Magdu Anita munkatárs

Gyógypedagógus, szociális menedzser és művészetteraputa végzettségem van, 2014 óta dolgozom az Autisták Országos Szövetségénél, ahol jelenleg felnőttképzési szakmai vezetőként koordinálom az AOSZ képzéseit, ezenkívül pályázatokkal foglalkozom. Ezt megelőzően több más, fogyatékossággal élő emberekért dolgozó szervezetnél kamatoztattam tudásomat szakemberként, illetve projektmenedzserként, pályázatíróként. Gyógypedagógusként 2004 óta foglalkozom autizmusban, illetve más fogyatékosságban érintett felnőttekkel és gyerekekkel, több segítő szervezettel voltam kapcsolatban, művészetterapeutaként pedig tíz éve vezetek saját csoportot autizmusban érintett gyerekeknek, fiataloknak.
Figyelemmel követem, milyen nehézségekkel kell szembenézniük az érintetteknek és családjaiknak, ezért vált fontossá számomra a szakmai segítségnyújtás az érdekvédelem területén is. Hasonlóan fontosnak tartom a minél szélesebb összefogást az érdekükben: közös platformot teremtve kiállni azok jogainak érvényesítéséért, akiknek nincs lehetőségük saját érdekeik képviseletére.
Az AOSZ-nál végzett munkám során sok olyan, kiemelt jelentőségű, az érintettek szélesebb körét érintő vagy a társadalmi érzékenyítést szolgáló, nagy nyilvánosságot érintő program megvalósításának is részese lehettem, amelyek számomra is meghatározó tanulságokkal szolgáltak, vagy – pozitív társadalmi fogadtatásuk miatt – felejthetetlen élményekkel ajándékoztak meg. Az előbbiek között feltétlenül megemlíteném a Nemzetközi Autism Europe kongresszust, az utóbbiak sorából pedig a Sziget Fesztivál érzékenyítő programjait, vagy a „Nők kékben” című, egész országot bejáró fotókiállítást, melyen a kiállított képeken Komka Péter fotóriporter lencséjén keresztül elevenedett meg – szerethető, emberközeli módon – négy, autista gyermeket nevelő édesanya és egy fiatal autista lány élete.
Az autizmus megjelenítése a különféle művészeti ágakban – az érzelmi azonosulás lehetőségének megteremtésével – hozzásegítheti az embereket ennek a különleges másságnak az elfogadáshoz. Természetesen sem ezek az alkotások, sem más művek nem képesek bemutatni a teljes autizmus spektrumot – ez lehetetlen vállalkozás is lenne –, de legjobbjaik közelebb viszik a nézőt, olvasót az autisták furcsának tűnő viselkedésének, cselekvéseinek megértéséhez.