Részletet olvashatnak abból a tanulmányból, melyet az AOSZ megbízásából Kozma Ágnes készített a támogatott életvitel magyarországi modelljének bevezetéséhez.
A támogatott életvitel alapelvei
A támogatott életvitel modellje az 1990-es években alakult ki, válaszként a lakóotthonokkal kapcsolatos kritikákra, amelyek arra hívták föl a figyelmet, hogy a lakóotthonokban is könnyen kialakulnak „intézeti” rutinok, az egyén igényei könnyen alárendelődnek a csoport igényeinek, és nem nyújt valós választási lehetőséget még a mindennapi életvitel kérdéseiben sem. (Például nincs lehetőség a lakótársak megválasztására, jellemzőek a csoportos szabadidős programok stb.). A modell elsőként az USA-ban és az Egyesült Királyságban jelent meg. Nagyjából egy időben Kinsella (1993) és Klein(1994) fogalmazták meg a támogatott lakhatás alapelveit.
Kinsella szerint a támogatott lakhatás/életvitel öt alapelven nyugszik:
– A lakhatás és a mindennapi életvitel támogatásának különválasztása.Ahelyett, hogy az érintettek kész „csomagban” kapnák a bentlakásos ellátást, a támogatott életvitel a lakhatás és a segítői szolgáltatás különböző formáinak rugalmas kombinációját alkalmazza.
– Személyközpontú, kerüli a csoportos megoldásokat. Cél, hogy az egyén olyan támogatást kapjon, ami teljes egészében a szükségleteihez és elvárásaihoz illeszkedik.
– Mindenki számára elérhető. Nem lehet kizárni senkit a támogatott életvitelből azért, mert súlyosan fogyatékos vagy egyéb problémai vannak.
– Az érintettek a saját életük irányítóivá válhatnak a passzív és sok esetben kiszolgáltatott ellátotti státusz helyett.
– Az érintettek személyes kapcsolatainak a támogatása és erősítése. A támogatott lakhatás megtervezése az egyén létező kapcsolatrendszeréből indul ki (család, barátok, rokonság), és ez alapján tervezi meg a szolgáltatást, szemben a hagyományos bentlakásos ellátásokkal, amelyekben a lakóknak kész rutinhoz kell alkalmazkodnia.
Klein is hasonló alapelveket fogalmazott meg1:
– Egyénre szabott.
A lakhatás és a segítői támogatás is az egyén szükségleteihez és kívánságaihoz igazodik.
– A lakhatás és a segítői támogatás elválasztása.
Az egyén a saját otthonában – amelynek tulajdonosa, bérlője, társbérlője, albérlője – veszi igénybe a szolgáltatást, amelynek tartalmába beleszólással rendelkezik.
– Mindenki alkalmas a támogatott lakhatás igénybe vételére.
Senkit nem lehet elutasítani fogyatékossága súlyossága miatt.
– Előre tervez a jövővel kapcsolatban.
Lakhatás és támogatás az egyén elvárásaihoz és igényeihez igazodnak, és ezek idővel változhatnak, amire érdemes időben felkészülni.
– Épít a személyes kapcsolatokra.
A támogatott életvitel épít az egyén természetes kapcsolati hálójára és megerősíti azt.
– Rugalmas segítségnyújtás.
A mindennapi életvitelhez nyújtott segítség az egyén szükségleteihez illeszkedik. Annyit szolgáltat, amennyire az egyénnek szüksége van; se többet, se kevesebbet.
– Használja a modern technológiákat.
A támogatott lakhatás során ki lehet használni azokat az adaptív és egyéb technológiákat, amelyek növelik az egyén önállóságát és függetlenségét.
– Az egyén képességeit állítja a középpontba.
A támogatott életvitel épít az egyén meglévő képességeire, és lehetőséget teremt az önálló életvitelhez szükséges új készségek elsajátítására.
Összefoglalva: a támogatott életvitel nem a lakóotthoni ellátás egyik változata. A „hagyományos” tartós bentlakást nyújtó ellátásokhoz képest radikálisan másmilyen megközelítésre épül. Új paradigmát jelent a fogyatékos és az autista emberek támogatásában, alapvetően újszerű szemléletmódot követel meg. Gyakorlati szempontból a támogatott életvitel két fő elemből épül föl: a lakhatás megoldása saját tulajdonú vagy bérelt ingatlanban, valamint a mindennapi életvitel fenntartásához nyújtott segítség.
A támogatott életvitel NEM (feltétlenül) jelenti azt:
– hogy a fogyatékos ember egyedül, saját tulajdonú lakásban lakik. Támogatott lakhatás biztosítható bérelt ingatlanban is, amelyet többen bérelnek. De feltétlenül jellemző a kisléptékű lakhatás, vagyis maximum 1-3 fő együttélése.
– hogy a segítő jelenléte korlátozott. A támogatott életvitelt igénybe vehetik súlyosan fogyatékos emberek, illetve azok is, akik komplex problémáik miatt nem tudnak nagyobb közösségbe beilleszkedni.
***
A támogatott életvitel standardjai
A REACH standardokat egy angliai szervezet dolgozta ki azzal a céllal, hogy segítse a támogatott életvitel-szolgáltatást nyújtó szervezeteket annak eldöntésében, hogy az általuk nyújtott szolgáltatás megfelel-e a modell alapelveinek, illetve, hogy eszközt adjon a minőségfejlesztéshez.[1]
A 11 standard, a felhasználók számára könnyen érthető nyelven fogalmazza meg, hogy mit várhatnak el a támogatott életviteltől (a fordítás nem könnyen érthető nyelven készült, csak illusztrációképpen mutatom be a standardokat).
1. Én döntöm el, hogy kivel élek együtt. Ha akarok, élhetek egyedül.
2. Beleszólásom van abba, hogy hol élek. Nem kell olyan helyen laknom, ahol nem szeretek élni.
3. A saját otthonomban élek, ami az enyém vagy amit bérelek.
4. Beleszólásom van abba, hogy milyen segítséget kapok. Én dönthetem el, hogy miben és mennyit segít nekem a segítő.
5. Beleszólásom van abba, hogy kik a segítőim. Ha valakivel elégedetlen vagyok, választhatok mást.
6. A segítőim értenek a feladatukhoz, és elégedett vagyok velük.
7. Én döntöm el, hogy kikkel barátkozom, és segítséget kapok ahhoz, hogy új barátokat szerezzek, és a számomra fontos emberekkel tartani tudjam a kapcsolatot.
8. Segítséget kapok ahhoz, hogy eldönthessem, hogyan élhetek egészségesen, és hogyan lehetek biztonságban.
9. Én döntöm el, hogyan töltöm a szabadidőmet, és milyen szolgáltatásokat veszek igénybe, például képzés, munkavállalás, sport, hobbik stb.
10. Ugyanolyan jogaim és kötelességeim vannak, mint a többi állampolgárnak. Segítségek kapok ahhoz, hogy megértsem a jogaimat és kötelezettségeimet, beleértve a lakhatással és a segítői szolgáltatás igénybe vételével kapcsolatos jogaimat és kötelességeimet is.
11. Lehetőségem van változtatni az életemen. Rendszeresen megkérdezik tőlem, hogy elégedett vagyok-e, vagy szeretném-e, ha valami megváltozna. Ha igen, akkor ebben segítenek nekem.
(Forrás: REACH Standards in Community Living (Paradigm, UK, 2007)
Kozma Ágnes
szociálpolitikus
[1] További információ található itt: http://www.paradigm-uk.org/articles/Reach__Standards_in_Supported_Living/52/43.aspx