A Szociális történetek I. címu kötetben különféle társas helyzetek és azokhoz kapcsolódó feladatok találhatók. Az olvasmányok és a feladatok többek között szociális jelzések azonosítására, a kívánatos, helyes viselkedések szabályként való megfogalmazására, az új helyzetekben való megfelelő viselkedés előzetes begyakorlására, illetve a kudarccal végződött társas helyeztek korrigálására alkalmasak. Használatuk módja sokféle lehet, feldolgozhatók önállóan, kiscsoportos vagy egyéni fejlesztő foglalkozás keretében is. Szolgálhatják a szabadidő hasznos eltöltését, de alkalmasak konfliktushelyzetek, viselkedésproblémák kezelésére, megelőzésére is.
Ajánljuk ezt a hiánypótló gyűjteményt mindazoknak a pedagógusoknak, szociális munkásoknak és szülőknek, akik nyelvet értő és használó gyermekeik, tanítványaik, gondozottjaik számára bővítenék eszköztárukat a szociális megértés és együttműködés célzott fejlesztésére alkalmas eszközzel az autisztikus spektrum-zavarok vagy a szociális megértés sérülésével járó egyéb fejlődési zavarok eseteiben.
Kiss Gyöngyi – Tóth Katalin – Vígh Katalin: Szociális történetek I. Kapocs – az Autizmus Alapítvány Könyvkiadója, 2004. A kiadvány a kiadónál megvásárolható: 1089 Budapest, Delej u. 24-26.
Fiatalok mondják
Pénzes Jenő, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karának végzős hallgatója, Középiskolások gondolatai a fogyatékosságról, a fogyatékos személyekről címmel írta szakdolgozatát, amelynek során 15-18 éves fiatalokat kérdezett meg. A megkérdezett 342 diákból 73 budapesti, 269 vidéki; 80 gimnazista, 137 szakközépiskolás, 125 szakiskolás; 159 fiú és 183 lány volt. 316-nak nem volt fogyatékos családtagja, 25 diáknak volt). A tanulók közül 265 úgy válaszolt, hogy nincs fogyatékos barátja. A középiskolások nagy része a fogyatékosságot biológiai és mentális oldalról közelíti meg. Sőt, jelentős azok száma, akik a fogyatékosságot a betegséggel azonosítják. A fogyatékosságok közül többnyire az értelmi fogyatékosságot és a mozgássérülést ismerik. A diákok csaknem kétharmada ülne az órákon egy padban fogyatékos diákkal, és négyötödük megvédené fogyatékos társát, ha csúfolnák. Az azért kiderül a vizsgálatból, hogy az értelmi fogyatékos és a viselkedési zavarokkal küzdődiákokat fogadnák a legkevésbé szívesen.
(Forrás: weborvos)