Hetven szervezetet foglal magában az ÉTA, az Értelmi Sérülteket SzolgálóTársadalmi Szervezetek és Alapitványok Országos Szövetsége, mely március 1-2-án tartotta első országos konferenciáját. Ennek érdekessége, hogy az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karával közösen rendezték. Eddig ugyanis a hasonló rendezvényekből valahogy kimaradtak a gyógypedagógusok, holott ők “hivatalból” segitők. Egy ilyen konferenciáról nem maradhatnak távol a külföldi vendégek sem a maguk több évtizedes tapasztalatával, és a tiz év alatt megtapasztalt segiteni akarásukkal. Itt volt tehát az osztrák Lebenshilfe vezetője,Maria Bruckmüller, Egon Meesters, a németországi (bajor) Lebenshilfe alapitója, vezetője és Martin de Vries Hollandiából.
Eljöttek a magyar kormány képviselői is, és mindegyik a maga szakterületének megfelelően beszámolt az eredményekről. Kár, hogy csak arra a rövid időre jöttek, mig az előadásuk tartott. Kérdés bőven lett volna hozzájuk. Például Tállai Andrástól, a pénzügyminisztérium politikai államtitkárától többen megkérdeztük volna, hogy az állami pénzeket, támogatásokat milyen kritériumok alapján osztják szét. Sokat keveselltük az értelmi fogyatékosoknak juttatott 73 milliót (ha pontosan emlékszem) és sokalltuk azAutizmus Alapitványnak juttatott 40-43 milliót. A Szociális és Családügyi Minisztériumállamtitkára Szemkeő Judit azon sajálkozott, hogy az új információk nem jutnak el az érintettekhez, noha a SZOCSA mindenféle tájékoztató füzetet készit (van belőlük a budapesti Arany János utcában, csak el kell utazni értük az ország másik szegletéből – F.Á.), ezen változtatni szeretnének. Nagy pr-munka nem kellene a változtatáshoz, elegendő lenne, ha minden tájékoztatóból ott lógna egy-egy a háziorvosnál, a gyermekorvosi rendelőkben stb., tehát ott, ahol az érintettek minden bizonnyal megfordulnak.
Maria Bruckmüller olvasta föl az Inclusion Europe (Brüsszel, Európai Unió) nevű szervezet irásos üzenetét, amelyben az Unió által 1996-ban elfogadott esélyegyenlőségi törvény tavaly elfogadott kiegészitését ismertette. Nevezetesen:
1. a foglalkoztatási lehetőségek legyenek az épekével egyenlőek;
2. a szociális esélyegyenlőség megteremtése, izoláció megszüntetése
3. diszkrimináció megszüntetése
4. az általános életlehetőségek, beilleszkedés, mint az egészségeseknél
Ennek megvalósitására a szervezet akciótervet dolgozott ki.
Minden előadót nem tudunk fölsorolni, de megszivlelendő az, amit Szekeres Tiborné azÖsszefogás Ipari Szövetkezet elnöke mondott: Csak a profin elkészített termék eladható. (Ezt egyébként Matin de Vries is megerősitette, aki a szponzoráció kérdésével foglalkozott.) A sérült embert azon a területen kell foglalkoztatni, amihez ért, amiben örömét leli.
Szép filmet mutatott be Kissné Haffner Éva a gyógypedagógiai főiskola gyakorló óvodájának vezetője, a náluk folyó munkáról. (az óvodát a hirek szerint a megszüntetés veszélye fenyegeti, mióta a kar az ELTE-hez tartozik. Reméljük, ilyen döntés nem születik. Évtizedes jól végzett szakmai munka menne kárba.)
A
Kézenfogva Alapitvány Fészek programjáról Váradi Ildikó számolt be. A holland segitséggel indított program célja: lakóotthonok létesitése értelmi fogyatékosoknak. A támogatást pályáztatás útján lehet elnyerni. Eddig 54 lakóotthon épitéséhez járultak hozzá különböző mértékben. Képzést inditottak a lakóotthonok vezetőinek is, megalapozva ezzel az ott folyó munka jó szinvonalát.
Érdekes volt dr. Vekerdy Zsuzsa (SOFT Alapitvány, Debrecen) előadása is, amelyben egy újfajta gondoskodási rendszert mutatott be, ami egyszerre kínál napi szolgáltatást és hosszú távú, életbiztositási alapokon nyugvó gondoskodást a sérült gyereknek. Terveik között szerepel például lakóotthonok épitése, a sérültek foglalkoztatása. Akit érdekel azSPB GR (ez a program rövídités, melyet egyébként le is védettek), az a nappali órákban hivja a (06-52) 525-500-as telefonszámot.
A második napon több csoportra oszlottak a résztvevők: különféle intézménybe látogattak. Engem a lakóotthonok érdekeltek, ezért a piliscsabai Summa Vitae Alapitványlakóotthonát néztem meg. Sokan voltunk kiváncsiak a szép épületre, a mézeskalács készitő műhelyre, az otthon lakóival egy fedél alatt lévő kollégiumra – a Pázmány Péter egyetem hallgatói laknak a tetőtérben. Ezért fizetnek is, és legalább heti egy órában részt vesznek az otthon életében. (Egyszer érdemes lenne megírni az autista lakóotthonok megépitésének történeteit az Esőemberben. Tanulságos lenne, és talán sok buktatótól mentené meg azokat, aki csak most vágják ilyen nagy fába a fejszéjüket.)
Délutánra kevesen maradtunk, de a szekcióüléseken érdekes beszélgetések folytak a látottakról, s a különféle ajánlások, melyeket a résztvevők megfogalmaztak, adnak majd munkát az ETA-nak, hiszen ezeket a szakhatóságoknál, minisztériumoknál kell kijárni. Szóval lesz munka bőven a következő konferenciáig.
F.Á.