Az Esőemberben és az AOSZ honlapján is hírül adtuk már, hogy a Kézenfoga Alapítvány és az AOSZ közös, antidiszkriminációs projektje Ne hagyd magad! II. címmel tovább folytatódik. A nyár ellenére folyamatosan érkeztek jogsértésről szóló bejelentések. Két esetet ismertetünk, közülük az egyik sikerrel zárult, a másik ügyben pedig a (remélhetőleg kedvező) döntésére várunk.

1. eset: egészségügy

Az édesanya 2009 júliusában fordult a jogsegélyszolgálathoz az egészségügyi ellátás során őket ért számos jogsértés miatt. Hat és fél éves kisfia az óvodában, ebéd után nem érezte jól magát, a hasát fájlalta. Az óvónők értesítették az édesanyát, aki a munkahelyéről másfél óra múlva ért volna a helyszínre. Ezért azt kérte, vigyék el fiát a közelben található házi gyermekorvoshoz. Húsz perc múlva az édesanya telefonon azt az értesítést kapta az óvónőtől, hogy fiát kórházba szállította a mentő, de nem az aznap ügyeletes sebészeti kórházba, ahova jelenlegi lakhelyük szerint egyébként is járnak, hanem az állandó lakcímük alapján területileg illetékes kórházba.

A kórházi ellátás során az édesanyát és fiát számos sérelem, jogsértés érte. Amikor az édesanya megérkezett a kórházba, egy nővértől tudakozódott kisfia hollétéről, mivel csak annyit tudott, hogy a gyermeksebészetre hozták. A nővér a következő kérdéssel azonosította be a kisfiút: „Nem az az autista gyerek az? Miért nem ezzel kezdte?”. Amikor rátalált a fiára, épp vér- és vizeletvételre készült a nővér. Az anya szeretett volna egy hasi ultrahangvizsgálatot, de elfogadta, hogy először a rutinvizsgálatokat kell elvégezni.

Az infúzió bekötése során arra kérte a nővért, hogy a gyerek kézfejébe szúrják a branült, hogy könnyebben tudjon vele mozogni. A nővér ezt nem vette figyelembe, és a gyerek vénájába szúrta a tűt. A nővér hibájából azonban, az általa is „szépnek” nevezett véna szétdurrant, és az infúziót végül a kézfejébe kötötték be.

A gyerek kórlapjára feljegyezték: „nem lehet vele kommunikálni”. Ezt az állítást a kisfiú vizsgálatok során tanúsított magatartása megcáfolta: az édesanyjától kapott magyarázat után mindig megértette, hogy mit kell tenni, és a vizsgálatok során együttműködő volt.

A negatív laboreredmények ellenére az orvos közölte: megműtik a gyereket, kiveszik a vakbelét. A fehérvérsejt száma ugyan magas volt, de az addigi eredmények alapján az édesanya egyáltalán nem találta indokoltnak a műtétet, továbbra is a hasi ultrahangvizsgálat elvégzését kérte. Az orvos a főorvos beleegyezését kérte a vizsgálathoz, az édesanyához pedig a következő megjegyzést intézte, amit a továbbiakban többször elismételt: „Ha nem tetszik, vigye, ahova akarja a gyereket, szabad kórházválasztás van”.

A hasi ultrahang során elváltozást nem találtak. Az orvos megvizsgálta a gyermek hasát, és a műtétet már nem tartotta szükségesnek, a panaszok okát szélgörcsre vezette vissza, ami viszont a gyermek magas fájdalomküszöbe miatt valószínűtlennek tűnt. Az édesanyát a magas fehérvérsejt szám és az, hogy kisfia az ebédet kihányta, továbbra is aggasztotta. Az orvostól viszont csupán annyi információt kapott, hogy valami gyulladás van a gyermek szervezetében. Éjszakai megfigyelésre még benntartották őket.

Távozáskor nem kapták meg a zárójelentést, három nap múlva kellett visszamenni érte. Az édesanya erre a napra szabadságot vett ki, és kisfiával kivárta a hosszú sort. A zárójelentés akkor sem volt kész. Másfél héttel a kórház elhagyása után érkezett meg, postán. A zárójelentés számos hibával volt tele, többek között: teljes családi anamnézis szerepelt benne, amiről egyáltalán nem kérdezték az édesanyát; a kisfiú testvéreiről azt állították, hogy egészségesek, holott nincs testvére; a zárójelentés szerint nincs gyógyszerérzékenysége, holott allergiás az Augmentimre és tejterméket sem kaphat, a panasznál az állt, hogy a kisfiú nem hányt.

Az AOSZ és a Kézenfogva jogászaiból álló csoport megvizsgálta az esetet és megállapította, hogy az 1997. évi CLIV. évi, az egészségügyről szóló törvényben nevesített számos, a beteget megillető jog sérült az ellátás során. Az édesanyát és a kisfiút (korának és állapotának megfelelően) megillette volna a tájékoztatás joga, hogy részletes felvilágosítást kapjanak a kisfiú egészségi állapotáról, a javasolt vizsgálatokról, azok lehetséges eredményeiről, tervezett időpontjáról, a vizsgálatok tekintetében a döntési jogról stb. A tájékoztatást követően joguk lett volna további kérdezésre, a vizsgálatok eredményeinek és azok okainak megismerésére. Az egészségügyi dokumentációt nem ismerhették meg, a zárójelentést a kórházból történő elbocsátás során nem kapták meg.

Három jogorvoslati lehetőséget javasoltak: panasz benyújtása az Egészségbiztosítási Felügyelethez, vagy az egészségügyi szolgáltatóhoz, illetve a betegjogi képviselő megkeresése. Az édesanya panaszának fő célja annak elérése volt, hogy a területi ellátási kötelezettség alapján ellátásra köteles szolgáltató helyett más, a progresszivitás szintjén lévő, területi ellátási kötelezettséggel rendelkező egészségügyi szolgáltató kerüljön kijelölésre. Ezt az Egészségbiztosítási Felügyelet rendelheti el szankcióként az egészségügyi intézménnyel szemben, így a panasz hozzájuk került benyújtásra. Döntés még nem született.

2. eset: oktatás

Ez az eset sikertörténetnek is nevezhető, hiszen az Egyenlő Bánásmód Hatóság megállapította a gyöngyösi Vidár Waldorf Általános Iskolajogsértését és megbüntette az intézményt.

Az édesanya sajátos nevelési igényű gyermekének iskolai felvételi kérelmét elutasító határozattal fordult a Ne hagyd magad! II. jogsegélyszolgálatához. Gyermekének a gyöngyösi Vidár Waldorf Általános Iskolába történő felvételét annak ellenére utasították el, hogy korábban az iskola egyik tanára megígérte, ha átíratja kislányát a Waldorf Óvodába, akkor biztosan fölveszik az iskolába is. A család megfogadta a tanácsot, annak ellenére, hogy az óvoda költségeinek előteremtése komoly gondot okozott számukra. A gyermek iskolai felvételi kérelmét a következő megjegyzéssel utasította el az iskola: „Nem akarunk gyogyós iskolát a Waldorfból”.  (A családról, benne a diszkrimináció tényéről 2008. decemberi számunkban írtunk: Tekla iskolát talál címmel – a szerk.)

A program jogászai feltárták a diszkriminációgyanús tényállást, segített az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz benyújtott kérelem megfogalmazásában. A hatósági eljárásban a munkacsoport egyik tagja, dr. Kádár András Kristóf látta el az ügyfél képviseletét.

Az eljárás sikerrel zárult, az Egyenlő Bánásmód Hatóság megbüntette az iskolát, és elrendelte a jogsértést megállapító jogerős határozat nyilvános közzétételét, ezért írhattuk meg mi is az iskola nevét.

Jónás Tünde, joghallgató