Konferenciát tartott az állampolgári jogok biztosának hivatala november 16-án, „Zárt ajtók – nyitott kérdések” címmel a fogyatékos emberek helyzetével foglalkozó, egész éves átfogó projektjük zárásaképpen. Az „Emberi méltóság korlátok nélkül” elnevezésű projekt keretén belül az autizmussal élő személyek oktatáshoz való hozzáférését is vizsgálták.
A konferenciát dr. Szabó Máté ombudsman nyitotta meg, aki beszédében kiemelte, hogy a közbeszéd és a média leginkább a fizikai akadálymentesítéssel foglalkozik, amin változtatni kell. A költségvetésről szólva egyetértett a megszorításokat bíráló, a fogyatékos embereket képviselő civil szervezetekkel. Úgy vélte, ha visszaélések történtek a civileknél a pénz felhasználásával, akkor a visszaélőket kell felelősségre vonni, nem pedig kollektíven pénzt elvonni.
Borza Bea, a hivatal főosztályvezetője, a projekt vezetője, ismertette a vizsgálatot, amelynek során a fogyatékos emberek választójogával, a gondokság intézményével, az autista személyek oktatásával, a börtönben zárt fogyatékos emberek helyzetével, az Országos Pszichiátriai Intézet bezárása utáni anomáliával foglalkoztak. A konferencia előadói, az ombudsmani hivatal jogászai, akik részt vettek a projektben, egy-egy részterülettel kapcsolatban ismertették a vizsgálat megállapításait. A felkért, külsős szakemberek pedig saját tapasztalataikkal, illetve saját kutatásaikkal árnyalták az így kialakult képet.
Az autista személyek oktatásával kapcsolatos tapasztalatokat(Méltóképpen – másképp projekt) Varga Éva és Bácskai Krisztina foglalta össze. A hivatalt az Autisták Országos Szövetsége is segítette, valamint azok a szülők, akik az AOSZ kérésére konkrét panaszokkal fordultak a hivatalhoz. Egyrészt örvendetes, hogy törvényeink már vannak, de azok végrehajtása döcög. Szakember- és pénzhiány van. Hiányzik például a gyógypedagógus alapképzésből az autizmussal kapcsolatos ismeretek oktatása (idén e tárgykörben posztgraduális képzést indítottak). A vizsgálat végső megállapítása: „… megállapítom, hogy az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek komplex fejlesztését ellátni képes intézményrendszer hiánya az autista gyermekek emberi méltóságához, az egyenlő bánásmód követelményéhez, valamit a művelődéshez és oktatáshoz való jogával összefüggésben visszásságot okoz.”
Szilvásy Zsuzsanna, az AOSZ elnöke, a szövetség által megrendelt kutatás eredményeiről számolt be, aminek eredményei alátámasztották az ombudsmani jelentés megállapításait. Sajnos a jelentéséhez tartozó megoldási javaslatok elfogadása nem kötelező.
A konferenciához kapcsolódva sajtótájékoztatót is tartott dr. Szabó Máté, amelyen részt vett Hegedüs Lajos, a MEOSZ elnöke is, és így jellemezte a kormány fogyatékosokkal kapcsolatos tevékenységét: „a műtét sikerült, a beteg meghalt”. Az ombudsmani hivatal fogyatékosokkal foglalkozó egész éves projektjét pedig biztató üzenet tartja, mert azt jelzi a fogyatékos embereknek, hogy nincsenek teljesen magukra hagyva.
A sajtótájékoztatón ott volt Kemény Péter, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese is, aki előadóként is részt vett a konferencián. Őt hallgatva azt hihetnénk az elmúlt hét év csupa sikertörténet. A megszületett (vagy ratifikált) törvények, rendeletek alapján minden bizonyára, arról viszont nem szólt, hogy évek óta csökken a fogyatékos emberek esélyegyenlőségét biztosító szolgáltatások normatív támogatása.
A sajtótájékoztatón a kitagolásról, a nagy intézmények lebontásáról is kérdezték Kemény Pétert. A rossz hír, hogy a kitagolás leállt. Jó hírként közölte viszont, hogy jövő év májusától várhatóan létszámstop lesz a nagy intézetekben. Magyarul: leállt a kitagolás, leállt a lakóotthonok építése, és leáll jövő májustól az intézményekbe történő felvétel is. Az újságírók szerint ez gondot fog okozni, hiszen hová menjenek azok, akik szeretnének bejutni ilyen intézményekbe? Kemény Péter szerint viszont ez nem így van, hiszen már úgyis szép hosszú várólista van, tehát, akik nem jutnak be, legfeljebb otthon maradnak, és továbbra is a család látja el őket. Mint mondta: jövő év decemberétől már csak ötven főnél kisebb létszámú otthonok lehetnek hazánkban – legalábbis ez a terv. Biztosíték persze nincs rá, hiszen a kitagolást is végre kellett volna hajtani: 1998-ban törvény született arról, hogy 2010-ben végleg megszűnnek a nagy létszámú intézmények. A határidőt most 2013-ig kitolná a kormány.
Aki végigülte a konferenciát, annak az lehetett az érzése, hogy törvények elfogadásában, nemzetközi egyezményekhez elsőként történő csatlakozásban éltanulók vagyunk. Végrehajtani a törvényekben lefektetett dolgokat, hozzá pénzt adni, felügyelni a végrehajtást stb. azt már nem tudjuk (vagy nem akarjuk). Megmagyarázni, hogy miért nem mennek úgy a dolgok, ahogyan kellene, azt is nagyon tudjuk. A szaporodó tiltakozások viszont azt jelzik, hogy a civil szervezetek mindezt sem megérteni, sem elfogadni nem tudják.
F. Á.