Kisújszállási összefogás: Aut-Info Alapítvány

Örvendetes, hogy egyre több helyen ismerik föl szülők, pedagógusok stb., hogy van értelme a civil összefogásnak. A kisújszállási Aut-Info Alapítványt Bárány György alapította, aki a gyermekvédelem számos területén dolgozott. Az alábbiakban az alapítvány kuratóriumi elnökének, Soltész Veronikának bemutatkozó sorait olvashatják. 

Nyolc évet dolgoztam a gyermekvédelemben először az alapellátásban, majd négy éve a szakellátásban, a városunkban működő gyermekotthonban: család- és utógondozó munkakörben. Nagyon szerettem a munkámat, de kb. egy hónapja már nem dolgozom. Ebben jelentős szerepet játszik az, hogy a teljes munkaidő mellett nagyon kevés időt tudtam a gyermekemmel tölteni, illetve abba a kevés időbe már nem fért bele mindaz, amire szüksége van. És akkor még nem is beszéltem az alapítvánnyal járó munkáról. Nehéz volt meghozni a döntést, de amióta otthon vagyok kerekebb, teljesebb és kiegyensúlyozottabb az életünk. A következményes egzisztenciális változásokra próbálok nem túl sokat gondolni, és nem nagyon kétségbeesni.

Hatéves Andris fiunk többségi óvodába jár, de nem valósul meg maradéktalanul az autizmusspecifikus ellátás. Az alapító okiratba – éppen az én gyermekem miatt – az elmúlt tanév félévétől került bele az autizmussal élő gyermekek fogadása, de ez eredményezte minden szükséges föltétel biztosítását. A kezdeti nehézségek után az óvónők információkat szereztek, tájékozódtak, olvastak az autizmusspektrum-zavarokról. Azt mondhatom, hogy egyre inkább a nyitottság, megértés és az elfogadás jellemzi a kapcsolatunkat. Mindent megtettek azért, hogy a kisfiam teljes értékű tagjává váljon az óvodai közösségnek. Bár autizmusban képzett szakember nem dolgozik az óvodában, de az óvónők elfogadó attitűdje, segítő odafigyelése nagyon sok fejlődést eredményezett a szociális készségek terén. Ehhez természetesen hozzájárult az is, hogy autizmusspecifikus egyéni fejlesztésben részesül a karcagi nevelési tanácsadóban.

A városban működik még a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kádas György Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Diákotthon és Gyermekotthon nevű többcélú, megyei fenntartású közoktatási intézmény. Itt történik a sajátos nevelési igényű, köztük autista gyermekek és a tanulásban akadályozottak nevelése-oktatása, de ebben az intézményben sincs speciális autista csoport, tagozat.

A jó képességű, ép értelmű, autizmussal élő gyermekek iskolai oktatása teljesen megoldatlan a városban, de megyeszerte is – egyelőre. Alapítványunk középtávú céljai között szerepel ezen változtatni: speciális csoportok kialakítása a többségi és a gyógypedagógiai iskolákkal együttműködve. Hosszú távú terveink között a felnőttkori ellátás is szerepel.

Bár még csak két hónapja dolgozunk, már 32 családdal állunk rendszeres kapcsolatban, de ahogy terjed a hírünk, úgy keresnek meg folyamatosan “új” családok. Velük e-mailben, telefonon, levélben, illetve a levelezőfórumunkon tartjuk a kapcsolatot; személyesen a szülői klub rendezvényein találkozunk. Sajnos, megfelelő székhely hiányában egyelőre nem tudjuk biztosítani a napi állandó kapcsolatot. Próbáltunk az önkormányzattól segítséget kérni. Az egyetlen lehetőség pályázat útján, bérleti díj nélküli, használatra elnyerhető épület, amelynek nemcsak fenntartási költsége haladná meg a lehetőségeinket, hanem a mérete is jelenlegi szükségleteinket. Ha rendelkeznénk megfelelő helyiségekkel, akár napi találkozásunk is lehetne a családokkal, biztosíthatnánk a gyermekfelügyeletet, fejlesztést, “napközit”. Jelenleg ez a legégetőbb, megoldásra váró problémánk.

Alapítványunk létrejöttében az is közrejátszott, hogy az elmúlt években mindennapjaink során a megyében egyetlen sorstársszülővel sem találkoztunk, holott a számok azt igazolják, hogy vagyunk (valahol) szép számmal… Így jutottunk el Békéscsabára, az AUT-PONT Alapítványhoz, ahol rendszeresen részt vettünk szülőtalálkozókon, illetve ott nyílt alkalmam részt venni Prekop Csilla autizmussal élő gyermeket nevelő családok részére kidolgozott szülőtréningjén. Nagyon sokat jelentett nekem szülőként, hogy van egy hely, ahol hasonló cipőben járó sorstársakkal találkozhatok; hogy van egy hely, ahol soha nem kell szoronganom gyermekem viselkedése miatt; hogy van egy hely, ahol csak elfogadást és megértést találok már a tekintetekben, pillantásokban is. Ám az szomorúsággal töltött el, hogy a térségünkben élő szülők ebben nem részesülhetnek, hiszen nekünk sem volt mindig egyszerű eljutni Békéscsabára (80 km, költség, idő). Nem titkolom, hogy példa és minta előttünk Szántó Tamás és alapítványa, és ezúton is köszönöm azt a feltétel nélküli elfogadást és befogadást, amit minden alkalommal tapasztalunk. Mióta az alapítványunk létrejött, Tamás figyelemmel kíséri munkákat, biztat és bátorít, ami nagyon jólesik és erőt ad.

Szerencsére mindkét nagyszülői család maximálisan, akár erejükön túl is támogat, segít, akár a kisfiam körüli teendőkben, akár az alapítványnál folytatott munkámban és a tanulmányaim folytatásában – jelenleg a Kodolányi János Főiskola egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakán másoddiplomás képzésen veszek részt, és mi is lehetne a specializációm mint az autizmusspektrum-zavarok. A kisfiam apukája tevőlegesen is részt vesz az alapítvány munkájában műszaki és számítástechnikai tudását, és ötleteit adja. A “társadalmi munka” remélhetőleg csak átmeneti, hivatásomnak tekintem az autizmussal élők segítését. Addig is dolgozunk, pályázunk,^* és köszönettel fogadjuk magánszemélyek, intézmények, gazdálkodó szervezetek, társadalmi szervezetek felajánlásait.