Gondos, szép kötetben jelent meg a Kézenfogva Alapítvány kiadásában a dr. Halmos Szilvia – dr. Gazsi Adrienn jegyezte Esetjogi tanulmányfüzet, amely a Ne hagyd magad antidiszkriminációs projekt tanulságait összegzi. A programot és a kötet megjelenését három szervezet: a Kézenfogva Alapítvány, az AOSZ és a Szimbiózis Alapítvány közös, nyertes pályázata, tett lehetővé. Az alábbiakban e könyvből közlünk részleteket.
Magyarországon 2003-ban született egy törvény (2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról*, a továbbiakban: Ebktv.), mely lehetőséget ad arra, hogy a fogyatékos személyek és családjaik jogi úton orvosoltathassák az egyenlő bánásmód területén elszenvedett sérelmeiket. A “NE HAGYD MAGAD!” Antidiszkriminációs program (a továbbiakban: NHM program) e törvény végrehajtásának folyamatába illeszkedik. A program kedvezményezettjeit, célcsoportját a következő személyi kör alkotta: értelmi fogyatékos, autista, Asperger-szindrómával élő valamint a súlyos-halmozott fogyatékossággal élő emberek és hozzátartozóik (a továbbiakban: “célcsoport”). E csoportban a társadalom talán legkiszolgáltatottabb, legkitaszítottabb személyei találhatók, akiknek leginkább szükségük van arra, hogy az esélyegyenlőségüket előmozdító jogérvényesítésében segítséget kapjanak. A program gerincét egy országos szinten működő jelzőrendszer alkotta, melyen keresztül a diszkrimináció áldozatai panaszaikat antidiszkriminációs szakértő jogászokhoz juttathatták el, akik különféle jogi eljárások indítását vállalták a bejelentők érdekében. A program további elemei számos más módszerrel, több úton szolgálták ugyanazt a célt: a célcsoporthoz tartozó személyek esélyegyenlőségének megteremtését.
Az esetanyag számokban
A jelzőrendszeren keresztül beérkező esetekről pontos dokumentációt vezettünk. Az esetanyagból folyamatosan statisztikai kimutatásokat készítettünk, amelyek közül a legfontosabbakat a nyilvánosság számára is közzé tesszük.
Az esetfelvételi időszak: 2008. január 7. – 2008. augusztus 31.
A jelzőrendszeren keresztül tehát a jelzésfogadás mintegy 8 hónapja alatt 113 esetérkezett a NHM jogász teamhez. Összehasonlításképpen előzetesen szükséges kiemelni, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság (a továbbiakban: EBH) működésének 3,5 éve alatt kevesebb, mint 40 esetben járt el fogyatékosságra mint védett tulajdonságra alapuló diszkriminációs kérelmek alapján, ebből pedig mindössze 2 olyan eset volt, melyben a NHM program célcsoportját érintette az eset. Ezekhez a számokhoz képest megállapítható, hogy jelzőrendszerünk statisztikái kiemelkedően jó eredményt mutatnak az esetfelvétel tekintetében.
|
28 |
|
55 |
|
9 |
|
10 |
|
11 |
|
36 |
|
22 |
|
11 |
|
3 |
|
25 |
|
14 |
A vonatkozó esetek és a jogász team eljárása D. L. hároméves, Down-kóros, középsúlyos értelmi fogyatékossággal élő kisfiú. A gyermek speciális pelenkát használ, mely háromféle méretben kapható: mini, midi és maxi. A gyógyászati segédeszközökhöz nyújtható ártámogatást egy OEP-tájékoztató határozza meg. A tájékoztató szerint támogatott segédeszköz a mini és maxi pelenka, de a – D. L.-nek megfelelő – midi nem. A felnőttpelenka természetesen nagyon nagy a kisfiú számára. Tudvalevő, hogy a Down-kóros gyermekek általában nagyobb termetűek kortársaiknál, ezért nagyobb arányban érinti őket ez a probléma. A jogász team számára az első feladat az volt, hogy az ártámogatások bonyolult, és kevéssé átlátható rendszerében tájékozódjon. A team ezután levelezésbe fogott az OEP illetékes szervezeti egységének vezetőjével, és felhívta a figyelmét a diszkriminatív normára. Az OEP illetékese – elutasítólag – reagált jelzésünkre: utalt arra, hogy nem rendezhető minden kérdés jogszabályban, a nem szabályozott esetekre rendelkezésre áll a méltányossági kérelem, a szóban forgó szabályozási tárgykör pedig a minisztérium jogalkotási hatáskörébe tartozik. A tárgyalások a kézirat lezárásakor még folyamatban vannak. |
|
19 |
|
17 |
|
33 |
|
6 |
|
2 |
|
6 |
|
4 |
|
3 |
|
26 |
|
4 |
|
7 |
|
15 |
|
10 |
|
9 |
|
3 |
|
10 |
|
52 |
|
1Természetesen minden esetben a diszkrimináció gyanújáról van szó, míg a diszkriminációs tényállás megvalósulását az arra hatáskörrel rendelkező hivatalos szerv meg nem állapította. |
T. település speciális iskolája regionális vonzáskörzetű, jó nevű oktatási intézmény, igen jó elhelyezési körülményekkel. A gyermekek kis létszámú osztályokban tanulnak, tágas tantermekben, felkészült gyógypedagógus gárda segítségével. A fenntartó önkormányzat racionalizálási okokból a település oktatási intézményei körében radikális változtatásokról határoz. A speciális iskola egy másik iskolaépület egy szárnyába kerül, helyébe a helyi zeneiskola költözik. A speciális iskola új épületében helyszűke miatt az előkészítő osztályt megszüntetik, és négy osztályt kettesével összevonnak. A vizes helyiségek állapota nem kielégítő a gyermekek sajátos igényeinek szempontjából. A fenntartó ugyan elvégezte az épületszárny felújítását a lehetőségekhez mérten, de még így is sok kívánnivalót hagy maga után az ingatlan a gyermekek sajátos nevelési igényeinek tekintetében.
A jogász csapat részletes tényfeltárást végzett a szülők, az iskola, a fenntartó önkormányzat körében. Az önkormányzat vonakodott a közérdekű adatoknak minősülő tervek és dokumentáció másolatként való rendelkezésre bocsátásától. A közérdekű igényérvényesítés alapján indult eljárás jelenleg folyamatban van.
Egy édesanya jelezte jogsegélyszolgálatunk felé, hogy a lakóhelyük szerinti megyében nincs arra lehetőség, hogy autista gyermeke a sajátos nevelési igényének megfelelő oktatást biztosító nappali – nem bentlakásos – iskolába járhasson. A szülő panasza szerint a megyében csak bentlakásos intézményben biztosítható gyermeke oktatása, csak a családban történő nevelkedéséről történő lemondás árán. Ők azt szeretnék, ha a gyermek nappali intézménybe járhatna otthonából, nem kerülne bentlakásos intézménybe. A megyében az egyetlen, gyermek fogadására alkalmas, enyhén fogyatékos gyerekek számára oktatást biztosító intézmény nem fogadja a gyermeket. A szomszéd megyében, 20 km-re a lakóhelyüktől lenne egy, a gyermek sajátos nevelési igényének megfelelő oktatást biztosító iskola, de az együttműködés terén vita alakult ki a lakóhely szerinti önkormányzat és a szomszéd megyében lévő önkormányzat között. (Az iskola székhelyéül szolgáló település önkormányzata 45 000 forintot kérne a gyermek lakóhelye szerinti önkormányzatától.) A gyermek lakóhelye szerinti önkormányzat azt tanácsolta az anyának, hogy a gyermek lakóhelyétől 70 km-re lévő megyei autista bentlakásos intézménybe vigye a gyermeket. Ezt a szülők nem szerették volna, mert a gyermek családban való nevelkedését szeretnék biztosítani. A gyermek jogát a saját családi környezetben történő nevelkedéshez a gyermekvédelmi törvény is nevesíti.
A jogász team az eset feltárását követően, azt az álláspontot alakította ki, hogy az esetben nem történt diszkrimináció, ugyanakkor megállapítható, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek oktatása terén kötelezően ellátandó megyei és helyi önkormányzati feladatok útvesztőjében a gyermek mindenképpen hátrányos helyzetbe került. Megvizsgálta az eset jogi vonatkozásait, tájékoztatást kért az oktatási jogok biztosától. A közoktatási törvény és az önkormányzati törvény rendelkezései alapján két helyi önkormányzat, illetve fenntartó a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásával kapcsolatos feladat ellátásában nem állapodhat meg, a sajátos nevelési igényű gyerekek oktatásának megszervezése megyei önkormányzati feladat és hatáskör. Az oktatási jogok biztosa a jogász team megkeresésére a tényfeltárást megerősítő visszajelzést adott telefonon, illetve javasolta hogy a jogász team juttassa el jelzését az illetékes megyei önkormányzathoz. A jogász team kérte a megyei önkormányzatot hogy hatáskörébe tartozó intézkedésével járuljon hozzá a sajátos nevelési igényű kisgyermek oktatását biztosító intézményekkel kapcsolatos probléma megoldásához. A megyei önkormányzat válaszlevelében hivatkozván arra, hogy a megye területén a törvénynek megfelelő kötelezettségét teljesíti azzal, hogy fenntart sajátos nevelési igényű gyerekek fogadására alkalmas intézményt, elhárította a jogász team kérését, legfontosabb érvét pedig – miszerint a gyermek mindenek felett álló értekével ellentétes, ha távol a családjától bentlakásos intézménybe kerül – nem vette figyelembe.
Egy édesanya fordult hozzánk segítségért, aki két autista gyermeket nevel. Az egyikük Z. G. autista kisfiú, aki ebből kifolyólag időnként a megszokottól eltérő módon cselekszik, viselkedik, gyakran elszökik otthonról. Egy alkalommal úgy érkezett haza, hogy valószínűsíthetően egy falubéli személy bántalmazta őt. Az édesanya a gyermek ügyében jelzéssel élt a települési önkormányzat támogató szolgálatához, valamint a gyermekjóléti szolgálatához, de elmondás alapján nem foglalkoztak az ügyével, az atrocitások így nem értek véget. Egy este kiment hozzá egy rendőr, akiről tudják, hogy a feltételezett bántalmazó rokona, és megígértette vele, hogy nem bolygatja az ügyet. “Ne cigánykodjanak.” – így fogalmazott. A gyermekről nem készült látlelet az eset után, de a fejlesztő gyógypedagógus tudja igazolni, hogy állapotában maradandó visszaesés mutatkozik azóta.
A jogász team megvizsgálta bejelentést, és megállapította, hogy a sérelem nem az egyenlő bánásmód követelményét sértő valamely magatartásban áll, hanem egy bántalmazási folyamatban, illetőleg a jelzési és intézkedési kötelezettség elmulasztásában áll, mind a rendőrség, mind a gyermekjóléti szolgálat részéről. A jogász team tájékoztatta az érintettet a történtek fényében az eljárás indítási lehetőségeiről. Segítségképpen egy, a fogyatékos gyermekek alapvető jogait összefoglaló levelet fogalmazott meg számára, amelyet a jogérvényesítés során mindenképpen alkalmazni javasolt. A jogász team célja az volt, hogy arra sarkallja az anyát, hogy jogérvényesítés során határozottabban érveljen gyermeke jogai mellett.
(Az Esetjogi tanulmányfüzet…, valamint a Törvény az egyenlő bánásmódról – könnyen érthető nyelven – kiadvány, mely szintén az NHM folyományaként jelent meg, megrendelhető az AOSZ-nál.
E-mail: info@esoember.hu )