Cudar hidegben érkeztünk Békéscsabára, de erről nem a szervezők, az Aut-Pont Alapítvány munkatársai tehettek. Ami rajtuk állt, az minden rendben volt. Ritkán kapnak ilyen részletes dokumentációt egy konferencia résztvevői. Az sem olyan gyakran fordul elő, hogy nem kell fizetni az étkezésért, a szállásért. Márpedig itt a legtöbb jelentkezőnek nem kellett, mert még erre is nyertek pályázati pénzt a békéscsabaiak. Lisszabonba is pályázati pénzen utaztak, hogy az autizmus konferencián résztvevőiként elhozzák hozzánk a nagyvilág híreit.
Békéscsaba alpolgármestere, Velkey Gábor megnyitó szavai után vette kezdetét az ” Elmondom hát mindenkinek” (Karinthy Frigyes) elnevezésű konferencia. Szántó Tamás beszélt a tanácskozásról és céljáról: elmondani mindenkinek, mit is hallottak Lisszabonban, hiszen a Phare-pályázat pénze, ami lehetővé tette, hogy négy ember kiutazhasson, kapcsolatokat építsen, erre is kötelezte őket.
Mielőtt meghallgattuk volna a lisszaboni beszámolókat, két minisztériumi meghívott számolt be a náluk folyó munkáról. Horváth Péte r a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium főtanácsosa vissza- és előre tekintett. Az előretekintéshez persze pénz kell egy olyan tárcánál, ahol a foglalkoztatásról van szó. Ráadásul egy olyan foglalkoztatásról, melyet gyökeresen át szeretnének alakítani, az eu-s normáknak megfelelően. (Időközben az erről szóló minisztériumi anyag fölkerült a tárca honlapjára: l. a Vitairat a munkavégzésről – integráltan vagy szegregáltan című cikket.) Ami jó, hogy a tárca kiemelten támogatja az autista majorságokat, a Fogyatékosok Esélye Közalapítvánnyal ( www.ofa.hu ) megállapodást kötöttek, 150 milliót szánnak erre. Érdemes tehát keresgélni a neten, hogy a megfelelő pályázatokra rábukkanjanak az érintettek, például a Nemzeti fejlesztési program honlapján: www.nft.hu
Még egy fontos dologról szólt Horváth Péter: a fogyatékos emberek, ha elvesztették munkájukat, regisztráltassák magukat a munkaügyi hivatalokban. Ennek alapján lehetne tudni, hányan várnak munkára, milyen segítséget igényelnek. Azt is elmondta, hogy vannak már olyan RC-k rehabilitációs információs centrumok, amelyeket a fogyatékos emberek igényei szerint alakítottak ki, és a munkatársak ez irányú képzéssel, tapasztalattal is rendelkeznek.
Kovács Zsuzsa, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium munkatársa nehezebb helyzetben volt, mint az előtte szóló. Egy olyan tervet kellett ismertetnie, ami pénz nélkül nem működik. (Ráadásul a konferencia időpontjában még csak 5 millárdos megszorításról szóltak a hírek az ESZCSM-nél. Mire a sajtó elé állt a tárca első embere, Kökény Mihály, ez majd 10 milliárdra nőtt.) Kovács Zsuzsa 25 milliós elvonásról beszélt, igaz ez csak autizmus ügyét érintette: 10 milliót szántak volna a lakóotthoni pályázatoknál megkívánt önrészre, 15 millió szakemberek továbbképzésére – ez az év elején megvolt papíron, aztán visszavonták, vagy tán úgy pontosabb, hogy oda sem adták. (Kökény Mihály arra az újságírói kérdésre: Érintik-e a megszorító intézkedések a fogyatékosokat? – nemmel válaszolt.)
Őszi Tamásné ( Autizmus Alapítvány) olyan közoktatási hiányosságokról beszélt, amelyeknek megszűntetéséhez pénz (is) kell. A jelen helyzet nem éppen arról szól, hogy kibővítenék például a képzési kötelezettek órakeretét. A jogszabályi háttér korszerű, de a gyakorlat mást mutat, hiányoznak a tárgyi, személyi feltételek – summázta a magyarországi helyzetet Őszi Tamásné.
Két szülő, két szakember: ez a “vegyes páros” utazott Liszabonba az Autism-Europe 7. konferenciájára. Szántóné Csefkó Mónika előadásának címe: Az autizmussal élő emberek viselkedésének és érzelmeinek alaposabb megértése személyes beszámolók tükrében . Mónika négy előadást ismertetett: 1. felnőtt autista nő a saját állapotáról; 2. az érzések azonosítása, felismerése (egy anya beszámolója saját gyermekéről); 3. szülő és szakember kapcsolata, együttműködése (egy anya beszámolója, aki egyúttal a belga szülőszervezet vezetője); 4. autista gyerekek testvérei (testvérprogram). (Szántó Tamásnak ajánlottam, hogy az alapítvány honlapjára tegyék föl a konferencia előadásait, hiszen akkor maradéktalanul eleget tudnak tenni a pályázatban kiírtaknak. Jó ötletnek tartotta. Mikor ezt kopogom február 29-én, még nem találtam fenn az elhangzottakat.)
Ros Blackburn 34 éves angol autista nő sajátmagáról beszélt, arról, hogyan tanulja meg az érzéseket, hogyan figyeli mások viselkedését, hogy alkalmazkodni tudjon. Saját történetét, megfigyeléseit azért mondja el, hogy segítsen másoknak, hogy megismerjék az autisták világát. “Logikusan logikátlan állapot”-nak jellemezte az autizmust, amiben a kontroll, a rend és a struktúra fontos szerepet játszik.
A testvérekről szóló előadásból ilyen címszavakat jegyeztem föl: bizalom, nyílt kommunikáció, motiváció, valamint vizsgálat: ebben az kérdezték, mi minden zavarja az autista egészséges testvérét: a kiszámíthatatlan viselkedés; fél tőle; a külvilág reakciója; a bűntudat (lehet, hogy miattam van rosszul?); kevesebb figyelem jut neki, de a felelőssége nagyobb. Megszívlelendő jó tanácsok: nyíltan beszélni az egészséges testvérrel az autizmusról, valamint a szülők szenteljenek több figyelmet ép gyerek(ik)nek.
Prekop Csilla ismertette azt az előadást és a könyvet, amelyet magyarra is lefordítanak, bírva a szerző engedélyét. Elöljáróban leszögezte: nincs mit szégyenkeznünk,: ismerjük és alkalmazzuk azokat a módszereket, amelyekkel az autisták képezhetők. Ez már a negyedik konferencia, amire elment, és jó volt látni, hallani, hogy Balázs Annának (Autizmus Alapítvány) köszönhetően a legfontosabb csapást találtuk meg. Olga Bogdasina előadásáról beszélt (az ö könyvét olvashatjuk majd magyarul is), ? pillanatnyilag vendégtanár a birminghami egyetemen, amúgy az Ukrán Autista Szövetség elnöke, és 25 éves autista fiú édesanyja. Kutatási területe az érzékelés, észlelés és a kommunikáció sajátosságai. Könyvében is e területekről szól. Érdekes előadás volt, és a könyv bizonyára hozzásegít ahhoz, hogy jobban megértsük az autisták világát.
A tudósító nem mer arra vállalkozni, hogy Csilla könyv- és előadás ismertetőjét visszaadja. Csak meg tudja ismételni, amit jó néhány sorral feljebb írt: reméli, hogy a konferencia előadásai felkerülnek az alapítvány honlapjára. Inkább lemásol egy kis részt, abból a nyomtatott ismertetőből, amelyet dokumentációként az előadásokról (is) kapott: “Előadása és kiadott könyve összefoglalja az autizmus jellemző, egyénenként eltérő, gyermeket és környezetét gyakran zavaró jelenségeket, melyek: azonosíthatóak, mérhetőek, dokumentálhatóak.”
Csepregi András (pszichológus, gyógypedagógus), aki szintén kint járt Lisszabonban, a társas viselkedési zavarok pszichológiai hátteréről beszélt, Hankó Mihály szülő pedig a Szülői és társadalmi szerepvállalás az autizmussal élők ellátásában címmel számolt be kint szerzett tapasztalatairól.
A második napon, amin sajnos a tudósító már nem lehetett ott, a résztvevők megnézték az Aut-Pont “otthonát” (jó neve van: AUT-KÖZ-PONT) és a Vandháti úti iskolát meg a fejlesztő központot, valamint az előző napon hallottakat két szekcióban megbeszélték, továbbgondolták, és végül közösen elfogadtak egy nyilatkozatot, melyet a döntéshozóknak juttattak el.
F. Á.