Egymillió aláírás a törvényért

Az EDF, az Európai Fogyatékosügyi Fórum még az év elején hirdette meg az egymillió aláírás összegyűjtését az Unió 27 országából. A célt, amelyért nem csak a fogyatékos emberek aláírását és ezzel egyetértését várták, az EDF így fogalmazta meg: 

“Mi, fogyatékossággal élő európaiak felszólítjuk az EU-t, a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy a civil társadalom valamennyi szereplőjével szoros együttműködésben végleg száműzze a hátrányos megkülönböztetést az európai történelem évkönyveibe!” 

Ez annyit jelent, hogy az Európai Parlament törvényben rögzítse a fogyatékossággal élő emberek jogait. Ez a törvény 50 millió uniós állampolgár életére lenne hatással.

Minden országnak meghatározott számú aláírást kellett összegyűjtenie, amiből mi, magyarok derekasan kivettük a részünket: a 25 ezer aláírás helyett 75 ezret vittünk Brüsszelbe. A vittünk szó azt a hatvan embert takarja, akik a Fogyatékos Emberek Szövetségének Tanácsa (FESZT) szervezte közös buszos utazáson a különböző fogyatékos szervezeteket képviselték. 

Az, hogy ennyi ember Brüsszelbe utazhatott, a mi európai parlamenti képviselőinknek köszönhető, hiszen utazásunk költségeit az MSZP, a FIDESZ és az SZDSZ képviselői állták. Bejutottunk az Európai Parlament épületébe is, ami kívül csupa üveg, mint egy irodaház, belül a berendezés pedig puritán, minden cicomától mentes. Gál Kinga (FIDESZ) és Kósáné Kovács Magda (MSZP) beszélgetett velünk, s az SZDSZ-t is képviselő Polner Gergely (az Információs Főigazgatóság Látogatói és szemináriumi osztályának munkatársa) pedig az Unió felépítését, a parlamentben folyó munkát ismertette, majd elkalauzolt minket az ülésterembe is. 

Ezek után átvágva egy parkon megérkeztünk az EDF által szervezett ünnepélyes díjátadó ünnepségre, a Schuman* térre, ahol a több mint egymillió aláírást október 4-én, ünnepélyes keretek között átadták az Európai Parlament elnökének: Hans-Gert Pötteringnek. 

Brüsszel ugyan akadálymentes – a járdaszélek le vannak törve a belvárosban, ahol mi mozogtunk -, viszont tele van macskakövekkel, emelkedőkkel, és ez bizony időnként próbára tette a kerekes székkel közlekedőket. Mire megérkeztünk, már nagyjából megtelt a tér (több mint 2000-en voltunk), egy, már soha meg nem tudott nevű zenekar játszott, gólyalábon járó férfiak, sőt egy nő is, járt-kelt a tömegben, nemzeti zászlók lengtek, tudatva mindenkivel, mely ország küldöttei ők. A zenét beszédek követték, majd megint zene szólt. Csak néhány azok közül, akik ott voltak és szóltak az egybegyűltekhez: Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke, Jannis Vardakastanis, az EDF elnöke, Richard Howitt, az Európai Parlament Fogyatékosügyi Interparlamentáris Csoportjának vezetője. És aki nem volt ott, holott ígérte, hogy jön, és ki sem mentette magát: José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke. Szólt is a fütty a téren harsányan, amikor a műsorvezető felszólította a kampányolókat, hogy nemtetszésüknek adjanak hangot.

Bár az egymillió aláírást jelképező lufik szélnek eresztésével véget ért az ünnepség, az aláírásgyűjtés folytatódik. A www.1million4disability.eu/ honalap nemcsak az eddig összegyűjtött aláírásokat számát rögzíti – most, mikor e sorokat kopogom a számítógépen (december 5-én) éppen 1 289 358 van -, hanem várja is az újabbakat, az “Act today for a better tomorrow” (Tégy ma, hogy a holnap jobb legyen!) jelszóval fogadva a látogatót. Jó lenne, ha a magyar média is az akció mellé állna. Hazaérve meglepetve láttam, hogy a mi, hírre éhes újságíróink ingerküszöbét ez az esemény nem törte át. Igaz, azt nem tudom, hogy a szervezők értesítették-e erről legalább a nagyobbakat, de ha nem tévedek, brüsszeli tudósítónk van. Nem is egy.

Sem nekünk, sem az ott lévőknek nincsenek illúziói: tudjuk, hogy hosszú lesz még az út addig, amíg az Európai Parlament törvényben és minden uniós államra nézve kötelezően szabályozza a fogyatékossággal élő emberek jogait. De valahol el kell kezdeni, és az első lépéseket megtettük.

F. Á.

* Robert Schuman (1886-1963) jogász, politikus, 1948 és 1952 között francia külügyminiszter, az európai egység egyik atyja, 1958-1960 között az Európai Parlament elnöke.