Ne hagyd magad! – diszkrimináció az oktatásban

Az oktatási diszkrimináció jogi úton történő kezelése igen nehéz, mivel a gyermek érdekét semmilyen igazságtételi szándék nem írhatja felül. Az oktatási intézmény elleni eljárásindítással ugyanis azt kockáztatjuk, hogy a gyermek és az iskola között még feszültebb légkör alakul ki.

Aki sokat beszélget olyan emberekkel, akiknek családjában fogyatékossággal élő gyerek vagy felnőtt él, számtalan hátrányos megkülönböztetésről hall. Szórványosan egy-egy eset nagyobb hullámokat vet, ha az a család vagy személy, aki elszenvedte a diszkriminációt, nem hagyja magát, és a médiához fordul. De a legtöbb ember nem ilyen harcos, nem is tudja, hol kezdjen hozzá, vagy ha igen: elvész a hivatal útvesztőiben, és sem ideje, sem pénze nincs arra, hogy igazságot szerezzen magának vagy gyermekének. 

A 2007 decemberében indult Ne hagyd magad! antidiszkriminációs program fő célkitűzése az értelmi sérült, a halmozottan fogyatékos és az autista emberek egyenlő bánásmódjának elősegítése. A (06 40) 200 320-as, helyi tarifával hívható kék számonaz egész ország területéről várják azok jelentkezését (vagy a hozzátartozókét), akik fogyatékosságuk miatt kerültek hátrányos helyzetbe életük bármely – a lakhatás, foglalkoztatás, képzés-oktatás, egészségügy, szociális – területén. A telefon, mint jelzőrendszer, a Ne hagyd magad! antidiszkriminációs program gerincét képezi, lehetőséget adva az egyéni diszkriminációs esetek feltárására, és ha kell, jogi úton történő kezelésére.

Azt eddig is tudtuk, hogy a diszkriminációnak sokféle módja van, olyan is, ami a legtöbb embernek fel sem tűnik, hiszen életünk sok területén vannak szabályok, előírások, amelyek nagy részét természetesnek vesszük. Az alábbi példa az oktatás területéről való.

A “Ne hagyd magad!” jogsegélyszolgálatához fordult mások mellett egy édesapa, akinek vélhetően autista kisfia magántanulóként tanul egy általános iskola alsó tagozatán. A kisfiúnak problémát okoz, ha többvonalas füzetbe kell írnia, vagy munkafüzeti feladatokat kell megoldania. Az iskola nincs tekintettel ezekre a problémákra, nem adják meg a lehetőséget, hogy – az egyébként kiváló – ismereteiről a neki megfelelő módon adjon számot. A vizsgákon nem engedték, hogy a számára is elfogadható papírra írjon. A konzultációkon is előfordult, hogy szándékosan olyan körülményeket teremtettek, amelyek nagyon megviselték őt. 

A szakértő számára teljesen egyértelmű, hogy itt diszkrimináció történt, hiszen itt az előnyben részesítés lehetőségének elmaradásáról van szó, amelyre az egyenlő bánásmódról szóló törvény, a közoktatási törvény, valamint a sajátos nevelési igényű gyermekek iskolai oktatásának irányelve szerint lehetőség volna. (Az is az egyenlő bánásmód megsértését jelenti, ha az érintett számára nem biztosították a törvényi lehetőség szerinti előnyben részesítést, különösen a teljesítmények értékelése terén.) 

Az oktatási diszkrimináció jogi úton történő kezelése igen nehéz, mivel a gyermek érdekét semmilyen igazságtételi szándék nem írhatja felül. Az oktatási intézmény ellen való eljárásindítással ugyanis azt kockáztatjuk, hogy a gyermek és az iskola között még feszültebb légkör alakul ki. A jogászteam az oktatási diszkrimináció gyanúja esetén a megegyezésre való törekvést, a békés megoldás keresését szokta javasolni, és ha igény van rá, akkor közvetítő szerepet is vállal. Jogi eljárás indítása csak akkor javasolt, ha a gyermek már nem tanul az adott intézményben – természetesen a program jogászaira ebben az esetben is számítani lehet.