Fáradhatatlan vezetőnk segítségével néhányunknak arra is lehetősége nyílt, hogy látogatást tegyünk egy diagnosztikai intézményben. Nem specifikus autizmusdiagnosztikai központban jártunk, az autizmusdiagnosztika szerves része egy nagy fővárosi kórház
gyermek-fejlődésneurológiai egységének. Megtisztelő volt számunkra, hogy érkezésünk hírére a főorvosasszony összehívta a diagnosztikus team résztvevőit, az osztályon dolgozó gyógypedagógusokat, pszichológusokat, az osztályvezető nővért, és jelen voltak az intézményben tanuló hallgatók is.
A diagnosztikus munka szemlélete, a diagnosztikus folyamat lényegében nem tér el a specifikus intézmények itthoni gyakorlatától. A folyamat egyes elemeire azonban lényegesen több idő jut a hazai gyakorlattal összehasonlítva. Külön alkalommal találkozik a részletes fejlődési anamnézist felvevő orvos vagy pszichológus a családdal, majd több alkalommal zajlik a gyermek megfigyelése, informális és formális vizsgálata. Minden esetben megtörténik a gyermek rutin orvosi, neurológiai vizsgálata is, amelyet csak célzottan, a tünetektől, vizsgálattól függően egészítenek ki orvosi, laboratóriumi, eszközös vizsgálatokkal.Elgondolkodtató és a hazai gyakorlatra nézve megfontolandó információ volt, hogy a team orvosi részében elsősorban gyermekorvosok és gyermekneurológusok vesznek részt. Miközben a hazai gyakorlatban kizárólag a gyermekpszichiátriai diagnózis elfogadott, ebben a diagnosztikai egységben – és jellemzően a portugál gyakorlatban – csak speciális gyermekpszichiátriai nehézségek, differenciáldiagnosztikai kérdések és gyógyszeres kezelés esetén vesz részt gyermekpszichiáter a teamben.