Szerencsére akadnak olyan emberek, akik arra is kíváncsiak, mit és hogyan látnak világunkból a fogyatékossággal élő emberek. Liling Tamás egy közülük. A filmes szakmában dolgozott, és hét évvel ezelőtt gondolt egy merészet: megtanítja őket a filmes formanyelvre. Ötletét a “hivatalosság” támogatta, idén az ORTT és a Műsorszolgáltatási Alap. Most a hetedik médiaismereti kurzus vizsgafilmjeit láthattuk: autistákét, értelmi fogyatékossággal élőkét és mozgássérültekét.
Lelkes közönség gyűlt össze a DocuArtban. A legjobb helyen. Mert itt van a dokumentum-, kísérleti és a rövidfilmek gyűjtőhelye, és ez az a hely, ahol meg is lehet nézni őket. (Bp. Ráday u. 18. Bejárat az Erkel utca felől.) A tapsok erősségéből és hosszából lemérhető, melyik film nyerte meg a nagyérdemű tetszését. Nincs díjeső (1. 2. 3. díj, különdíj stb.) itt a közönség dönti el, hogy mit tart a legjobbnak. Borítékolni lehetett, hogy Kerecsendy Vilmos 35 kilométer c. filmje lesz a nyerő. És így is lett. A 35 kilométer Vácegres és Budapest távolsága. Vilmos Vácegresen lakik, a Frimm Jakab Fogyatékosok Egyesített Intézménye lakóotthonában (fenntartója a XIII. kerület). Amíg Vilmos – aki rendezte, írta, főszerepelte a filmet – Budapestről Vácegresig megteszi ezt a távolságot, addig sok minden történik / nem történik vele, és mindazt, ami történik / nem történik, bájos humorral kommentálja.
A szünetben leadtuk a szavazatainkat, üdítőt ittunk, pogácsát ettünk, majd néhány szót váltottam Vilmossal, aki meghívott Vácegresre, mert “nem bánom meg, ha elmegyek” Ennek bővebb kifejtésére nem jutott idő, mert egy másik alkotóval a filmes vágási technika csiszolásának időpontjáról és módozatairól kellett azonnal eszmét cserélnie. Kis Zoltánnal, aki a Kicsi film c. alkotást jegyzi Marci ismertetett meg. Mindketten a vácegresi lakóotthonban élnek. Eljött mindenki az otthonból, és ahogy észrevettem, a filmes szakma mindenkit megfertőzött, akár alkotó volt, akár csak néző és lelkes drukkoló. Autista nézőpontváltást is láthattunk Mészáros Barbara jóvoltából, címe: Ahogy Barbara látja a világot. Sajnos, önhibámon kívül később érkeztem, ezért nem láthattam, de jövőre majd pótolom, amikor csakúgy, mint az idén, lesz válogatás a régi filmek közül. Az 1999-2007-es évek terméséből megnézhettük újból Vadas László Üdvözlet a Balatonról c. szintén közönségdíjas filmjét, aztán örülhettünk a Nagy utazásnak (Dubniczky Csilla és Gergely László), vagy megint jót derülhettünk Kerecsendy Vilmos Videonévjegykártyák című alkotásán.
Kár, hogy csak az alkotók, a rokonok, ismerősök és néhány médiamunkás volt kíváncsi arra, hogyan is látják ők a világot. (Igaz, többen be sem fértünk volna a Docuart mozitermébe.) Pedig a fogyatékossággal élő emberekkel foglalkozók, szerintem, segítséget kapnának a munkájukhoz. Aki kimaradt, az a www.nonprofitmedia.hunetoldalon tájékozódhat az alapítvány és a filmesek munkájáról. Kedves, vidám, értékes emberek. Érdemes velük megismerkedni.
F. Á.