LLátogatóban a National Autistic Societynél és intézményeinél

Április végén az AOSZ tanulmányutat szervezett az Egyesült Királyságba, az angol autista ernyőszervezethez, a londoni székhelyű National Autistic Societyhoz. A tanulmányúton résztvevői nemcsak a szövetségnél, hanem az általa fenntartott intézményekben is jártak. Beszámolóikból megtudhatják, hogy mit láttak, mit tapasztaltak angliai utunk során.

 

 

 A Nemzeti Autista Szövetség (NAS) felépítése

Mit tanulhat ebből az AOSZ?

 

Az alábbiakban megpróbálom bemutatni az „angol AOSZ” felépítését és tevékenységét, elsősorban azokra a jellemzőkre téve a hangsúlyt, ami nekünk, Magyarországon dolgozó, hasonló célokért küzdő szakembereknek is fontos lehet. Tehát nem célom a NAS felépítésének teljes és részletes bemutatása.

 

Az angol Nemzeti Autista Szövetség (angolul „National Autistic Society”, továbbiakban NAS) története emlékeztet az AOSZ, illetve elődje, az AÉE történetére. A NAS-t 1962-ben olyan szülők alapították, akiknek autista gyermekük volt, és nem találtak megfelelő állami segítséget. Mára a NAS az Egyesült Királyság vezető civil szervezetévé vált, évente mintegy 100 ezer embernek nyújt valamilyen típusú szolgáltatást. Tevékenységük szerteágazó:

  • Információs centrum, telefonos segélyvonal, jogi tanácsadás szülőknek, családoknak  információs kiadványok készítése, terjesztése
  • Szakemberképzések, tréningek szervezése az egészségügy, oktatás, a felnőttellátások, munkaerőpiac területén autista emberekkel dolgozóknak
  • Nappali és bentlakásos ellátások, otthoni segítségnyújtás felnőttkorú autista embereknek
  • Speciális iskolák és otthoni támogatás autista gyermekeknek
  • „Iskola utáni” programok szervezése gyermekek és fiatalok számára
  • Munkára felkészítés és közösségi programok autista felnőtteknek

 

 

Központi iroda

A fenti lista igencsak impozáns a magyar látogatónak. Felvetődik a kérdés: valóban ennyi mindennel tud foglalkozni egy országos civil szervezet? Honnan van erre pénzük? Hányan dolgoznak náluk? Milyen szervezet az, ami ennyiféle dolgot tud egyidejűleg csinálni?

A NAS felépítése hasonlít az AOSZ-éhoz. Ugyanúgy magánszemélyek alkotják a tagok többségét, azzal a különbséggel, hogy az AOSZ 1300 tagja helyett a NAS 2008-ban 17 000 taggal rendelkezett, igaz Angliának majd 60 millió lakosa van. A tagok közgyűlésen választják a vezetőséget. A NAS területi szinten (is) tagolódik, követve az Egyesült Királyság közigazgatási felosztását (Anglia, Skócia, Wales, Észak-Írország). A NAS szervezeti egységei közül számunkra talán a központi iroda és a regionális irodák lehetnek érdekesek: ez a felépítés azt a szerkezetet jeleníti meg kidolgozottabb és erőteljesebb formában, amit az AOSZ is fel kíván állítani az Esőernyő hálózat létrehozásával.

A NAS központi irodája London forgalmas, belvároshoz közel eső részén található. Itt számos olyan tevékenységet végeznek, amelyek csak a központból megoldhatók, például: általános vezetési, menedzser-feladatok; központi adománygyűjtő kampányok szervezése; országos események szervezése; a NAS által működtetett intézmények központi vezetése (pl. a felnőtt-ellátások igazgatója itt dolgozik); központi koordináció; szakpolitikai részleg (ez a csoport felelős a kormányzattal való kommunikációért); módszertani anyagok (képzések, kiadványok) kidolgozása; könyvelés, pénzügyek. Ez azért is érdekes nekünk, mert látható, hogy a NAS csak azokat a feladatokat tartja meg a központi iroda feladataként, amelyek országosan érvényes eredményeket hoznak, ill. amelyek országos érdeklődésre tartanak számot. Például nem a központi iroda látja el az intézmények működtetését (iskolák, lakóotthonok, egyéb szolgáltatások), és nem ez az iroda tartja a kapcsolatot közvetlenül a helyi szinten működő szervezetekkel sem.

 

Regionális irodák és a brancsok

A helyi szinten működő, ám a NAS-tól független szervezetekkel az ún. „regionális irodák” tartják a kapcsolatot. Regionális irodából öt van Anglia területén, ott jártunkkor a dél-kelet angliai regionális iroda vezetőjével találkoztunk. A regionális irodák elsősorban az adott régióban található úgynevezett „brancs”-okat támogatják. A magyarra nehezen lefordítható „brancs” tulajdonképpen lehet egy formálisan működő kis helyi szervezet, lehet egy szülőkből álló csoport, szülői egyesület, de lehet kisebb szakember-csoport is, vagy például egy iskola melletti támogató egyesület. Fontos tudni, hogy azok a „brancs”-ok, amelyek a NAS támogatását élvezik, nem rendelkezhetnek az Angliában szokásos „charity” (karitász) besorolással, ami leginkább a magyar közhasznúságnak felel meg: ezek a kis „brancs”-ok nem gyűjthetnek saját maguknak közhasznúsági (charity) adományt és adókedvezményt, és a magyarországi SZJA 1%-ához hasonló felajánlást.

Miért éri meg mégis a NAS által támogatott „brancs”-nak lenni? A NAS a szolgáltatások széles körét nyújtja ezeknek a kisebb szervezeteknek: jogi segítségnyújtás, támogatás helyi események szervezésében, közvetítés pl. a helyi szülői csoport és az önkormányzat között, helyi adománygyűjtő események megszervezésében való segítség, pályázatírás, pályázati tanácsadás, projektek kidolgozása, végrehajtása. Pénzbeli segítséget nem kapnak a „brancs”-ok a NAS-tól, ám ha kérdéssel, kéréssel fordulnak a NAS munkatársaihoz, akkor ők akár el is látogatnak hozzájuk egy-két napra, hogy segítsenek megoldani a problémát. Ennek az a legfőbb üzenete, hogy a NAS nézete szerint, nem kell minden egyes szülői csoportnak minden tudást a „kisujjából kirázni”, és minden szolgáltatásért fizetni: a pályázatírást éppúgy a NAS támogatásával végzik, mint az eseményszervezést (falunapok, majálisok, filmvetítések, adományszervező események, helyi aláírásgyűjtések). Ez nem jelenti azt, hogy a NAS mindent elvégez a helyi szervezet helyett: pl. egy majális és az ehhez kapcsolódó adománygyűjtés szervezéséhez a NAS csak a program kidolgozását, a módszereket adja (ütemterv, szükséges erőforrások, ötletek, szóróanyagok stb.), de magát az eseményt már a helyi „brancs” hajtja végre. Mindemellett a NAS-nak vannak ún. társult szervezetei is, amelyek teljesen függetlenek; ezek helyi szolgáltatók, iskolák, alapítványok, amelyek azonban támogatják a NAS céljait, részt vesznek a kampányaiban stb.

 

Mi ebből a tanulság az AOSZ számára? Az AOSZ Esőernyő programjához hasonlóan a regionális irodák és a „brancsok” egyik legfontosabb feladata, hogy segítsék a központ (országos szint) és a helyi szint közti információcserét. Ha a NAS országos kampányt indít, képzést dolgoz ki és ajánl szülőknek, közigazgatási dolgozóknak vagy épp érzékenyítő tréninget iskoláskorú fiataloknak, akkor minden esetben a regionális irodák és a „brancs”-ok azok, amelyek elviszik a programok hírét magukhoz a családokhoz. Az AOSZ által 2009-ben elindított Esőernyő program is ezen az úton halad: terveink szerint az Esőernyő tagok legfontosabb feladata lehetne majd az információk továbbítása, illetve a helyi szervezetek és a szülők segítése az országos központból kapott információkkal, képzések szervezésével, kiadványok elérhetőségével. A NAS öt regionális irodájának vezetői rendszeresen találkoznak, hogy megbeszéljék a tapasztalatokat, összehasonlítsák a régiójukban dolgozó „brancs”-ok problémáit és hogy az azokra adott megoldások megfelelőek voltak-e.

Ha az AOSZ és partnerei sikeresen fel tudják építeni az Esőernyő hálózatot, akkor a hosszabb távú fejlődés első lépcsőjéhez érhetünk el: megvethetjük az alapjait egy olyan országos feladatmegosztásnak, amelyben a központi iroda (AOSZ) és a megerősített tagszervezetek (Esőernyő) együtt hatékonyabban tudják terjeszteni az információkat, amelyek Budapesten és a nagyvárosok szintjén sokszor megrekednek.

 

Hogy a NAS központi irodája és regionális irodái milyen pénzből végzik el ezeket a feladatokat? A válasz: pályázatokból és adománygyűjtésből. Adományt gyűjtenek magáncégektől, nemzetközi szervezetektől, pályázatokat írnak, és ami a legfontosabb: adományt kérnek magánszemélyektől. A „sok kicsi sokra megy” elve alapján évente kisebb rendezvények százait szervezik a NAS-nál és társszervezeteinél, amiken magánszemélyek adnak kisebb pénzbeli adományokat. Ahogy az egyik NAS-munkatárs mondta: 10-től 1000 fontig bármit megköszönnek, a rendezvényenként átlagosan 10-20 fontot adó magánadományozóik száma több ezerre rúg. És továbbmenve: a NAS csaknem minden szolgáltatása (konferenciák, képzések, tréningek) fizetős, tehát mind a szülők, mind a szakemberek felé elvárás, hogy a kapott segítségért hajlandóak legyenek fizetni. Cserében egy olyan szervezet szolgálja ki őket, amelyik térítésmentesen támogatja a „brancs”-okat, hatékonyan érvényesíti érdekeiket a kormányzattal szemben, sok szolgáltatását (jogsegélyszolgálat, kiadványok, krízisvonal telefonon stb.) ingyenesen adja és ráadásul: Anglia és az Egyesült Királyság egyik legismertebb civil szervezete.

Petri Gábor