Nem először adunk hírt arról az ENSZ egyezményről, amely a fogyatékos emberek jogait szabályozza. A civil szervezetek nagy áttörésként értékelték, hogy hazánk másodikként írta alá az egyezményt (2006. december), és a ratifikálás (a parlament általi elfogadás) is hamar megtörtént. 2008 májusától már kötelező erővel életbe is lépett.
Hogy az egyezményben foglaltakból mennyit sikerült végrehajtani, arról ez év májusában jelentést kellett volna tennie az egyezményt elfogadó kormányoknak. Egyiké sem készült el.
A magyar kormány jelentése helyett elkészült a civilszervezeteké, amelyek már tavaly megalakították – külföldi, főleg amerikai mintára – a Magyar Fogyatékosügyi Caucust. (Caucus angol/amerikai; jelentése: választási gyűlés, átvitt értelemben pedig olyan civil csoportosulás, amely a kormányzati szervek tevékenységét vizsgálja, vagy/és tiltakozik valamely intézkedése ellen.) A magyar caucus tagjai: Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ), Központ a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány (MDAC), MEOSZ, AOSZ, FESZT, Csupaszívek Társasága, Lélek-Hang Egyesület, ÉFOÉSZ, TASZ és az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és hivatala. Vizsgálatuk eredményét, az árnyékjelentést, sajtótájékoztató és konferencia keretében tárták a nyilvánosság elé.
Örömünnep sok kritikával
Gombos Gábor, fizikus, az MDAC vezetője, az egyezményt megfogalmazó tárgyalócsoport magyar tagja, örömünnepnek nevezte a napot, annak ellenére, hogy szinte semmit nem hajtott végre a kormány az egyezményben foglaltakból. Örömünnepnek azért nevezte, mert elkészült a jelentés, ami nemcsak kézzelfoghatóan, könyvformában lapozgatható, hanem az interneten is elérhető:http://www.mdac.info/files/CRPD_alternative_report_hu_2010.pdf. A jelentést csak akkor öntötték formába, és tartották elfogadhatónak, ha megállapításaival a Caucus minden tagja egyetértett. Az is öröm, hogy a fogyatékos emberek már tudják, vannak jogaik, amelyekre hivatkozhatnak, s ha kell Strasbourgig is elmehetnek az igazukért: az alázatos állampolgárok kiegyenesedhettek, felemelhették a fejüket.
Az persze nem ad örömre okot, hogy alig van olyan terület, amelyre azt lehetne mondani: megfelel az egyezmény szellemének. Az egyezmény tükrében a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998-as, XXVI. törvény is elavult mind a fogyatékosság definíciójában, mind szemléletében. A készítők bíznak abban, hogy a kormány komolyan veszi jelentésüket, amelynek címe: Fogyatékos személyek jogai vagy fogyatékos jogok? Úgy gondolták, nem elég csak a hiányosságokat sorolni, hanem javaslatokat, ajánlásokat is tettek a kormánynak a teendőkkel kapcsolatban azoktatás, a választójog, a foglalkoztatás és munkavállalás, az önálló életvitel, a közösségbe való befogadás, illetve a hozzáférhetőség területén.
Be nem tartott jogszabályok
A fentieken kívül számos olyan pontja van az ENSZ egyezménynek, amelyeket nem tart be a magyar állam. Hogy melyek ezek a hiányosságok, mulasztások? Például az, amit Gombos Gábor mondott, aki maga is pszichiátriai fogyatékossággal élő személy, hogy a fogyatékos személyek definíciója más hazánkban, mint amit az egyezmény meghatároz. Mint mondta: a magyar szabályozás egyértelműen kirekesztő, a pszichiátriai betegek nálunk nem tartoznak a fogyatékos személyek csoportjába. Mulasztás, hogy még mindig vannak nagy intézmények, amelyek közül nem egyet, még az utóbbi időkben is, uniós pénzekkel felújítottak, ahelyett, hogy az ott élőket emberi léptékű otthonokba (lakóotthon, támogatott lakhatás) költöztették volna. A munkanélküliség is nagyobb a fogyatékos emberek körében: a 600 ezresre becsült fogyatékos populációnak kb. 10 százaléka dolgozik. Hogy ne így legyen, az oktatásban is változásnak kell bekövetkeznie. De a legnagyobb hiányosságnak a kizáró gondokság fennmaradását tartja a jelentés, ami az értelemi fogyatékos embereket és a pszichiátriai fogyatékossággal élőket megfosztja az emberi méltóságtól, és „ketrecbe zárja” őket. A majdnem elfogadott új Polgári törvénykönyvben (Ptk.) szerepelt már ennek eltörlése, és helyette a támogatott döntéshozatal bevezetése. (Mint ismeretes az Alkotmánybíróság döntött úgy, hogy nem léphet életbe az új Ptk.)
A nőkről és az autista gyerekekről
A jelentés kitért a nők helyzetére, amiről általában nem beszélünk, holott ők csakúgy, mint a gyerekek kétszeresen hátrányban vannak. A Caucus azt ajánlja, hogy legyen országos kutatás, mely felméri az igényeket, s ennek alapján, az egyezmény szellemében, készüljön országos cselekvési terv a nők helyzetének javítására.
Külön fejezet foglalkozik a könyvben (7. cikk) a fogyatékossággal élő gyermekekkel, amelyet Vályi Réka, az AOSZ munkatársa írt, és a konferencián is ennek főbb megállapításait ismertette. Jogszabályaink vannak a gyermekek jogaival kapcsolatban, vannak területek, ahol eredményeket is értünk el, mégis számos esetben jogsérelmet szenvednek a fogyatékos gyermekek. Ezek a területek: 1. korai intervenció hiánya; 2 elkülönítés az oktatási rendszerben; 3. nagy létszámú intézmények megléte; 4. igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés hiánya. Az külön fájó, hogy az autista gyermekek 2-3 évvel később kapnak diagnózist, mint az Európai Unió más országaiban élők. És az oktatáshoz való hozzáférésük is rosszabb, mint más fogyatékossági csoportnak.
Az ENSZ gyermekjogi egyezményének betartását vizsgáló Gyermekjogi Bizottság megállapításai egyáltalán nem hízelgőek Magyarországra nézve: túl soknak találják a helyettesítő (állami) gondoskodásba vett fiatalt, akik között sok a fogyatékossággal élő, sokan kerülnek közülük intézménybe. A Caucus javaslata a prevencióra helyezi a fő hangsúlyt, és a fogyatékosok gyermekkel kapcsolatban pedig azt tartja fontosnak, hogy az ő speciális igényeiket is ismerjék el a döntéshozók.
A jelentés elolvasható Központ a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány (MDAC) honlapján:
http://www.mdac.info/files/CRPD_alternative_report_hu_2010.pdf
F. Á.
Fogyatékos személyek jogai vagy fogyatékos jogok? – A Magyar Caucus párhuzamos jelentése az ENSZ egyezményről. Felelős kiadók: SINOSZ, MDAC, FESZT, Budapest, 2010.