A folyóirat rendkívül sok érdekes cikket tartalmaz s egyben segít az otthoni helyzet megismerésében. Az egyikben olvastam, hogy szívesen fogadnak véleményt, hozzászólást. Kérem engedje meg és ne vegye rossznéven, hogy gondolataimat megosztom Önnel.
Természetesen csak ízelítőt kaptam a témákról, ezért nem tudom milyen jellegűeket közöltek már eddig. E pár darab elolvasása után azonban az a benyomásom, hogy a különböző terápiák nagy hangsúlyt kapnak a lapban. Tudatában vagyok annak, mennyire fontos a szülők tudósítása ezen a téren, hiszen a szakemberekkel együtt nekik kell dönteniük alkalmazásukról. Mégis megkérdőjelezem, hogy valóban ez lenne a legfontosabb célkitűzés a problémák enyhítésének, “megoldásának” keresésében. Előfordulhat, hogy a hangsúly miatt a szülők ezt föltételezik.
A következő ötleteket szeretném átadni: Témák, amelyek felhívják a szülők figyelmét a diagnózis elfogadásának fontosságára és segítik őket ennek feldolgozásában, az autizmus megértésében, a hétköznapi nevelési és egyéb problémák megoldásban.
Többször elhangzott az a fantasztikus tanács, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes, átlátható, következetes stb. környezetet kell biztosítani. Alá kell támasztani, és fejleszteni kell a kommunikációs készségeket. Bővebben ki lehetne fejteni, hogy hogyan tudjuk mindezt elérni.
Nem mindegy milyen struktúrát használunk. A folyton ismétlődő és ugyanabban az időben történő dolgok lehet, hogy biztonságot nyújtanak bizonyos esetekben, másokban viszont kimondottan gátolhatják a fejlődést. Még rigidebbé válnak ahelyett, hogy flexibilitásuk fejlődne.
Cikkek kellenének, amelyek megfontolásra intenek a sokat ígérő terápiákkal kapcsolatban. Felhívni a figyelmet, mennyire fontos gyermekünk elfogadása, önmagunk és a környezet hozzájuk való alkalmazkodása. Valóban szükséges és elsődleges feladat normálissá varázsolni, integrálni, kihozni őket az autizmusból?
Sajnos számos példa van arra, mennyire csalódottakká és elkeseredettekké válnak azok a szülők, akik a sokat ígérő terápiákat végig csinálva, ugyanazon mindennapos problémákkal küszködnek, mert még egy terápia sem tudta jelentősen megváltoztatni autizmussal rendelkező társainkat.
Az egyik legnagyobb kritika az autisztikus gyermekeket nevelő szülőkkel szemben az, hogy amilyen lelkesen belevágnak, ugyanolyan gyorsan hagynak fel a különböző módszerekkel. Mi lehet ennek az oka? Megkérdőjelezni, hogy jó-e, ha csupán a klinikai autizmusban élünk és nem a világban, ahol helyet adunk az autizmusnak. A pervaziv fejlődési rendellenességre való koncentrálás mellett elfeledkezünk az emberről? Rendkívül fontos, hogy minnél többet tudjunk meg az autizmusról, milyen megkötéseket hoz magával, milyen segédeszközöket lehet használni, de véleményem szerint is az autizmus mögött rejtőző emberből kell kiindulni. Mint ahogy Toon De Vriendt 15 év tapasztalata után ezt mondja: “Az autizmus egy részecske, ami az embert színezi, és amit számításba kell venni. Az embert viszont soha nem szabad szem elől veszíteni. Mindig odafigyelek, ha írok: soha nem fogom az autista szót használni, hanem az autisztikus gyermek, az autisztikus felnőtt szavakat. Ez egy olyan dolog, ami nagyon a szívembe vág.”
A fogalmak korrekt használata, befolyása értékrendszerünkre és arra, hogyan állunk embertársainkhoz. Pl. autisztikus tünetek önkényes diagnosztizálása normális embertársainknál. Valóban autisztikusok, vagy más okból ilyenek?
Személyesen nagyon fontosnak tartom a környezet szenzibilizálását, a tabu megtörését. A piktogrammokat és egyéb technikákat, amivel bizonyított és gyorsabb fejlődést érnek el gyermekeink, mint pl. a diétával vagy esetleg homeopátiával stb. Felhívni a figyelmet olyan félreértésekre, miszerint elég a gyermekünket speciális iskolába adni, miközben otthon nem változik semmi. Viszont ahogy a gyermek sem szűnik meg tanítás után autisztikusnak lenni, ugyanúgy nem elegendő csak az iskolában történő fejlesztés. Az otthoni körülményeket is úgy kell kifejleszteni, hogy élhető legyen a gyermek számára. Gyakorlati tanácsok, hogy mindezeket hogyan, mi módon lehet elérni.
Ezeket (és még sok más) téma megírásának javaslatát szerettem volna átadni.
Tamás Marietta.
Belgium