Kokas Klárát szeretik a tanítványai. És nem csak a zenészek. Október 10-én mindazok, akik szeretik őt, megint tartottak egy születésnapi ünnepséget a Zeneakadémia kistermében az idén 80 éves Kokas Klárának (az első születésnapi „buli” áprilisban volt).
Tele volt a kisterem, és állandóan hullámzott, hiszen az ünneplés reggel tíztől késő délutánig tartott, és tartott volna még tovább is, ha nem kérnek meg minket, hogy az esti hangversenyre elő kell készíteni a termet. A passzív (befogadó) vendégeken kívül ott voltak Kokas Kláramunkásságának, emberségének méltatói is: Poszler György, Vekerdy Tamás, Hollós Máté, Bagdy Emőke, hogy csak néhányat említsek. És ott voltak a zenészek, akik Kokas Klárának játszottak, aki korát meghazudtolva mindenkihez felszaladt a színpadra, hogy öleléssel köszönje meg a méltató, kedves szavakat, vagy a kiválóan előadott zenedarabot.
A kívülálló számára a nap zárása, a búcsú volt a legérdekesebb, amikor icipici ízelítőt kapott a Kokas-módszerből. Kokas Klára mindenkit fölhívott a színpadra, és ott, egy-egy mindenki által ismert népdalra kört formáltunk, mozogtunk, énekeltünk, hajladoztunk, improvizáltunk – kinek hogy tetszett – az egy kör ketté vált, aztán hárommá tekeredett, végül ismét egyesült a három. S mindebből nem káosz lett, hanem valami magával ragadó, eufórikus érzés, hogy egyek vagyunk, itt vagyunk, örülünk egymásnak, és örülünk, hogy megértük ezt a napot. Néhányan az ének alatt a könnyeiket törülgették, s mikor megkérdeztem, miért e sírás, egy tanárnő (nem zenetanár), akivel már a nap folyamán többször beszélgettem, azt mondta: „Ó, ez nem meglepő. Életemben nem sírtam annyit, mint Klára óráin, és életemben annyit nem tanultam magamról, mint nála.” Kokas Klára honlapján tőle olvasható ezek a sorok (http://www.kokas.hu/tanfolyam/tanfolyamosok_irtak.html):
„A hétvégi (kezdő) tanfolyam hatása alatt vagyok most is. Ha nekem, akinek a családi élete rendben van (két egészséges gyerek, megértő, támogató férj, szülők), ennyi segítséget és örömet adott a közös éneklés, zenehallgatás, mennyit nyújthat azoknak, akik valóban elesettek a szó minden értelmében, akik valóban támogatásra szorulnak? Csodálatos élmény volt, és önismereti tanfolyam is: miért akartam azt a történetet eltáncolni, hogy egy szirmát bontogató rózsa vagyok, aki közben tüskéket növeszt, a többiek felé bontogatja, illatát nyújtja: fogadjatok el így is engem?
Sok átgondolnivalóm van májusig!”
Megkérdeztem Kokas Klárát: jelentkezett-e nála olyan tanár/segítő/szülő stb., aki autistákkal foglalkozik. Kicsit szomorúan mondta: Nem. Pedig ő nagyon szívesen látná őket tanfolyamain, hiszen a zene olyan ajtókat nyithatna ki (feltehetőleg) az autizmussal élő gyerekek lelkében, amelyek az emberi beszédre zárva maradnak. Hogy milyen módszerrel dolgozik Kokas Klára? Egy vele készült beszélgetésben ezt mondja
– Mit választhatsz módszeredül?
– Bármit, amivel tulajdon bátorságához segíted tanítványodat, akár zseni, akár a hétköznapok gyermeke, akár a létezés peremén kapaszkodik.
(A tanfolyamokról Kokas Klára honlapján vagy levélben, telefonon érdeklődhet:
www. kokas.hu; Agape Zene-Életöröm Alapítvány, 1537 Budapest, Pf. 384; (06 20( 331 2793)