Egy árverés utóélete
A civil szféra is megérzi a pénztelenséget. A Mosoly Otthon Alapítvány (MOHA) tavalyi sikeres első árverését idén nem követi a második. Talán jövőre, ha jobb idők járnak – mondja Czunyi Zuzsa, a (a Flóra Alapítvány kuratóriumának elnöke) a MOHA önkéntese. Van ugyan titulusa: ügyvezető, de az előző szó jobb rá. Ő a szó hagyományos értelmében önkéntes, aki a jó ügyért, és az ezzel járó jó érzésért/örömért dolgozik.
Emlékeztető az olvasónak: az alapítvány és a Concorde Csoport Fogadj be egy művészt, fogadj be egy fiatalt! címmel tavaly nyáron jótékonysági árverést rendezett a Műcsarnokban, amelynek kettős célja volt: fiatal kortárs képzőművészek támogatása és az autista lakóotthonban élők életminőségének javítása. Az aukciós csomag két részből állt: egy művész alkotásaiból és a hozzátartozó lakóotthonból. Aki vásárolt, az azt is vállalta, hogy három évig támogatja a művészt és a kiválasztott lakóotthont.
Czunyi Zsuzsával arról beszélgetek, hogy mire költötték a pénzt a lakóotthonok, kialakult-e valamiféle kapcsolat a kortárs művészek és a lakóotthonokban élők között, és a vevők átutalták-e a második évre szóló összeget az otthonoknak? Átutalták. Több mint nyolcmillió forint került összesen a kilenc lakóotthon számlájára.
A „civilek” közül talán Zsuzsa ismeri a legjobban Magyarország azon lakóotthonait, amelyekben autisták élnek, hiszen az árverés utóéletének követése miatt egy-egy otthonban többször is járt. Tudja, hogy milyen szűkös költségvetésből élnek. (Újabb emlékeztető: a kormány évről-évre csökkenti a lakóotthonokban élőkre szánt állami támogatást, a köznyelvben fejkvótának nevezett un. normatív támogatást.)
– Voltak hároméves és voltak egyedi, egy alkalomra szóló támogatások. Tizenöt művészünk és kilenc lakóotthonunk volt. Csak zárójelben teszem hozz, ma már 13 lakóotthon van. Ezért súlyoztunk: volt egy előzsűri, amiben Erdős Erika, az AOSZ akkori elnöke is benne volt. Egyrészt létszám alapján súlyoztunk, másrészt a lakók állapotának súlyossága szerint. Előzetesen persze megnéztük az otthonokat, és nemcsak az otthon vezetőivel, hanem szülőkkel is beszélgettünk arról, hogy milyen az otthon. A lényeg úgyis az, hogy mit mondanak a szülők, mert ők tudják, hogy jól érzik-e magukat a gyerekek – foglalja össze Czunyi Zsuzsa az árverés előtti eljárást.
Mind a kilenc lakóotthon „átment” az előzsűrin. Az otthonokért a MOHA felelősséget vállalt, garanciát arra, hogy a pénz jó helyre megy. Mert sokan szeretnének adni, de mert nem ismerik ezt a világot, nem tudják biztosan, hogy az ismeretlen civil szervezetnek küldött/adott pénzük célba ér-e. A médiában is a botrányos esetekről írnak, nem a tisztességes többségről. A lakóotthonokkal szerződést kötött a MOHA, s a szerződésben az is benne van, hogy az otthon vendégül látja a művészt, a támogatót. Hogy a műveikért kapott pénz fele hová megy, azt a támogató cégek, magánszemélyek abból a kisfilmből tudhatták meg, amelyet a MOHA készíttetett egyrészt arról, hogy mi az autizmus, másrészt a lakóotthonokról. Az árverésről a szervezők sajtóközleménye így számolt be:
A június 26-án, a Műcsarnokban, Virág Judit közreműködésével megrendezett jótékonysági aukción a tizenötből tizennégy árverésre kínált csomag, és további kilenc önállóan licitálható alkotás elkelt. További hét darab, „vegytisztán” támogatásból álló tétel is vevőre talált. Ennek eredményeként 36 millió forintnyi támogatás még az idei évben eljut a kiválasztott fiatal képzőművészekhez és szociális otthonokhoz, további 20-20 millió forint pedig 2009-ben és 2010-ben segíti munkájukat. A legmagasabb árat, 2,4 millió forintot, Baditz Gyula fiatal képzőművész „Tente” című alkotásáért fizették.
A pénzek átutalása tavaly őszig megtörtént (egy esetben a hároméves támogatást a vásárló „megváltotta” egy nagyobb összegű egyszeri kifizetéssel). Nem volt nehéz kitalálni, hogy a legtöbb otthon a működésre költötte az így kapott talált pénzt. Persze kivétel is akadt: Vésztőn például egy szép Snoezelen szoba lett belőle. Különösebb megkötést sem a Concorde, sem a Moha nem akart, hiszen tudják, hogy milyen kevés pénzből gazdálkodnak az otthonok, és milyen sokat számít az ilyen támogatás.
Zsuzsa és az a két-három ember a Concorde Csoporttól, akik szintén társadalmi munkában dolgoztak/dolgoznak a MOHA-nál, az elmúlt egy év alatt sem tétlenkedett. Előkészítették az idei árverést, hiszen a tavalyi „Fogadj be egy művészt, fogadj be egy fiatalt!” jelmondattal meghirdetett árverésből, az akkor alkalmazott támogatási rendszerből megteremtői hagyományt szeretnének. A baj csak az, hogy közbejött a gazdasági válság, a leendő támogatók visszajelzései sem voltak olyan kedvezőek, mint tavaly. Ezért a tavalyi nagy helyett idén ősszel „csak” egy kamaraárverést terveznek, ahol ugyan kisebbek lesznek a bevételek, de a hozzákapcsolódó szükséges kiadások is.
Van még egyéb jó híre is Czunyi Zsuzsának.
– A tavalyi árverésen voltak olyan cégek, magánszemélyek, akik nem akartak művet venni, ám támogatni szerették volna a Mosoly Otthon Alapítványt. Ez volt az un. „üres keret” akció. Az így befolyt összegből kifizettük a rendezvény költségeit, ami még úgy is több millióra rúgott, hogy nagyon sok mindent ingyen vagy jutányosan kaptunk. Például a Műcsarnokért, ahol a licitálást tartottuk, nem kellett bérleti díjat fizetni. Megmaradt 6,5 millió forintunk, amit karácsony előtt kiosztottunk a lakóotthonoknak, és idén is ezt fogjuk tenni: a tavalyi licitálás folyományaként mi is kapunk pénzt, amit megint csak a lakóotthonoknak adunk. Ennél sem kötöttük, kötjük meg, hogy mire költsék.
Az is jó hír, hogy a Concorde csoport, épp a sikeres árverés hatására, létrehozta 2008 őszén a Mosoly Otthon Klubot. A klub tagjai nemcsak pénzzel, hanem saját termékeikkel, szolgáltatásokkal stb. is támogatják az autista fiataloknak otthont adó intézményeket. Az Élelmiszerbank Egyesület kétszer élelmiszeradományt küldött (kétmillió forintért), a Richter Gedeon Gyógyszergyár gyógyszereket, kötszereket adott (egymillió forint értékűt) az E.ON Energiaszolgáltató kft. pedig a jövő évtől kedvezményes áron szolgáltatja az otthonoknak áramot.
A Fogadj be… egyik célja közt az is szerepelt, hogy a művészeket, és a támogatott otthonok lakóit megismertesse egymással: az otthon vállalta, hogy vendégül látja a művészt. Ez a vendéglátás végül nem valósult meg, ami nem is csoda: a lakóotthonok nem Budapesten vannak, a támogatók és a művészek többsége pedig itt él. De egy támogató, Tibor Dávid (Masterplast Kft.) meglátogatta a Miskolci Autista Házat. Zsuzsa azt mondja, hogy ebben az ügyben ők, mármint az alapítvány, sem tettek sokat.
– Miért nektek kellene? – kérdezem – Úgy gondolom, hogy inkább a támogatottnak kellene lépni, mint ahogy a Szimbiózis meg is tette: elmentek megnézni Tarr Hajnalka kiállítását.
– Mert kovásznak kell lenni. Most azt gondoljuk, hogy ősszel összehozzuk őket itt, Pesten, mert a lakóotthonok messze vannak, meglátogatásuk egész napos program, és kinek van erre ideje? Támogatói és lakóotthon-vezetői programon gondolkodunk. A nagy árverés helyett a kamaraárverést és azt a találkozót csináljuk. Így talán tudunk pluszbevételt is szerezni nekik, hiszen látom: az otthonoknak minden forint számít.