Az autizmussal élő gyermekeink és hozzátartozóinak gondjai enyhülni látszanak! Az autistákat már nem tekintik egyszerűen csak “más fogyatékosoknak”. Az Autisták Érdekvédelmi Egyesülete 1989-es megalakulása óta történt egy és más. Nem kívánom az egyesület történetét lépésről-lépésre leírni. Csak annyi a célom, hogy az új vezetőség megválasztása előtt, néhány gondolatot megoszthassak szülőtársaimmal.
A közel másfél évtized alatt sokat küszködtünk anyagi gondokkal. Máig sem oldódott meg az iskoláskorú autista gyermekek maradéktalan ellátása. Sokan próbálkozunk felnőtt korú gyermekeink jövőjének megoldásával. (Megöregszünk, elfogy az egészségünk, erőnk. Szeretjük gyerekeinket és egyszer csak nem tudunk segíteni nekik. Mi is segítségre fogunk szorulni.)
Küzdelmeink, sokszor átélt gondjaink ellenére, volt haladás. Igyekeztünk egymást támogatni. Sok jó szándékú emberre és szervezetre számíthattunk. E nehéz “harcok” alatt, bizony magunk is szedtünk össze “néhány vérző sebet”. Érthető módon érzékenyek, sot túlérzékenyek lettünk! Úgy gondolom, hogy most, a jelentős változások küszöbén, az a korrekt, ha néhány jó szóval megemlékezünk mindazokról, akik szolidaritásukkal, segítőkészségükkel, szakértelmükkel, hitükkel, tudásukkal, őszinte jó szándékukkal, együttérzéssel és szerényen tették a dolgukat az autistákért, gyermekeinkért. (Sokszor érintettként.)
Gyerekeink kedves doktor nénije, dr. Weiss Mária főorvosasszony, jelenlétével, kiváló tudásával, számtalan családon segített. Nélküle nem lett volna elég lelkierő a nehéz helyzetekben. Szakmai előadásai, véleménye folyamatos támogatás. Ezúton is erőt, egészséget kívánok neki!
Mindjárt Szöllőssy Ági nevével folytatom. Ha Ági nincs, talán egyesület sem lenne már.
Azután: néhányan vitatják Kocsis Alajos barátunk, ügyvezető titkárunk tevékenységét. Amióta Alajos van: rendben a tagnyilvántartás. Telefonszámán mindig elérhető. Alajos szinte egyenlő az egyesülettel. Mindent szervez és tud, ami szükséges. Nem lélektelen adminisztrátor. Feladta jövedelmezőbb vállalkozását az ügy érdekében! (Erre nem lettek volna sokan képesek.) Bármikor fogadja a hívásokat; 24 órás munkaideje van. Kedves szülőtársaim és a magam nevében hálásan köszönöm odaadását, önzetlenségét! (Megjegyzem, két évig voltam az egyesület vezető titkára, közreműködése ahhoz is szinte pótolhatatlan volt, és amikor nehezen viseltem “tisztségemet”, mindig megerosített: folytatni kell!)
Nem is tudom, kivel folytassam a sort? A Löffler házaspárral, László Zsuzsával, Kanyik Csabával, dr. Erdős Erikával, Faragó Ferenccel. Már a régebbi és az újabb egyesületi vezetők vannak lelki szemeim előtt. Ébner Gyula barátom az ASK-kal, Kalán néni a Pihenőkertjével, Tóth Csaba Miskolcon, aztán a dunaújvárosiak – és még sorolhatnám! Kecskemét sem maradhat ki, egy egész országrész gondjait vállalja, Nyíregyháza szintén.
Aztán Gálfi Anikó kedves mosolyával, állhatatos szakmaszeretetével, csoportfoglalkozásaival. Vagy Magó Ottóné Hegyháti Erika Tatáról, a lakóotthonával, amelyet ő szervezett!
Az Autizmus Alapítvány nevét sem hagyhatjuk ki, mint az egyesület alapításának kezdeményezőjét, illetve mint az autista diagnosztika és ellátás szereplőjét.
Elnézést kérek mindenkitől, akit nem említek! Sokan vannak, akikről pedig írni kellene, de hál’ Istennek oly nagy a számuk, hogy nem tudom őket felsorolni. Sokat tettek az autistákért.
Van, aki itt hagyott minket, dr.Gerő Zsuzsa. Emlékét szeretettel őrizzük. Nyugodjék békében! Hiányát nagyon érezzük, szülők, szakemberek egyaránt.
Én mint 40 évet gyógypedagógusként “ledolgozott” és “érintett szülő”, az AÉE leköszönő vezetőségi tagja, családom, szülőtársaim és a magam nevében köszönöm mindenkinek, aki segít, segített az egyesület tevékenységében!
Végezetül: nagyon boldog volnék, ha állami elismerést is kaphatnának azok, akik másfél évtizeden keresztül odaadóan dolgoztak, szerveztek, tevékenykedtek az autistákért. Valamint kívánok a megválasztásra kerülő vezetőségnek eredményes munkát, az egyesület tagjainak lelki békét, kiegyensúlyozott közös találkozókat, amelyeken sokan tudnak részt venni!
Tisztelettel: Tumann Imre
szülő, gyógypedagógus