfekvő Országos Autizmus Stratégiáról, amelyet a kormányhatározat szerint már tavaly nyáron el kellett volna fogadnia a minisztériumnak, vagy a felnőtt autisták kilátástalan helyzetéről. Mert miközben részeredményekről beszámolhatunk, hiszen néhány óvodában, iskolában már integráltan nevelnek, oktatnak egy-két autistát, és a gyógypedagógiai iskolákban is egyre több helyen indítanak autista osztályt, s végre ebben az évben a főiskolán is van posztgraudális képzés autizmusból, valamint nőtt a lakóotthonok száma, meg autista majorságok alakultak, aközben egyre nagyobb a lemaradásunk, hiszen egyre több az autista. A szakemberek szerint öt év alatt megduplázódott a számuk.
Ez a nap arra is alkalmat adott az alapítványoknak, egyesületeknek (régieknek és újaknak egyaránt), hogy a médián kívül az érintetteket is megszólítsák. A 2006 nyarán alakult Aut-Info Alapítvány Szolnokon rendezett konferenciát. Az alapítványt 2008. decemberi számunkban mutattuk be. Kíváncsiak voltunk arra, hogy ilyen rövid idő alatt milyen ismertséget szereztek, mennyire tudták felhívni a szülők, szakemberek figyelmét magukra. Kívülállóként azt mondhatjuk, jó munkát végeztek. Szolnok város önkormányzatának díszterme tele volt (kb. 120 ember). A megye különböző pontjairól érkeztek szakemberek, de elsősorban szülők, akik nagy figyelemmel hallgatták végig az Autizmus Alapítvány munkatársai, Őszi Patrícia és Stefanik Krisztina előadásait.
Nagy érdeklődés kísérte Szele Éva pszichopedagógus és Soltész Veronikaszülő Szülő-szakember együttműködése esetismertetéssel; egyéni és otthoni fejlesztés eszközei, lehetőségei című előadását. Soltész Veronika, aki az Aut-Info kuratóriumi elnöke, Andris fiúkról beszélt, arról, milyen volt a fejlesztés előtt, majd arról, hogy mi változott. Szele Éva lépéséről lépésre mutatta meg, hogyan „szelídítette meg” Andrist, milyen módszereket, eszközöket alkalmazott. Ez az előadás reményt adott azoknak a szülőknek, akik még az út elején állnak, hogy bár az autizmus a tudomány jelenlegi állása szerint nem gyógyítható, de az autista gyermek fejleszthető, állapotában minőségi javulás is elérhető.
A délutáni előadásokban bemutatkozó megyei intézmények (Jászberény, Bánhalma, Szolnok), valamint a megyén kívüli Nyíregyházi Gyermekek Háza bemutatkozása, az esélyeket, a lehetőségeket mutatta meg a szülőknek, hogy gyermekük hol oktatható, fejleszthető. Sajnos, Jász-Nagykun-Szolnok megyében még mindig a szegregált oktatásnak jut a fő szerep.
– ferenczy –