Az AUT-PONT Alapítvány INTERREG IIIA HURO0602/030 Magyarország-Románia Együttműködési programjának támogatásával rendezett konferencia folytatásaként kétnapos képzésen vehettünk részt a fenti címmel 2007. november 16-17-én, Olga Bogdashina vezetésével.
Előző napi előadásait hallgatva, illetve azonos című könyve alapján, sajátos, szubjektív tapasztalatain, ismert autizmussal élő személyek vélekedésein alapuló gyakorlatias programra számíthattunk.
Ennek megfelelően rövid elméleti bevezetést követően az autizmussal élő személyek kommunikációs zavarait elemezhettük főként példák, személyes beszámolók idézése alapján. Előadónk koncepciójának alapját a fogalomalkotás fejlődésében mutatkozó eltérések jelentik: neurotipikus fejlődés során az észlelt információk verbális fogalmakká, a fogalmak alkotta szabályokká rendeződve egy verbális
inger-feldolgozási út válik dominánssá. Ezzel szemben az autizmusban fennmarad a szenzoros ingerfeldolgozás elsődlegessége, az “egy szó – egy tárgy”, illetve a szenzoros szinonimák alapján történő szabályalkotással, általánosítással. Pl. “ha egy gyermek egy kék nyakörves fehér palotapincsit ért kutya alatt, akkor bármilyen más kutyafélét nem fog kutyaként azonosítani”, másrészt azonos szenzoros érzetet közvetítő tárgyak (pl. WC, kagyló, kád) egy tárgyként fogalmazódhatnak meg. Ilyen módon az észlelt jelenségek a memóriában is egy sajátos, csak a helyzetre korlátozódó egészlegességgel, az előnyben részesített érzékszervi csatornának megfelelő, feldolgozatlan, konkretizáló formában vannak jelen.
Ahhoz, hogy kommunikálni tudjunk, azonos nyelvet kell beszélnünk ilyen értelemben is.
Számos hasznos instrukciót hallhattunk, néhány gyakorlatot próbálhattunk ki előadónk segítségével, az “azonos nyelv” megtalálása céljából. Az un.Kommunikáció/nyelv fejlesztési program ismertetésével közelebb kerültünk ahhoz a módszerhez, amelynek alapján megérthetjük az autizmussal élő személyek “kommunikációs rendszerét”, kiválaszthatjuk ennek megfelelő “nyelvünket”.
A perceptuális profil meghatározása útmutatást ad ahhoz, hogy kiválaszthassuk azt a kommunikációs csatornát, amit a gyermek már kommunikációs céllal használ. E kérdés tisztázásának Olga Bogdashina egy külön könyvet szentel (Sensory Perceptual Issues in Autism and Asperger Syndrome 2003.), amelyből megismerhetjük a szenzoros profilok mérésére kifejlesztett eszközét
(SPCR – Sensory Profile Checklist Revised).
És néhány általános jó tanács:
Azonosítanunk kell az optimális bejövő ingermennyiséget, amellyel még az autizmussal élő személy meg tud küzdeni;
Azonosítanunk kell az adott személlyel használandó kommunikációs stílust;
Azonosítanunk kell a személy által preferált kommunikációs csatornát.
Gyakorlatias, de időnként intuíciókon alapuló, a korszerű kognitív pszichológiai megalapozást mellőző következtetések tekintetében Theo Peeters véleményét hívhatjuk segítségül, aki Olga Bogdashina könyve kapcsán megjegyzi, hogy ha vannak sürgető teendőink, nincs mindig módunk megvárni, hogy annak minden részletét tudományosan igazolják.
Amennyiben az etikus és könnyebbé, hatékonyabbá teszi a mindennapokat.
Meggyőző volt, ahogy a hitelesség, az autizmussal való könnyebb, teljesebb együttélés iránti helyzetkezelés igénye tükröződött előadónk törekvéseiben.
Összességében hasznos, a mindennapok kezelését segítő, szemléletformáló, gyakorlatias két napot tölthettünk Olga Bogdashinával, akiben határozott, erős személyiséget, tanítómestert ismerhettünk meg.
Csepregi András