Mintegy három éve megkérdeztek: vállalnám-e egy autista kisfiú integrációs1 osztályba történő beiskolázását? Alapos megfontolást és intenzív képzést követően elhatároztam, hogy néhány ellentmondásos körülmény ellenére, vállalom a feladatot.
Kapcsolatba léptem a szülőkkel, a gyermekkel és az ausztriai Autistenhilfe-vel2.
Egy terapeuta kolléganő, aki már régóta foglalkozott a gyermekkel, készségel hozzájárult, hogy részt vehessek a foglalkozásain, és megosztotta velem a kisfiúval kapcsolatos tapasztalatait. Meg szeretném még jegyezni, hogy a kisfiú családja igen természetes, szeretetteljes kapcsolatot alakított ki a gyermekkel.
Az iskola kezdete előtt a kis elsős – szüleivel együtt – meglátogatta a leendő osztálytermet, hogy üresen is és a gyerekek jelenlétében is hozzászokjon leendő új környezetéhez. Az első oktatási héten egy, az oszrtrák Autistenhilfétől kiküldött, pszichológiaszakra járó lány állandóan az osztályban tartózkodott. E nélkül a segítség nélkül talán kudarcot vallott volna a beszoktatás, mivel a gyermeknek minden új volt. A lány igen ügyesen bánt a fiúval, később már csak hetente két napot töltött az osztályban.
Az eszmecsere a szülőkkel és a tanítókkal, akiknek e fogyatékossággal kapcsolatban tapasztalatuk volt, ismereteimet nagyban gazdagították. Hangsúlyozták, mennyire fontos az együttvégzett tevékenység, és az, hogy az ilyen gyerekeknek lehetősegük legyen a visszahúzódásra. Ezért egy játéksarkot rendeztünk be matraccal, amelyet egy cég bocsájtott rendelkezésünkre. Ha a kisfiú nyugtalan volt, itt egy kis nyugalmat talált, és szokásos játékait játszhatta. Néhány új dolog elsajátítására egy másik teremben volt lehetősége.
Az új helyiségektől való viszolygása hat hónap elteltével már nem jelentett problémát. Új dolgok megértése – ha elegendő idő, nyugalom és előkészület állt rendelkezésre -, ekkor már szintén nem okoztak neki nehézséget. Különösen megkapó volt figyelni viszonyát a többi gyerekhez. Az első hónapokban saját maga nem létesített kapcsolatot társaival. Néhány osztálytársa különösen jól viszonyult hozzá, többnyire rövid utasítások formájában, de igen intenzíven foglalkoztak vele. Egy idő elteltével megfigyelhető volt, hogy a munkánál és a játéknál némelyik gyereket előnyben részesíti, és ez gyakran örömet is jelentett számára.
Az autista kisfiú mellett töltött iskolaév saját addigi tapasztalataimat jelentős mértékben gazdagította. Pedagógusi tevékenységem során sok-sok évet dolgoztam különböző kultúrákból érkező gyermekekkel. Mivel ez a kisfiú nem beszélt, fontos volt neki, hogy a foglalkozásokon konkrétan az élet alapvető dolgaira összpontosítsunk. Ez később a többi gyereknek – akik közül sokan még nem tudtak németül -, hasznára vált.
A kisfiú nagyon jó eredményeket ért el finommotorikus területen. Az első héten nem volt képes egyedül megfogni és tartani a ceruzát, krétát stb. Az év végére képes volt egyedül – többek között krétával – nagy felületű ábrákat kiszínezni, és egymáshoz hasonló kisebb képeket megjelölni.
A család költözése miatt a kisfiú csak az első évet töltötte osztályunkban. Osztálytársai ezalatt mintegy “automatikusan”, számos produktív és pozitív folyamatot tanultak meg, mindenekelőtt szociális területen.
A siker érdekében tapasztalataim szerint fontos:
* figyelmet fordítani a gyermek pszichéjére
* túlzott reakció esetén az ingertöbbleteket redukálni
* érdektelenség esetén makacs türelemmel és kitartással olyan tevékenységet keresni, ami a gyermeknek örömet szerez
* valamennyi észlelési területen változatos kínálat és tanulási fázis szükséges, s mindez kis lépésekben
* rendszeres napirend
* világos struktúrák, anélkül, hogy kényszert alkalmaznánk.
A vele való munka két dolgot kívánt meg: egyrészt igen rugalmas hozzáállást mindennap, másrészt a napi program, a tanulási lépések és a napirend intenzív előkészítését.
Az autista kisfiúval kialakított kapcsolat, az osztályközösség, a módszerek és az osztály látható sikerei a tanulás területén gyönyörű évet jelentettek számomra.
Christa Atzinger
integráció-pedagógus, Bécs
Kocsis Alajos fordítása
(Megjelent az Autistenhilfe című osztrák folyóirat 2001. júniusi számában.)
Jegyzetek:
1integráció – közösségbe történő beillesztés, behelyezés;
integrációs felkészítés – az esélyt teremtő nevelés és oktatás megszervezése az oktatási miniszter által kiadott oktatási program alapján – Faragó Ferenc – Auti kisszótár
2Lásd: ÖAH Österreichische Autistenhilfe
Lásd még: 2001. – V. évfolyam, 3. szám Tanulmányok az integrált oktatásról