Ünnepelt az Autizmus Alapítvány. Húszéves fennállásuk alkalmából megajándékozták magukat, az érdeklődő szakembereket és a szülőket egy izgalmas konferenciával, ahol az autizmuskutatás nagy hírű külföldi kutatói is előadást tartottak.
Ott volt Rita Jordan (Anglia), akinek előadása után a szülők azt mondták, megerősítette őket abban, hogy jó úton járnak. (Előadásának címe: A mechanikus integrációtól a valódi oktatási és szociális inklúzióig.) Ott voltTheo Peeters, akinek könyveit az alapítvány jóvoltából sok szülő ismeri, és most megnyugodva hallották tőle, amit ők mindig is hittek: a szülőnek kulcsszerepe van az autista gyermek fejlesztésében. A szülőre érdemes figyelni, feladatokkal megbízni, mert a szülő „társterapeuta” lehet.
Talán az is megnyugtatott mindenkit, hogy másutt sem könnyű az autizmus helyzete, autizmussal kapcsolatos oktatási kísérletre ott is nehezen adják a pénzt. Az első flamand autizmus projekt 1985-ben volt. Később megtudták, azért kaptak pénzt a kutatásra, mert az egyik miniszternek autista unokája volt. A pénzért ott is lobbizni kell. Azt a remek ötletet nálunk is ki kellene próbálni, hogy amikor elfogyott a pénzük, a szenátusi szavazás előtt vacsorára hívták a szenátorokat. Minden szenátor mellett egy autista foglalt helyet. Csak erről a szenátorok nem tudtak. Másnap igennel szavaztak. Az is kiderült, hogy az integráció másutt sem könnyű, és izgalmas volt az autizmus értelmezését hallani különböző aspektusból (pl. az autizmus mint a szociális diszlexia egyik formája; az autizmus mint egy másik kultúra).
Richard Mills, az angol nemzeti autista szövetség (NAS) kutatója a siker receptjéről beszélt, a szolgáltatások és támogatás minőségének biztosításáról. Tőlünk kissé távol áll ez a téma – még –, hiszen mi az út elején tartunk: a mennyiségért küzdünk. Hogy mindenkinek legyen a szintjének megfelelő oktatás, fejlesztés. De egy picivel jobb is nekünk, mint azoknak, akik előttünk járnak: tanulhatunk tőlük, és egy füst alatt a mennyiség mellett a minőséggel is törődhetünk. (Legalábbis merem remélni, vannak már jelei.)
Izgalmas kutatással ismertetett meg bennünket Győri Miklós: a HANDS projekttel. Az autista serdülők segítségére lehet a mobil digitális technika. Sokországos, sokkutatós projekt, az Autizmus Alapítvány is benne van. Az ötlet, hogy a digitális technika segítse az autisták kommunikációját, egy informatikustól származik. Kell hozzá speciális program, egy meglehetősen drága mobil, és egy magasan funkcionáló autista (ettől megnyúlt a jelenlévő szülők arca). Persze volt már olyan csoda, hogy valamiről később kiderült: nem csak azoknak hasznos, akiknek kifejlesztették. Hátha itt is úgy lesz. A HANDS a kliensek, az autisták szemszögéből nézve egy olyan szoftvercsomag, ami illeszkedik az evidencia alapúakhoz, de annál rugalmasabb és könnyen személyre szabható. A mobilt is sokoldalúnak szánják, pl. filmet is lehet rá feltölteni. A pedagógus szempontjából nézve a mobil: „a tanár meghosszabbított keze”.
A jól sikerült (konferencia)nap végén születésnapi torta várta az alapítvány munkatársait, vendégeit és a résztvevőket. További sikeres éveket!
F. Á.