Az Autizmus Alapítvány és az AOSZ együttműködése nyomán június 11-13-a között megvalósult tréning csak közvetve kacsolódik a hálózatosodás témájához, de mivel az ebben való részvételt illetve a szemléletformálást is fontosnak tartjuk, ezért – személyes tapasztalatunk alapján – röviden beszámolunk erről az eseményről is.

 

A tréning célja olyan animátorok képzése, akik az általános iskola felső tagozatában, illetve középiskolában speciális (osztályfőnöki) órákat tarthatnak a diákoknak. Az órákon alkalmazott módszerek lehetővé teszik, hogy a tanulók közvetlen tapasztalatokon keresztül ismerhessék meg, érezhessék át az autizmussal élők nehézségeit, tanulhassanak a segítés megfelelő módjáról, s remélhetőleg elfogadóbbak legyenek az érintett diákok irányában.

 

A képzés három napja egyaránt tartalmazott elméleti és gyakorlati oktatást. Csütörtökön az elméleti órák folyamán a nélkülözhetetlen háttértudást szerezhettük meg, majd pénteken az órákon végezhető játékos feladatokkal ismerkedtünk meg a gyakorlatban. E feladatokat szombaton azután magunk is elvégeztük. Mind a képzést vezetők, mind a csoporttársak visszajelzése sokat segített abban, hogy hatékonyabban, kevesebb hibával történhessen a képzés. A tapasztalatok összegzésekor derült ki, hogy nem volt olyan résztvevő, kinek ne adott volna valami hasznos, új ismeretet ez a három nap, noha sokan már rendelkeztek előzetes tapasztalattal.

 

Bízom benne, hogy a megszerzett tudással felvértezve úgy mutathatom be a diákoknak az autizmus-spektrum állapotot, hogy lássák: a különbözőség nem jelenti azt, hogy valaki rosszabb, vagy kevesebbet ér a másiknál (Temple Grandin után szabadon). — Tar Lilla