Szülő-szakember találkozó volt május 11-én, a Benedek Elek Általános Iskolában. Szép számmal eljöttek a szülők, talán mert abban reménykedtek, hogy jön egy gasztroenterológiával foglalkozó szakember, aki hajlandó néhány kérdésre válaszolni. Nem jött, és ez nem az egyesület hibája. Ám ennek ellenére nem volt haszontalan az összejövetel, hiszen megtudtunk valamit a kineziológiáról és annak hasznosságáról Orbánné Löffler Györgyitől (AÉE alelnöke), Jó híreket mondott Ébner Gyula, a Gyöngyösi Autista Segítő Központ vezetője arról, hogy milyen szolgáltatásokat indítanak be ősszel, Tarnóczy Barna pedig elmondta meddig jutottak el fiával a son-rise módszer alkalmazása során, Varga Györgyi (Ferencvárosi Komplex Óvoda és Általános Iskola, Autista Csoport) iskolájukról beszélt.
A legtöbb előadó érintette az étkezéssel kapcsolatos gondokat. Tarnóczy Barnáék például egészen Szegedig vitték kisfiukat, hogy megállapítsák, milyen diétára van szüksége. Gyanújuk beigazolódott: tej-, cukor- és lisztérzékeny. Azóta az egész család e szerint étkezik, és autista fia ma már akkor sem eszik az épeknek szánt édességből, ha az ott van az orra előtt. (Talán ösztönösen érzi, hogy nem jó neki.)
Az előadások utáni hozzászólások legizgalmasabb részét Uray Ági (az Auti-lap főszerkesztője) szolgáltatta, aki évek óta fordítja a táplálkozásra vonatkozó angol szakirodalmat (is), és Lőrinc fia (aki szintén allergiás bizonyos élelmiszerekre) a legjobb példa arra, hogy a diéta betartása milyen sokat javít a gyerek magatartásán, közérzetén. A gyermekorvosuk – aki kicsi kora óta ismeri Lőrincet, tanúsíthatja ezt a változást -, mondta Uray Ági. Elmondta, nem biztos hogy a táplálékallergiára biztos jel a rossz emésztés, a székelési probléma. Akkor is el kell(ene) végeztetni a vizsgálatot, ha (látszólag) minden rendben van. Az ő fiánál például nem voltak gondok, mégis kiderült, hogy glutén- és kazeinmentes diétára van szüksége, mert az erre irányuló vizsgálat pozitív volt. Megpróbáltak embereket (orvost, autistákkal foglalkozó szervezet munkatársát) megnyerni, hogy álljanak az ügy és a peptidvizsgálat mellé, de nem lett belőle semmi.
Erről az izgalmas kérdésről jó sokat beszélgettek a szülők, így a délután kettőkor kezdődött találkozó fél hétig tartott. Ötletek hangzottak el, hogy miben segíthetne az egyesület. Nekem most hirtelen kettő jutott az eszembe: Érdemes lenne legközelebb olyan hivatalos személyt meghívni, aki elmondja (és neadj’ Isten, még támogatja is) a peptidvizsgálat OEP-befogadásának hivatalos menetét. (ez utóbbihoz kapcsolódik Megpróbáltam “intézkedni” című cikkünk.
F.Á.